KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/január
BRIT NOIR
• Kovács Marcell: Fekete szurok Brit noir
• Sepsi László: Férfitársaságban Guy Ritchie gengszterfilmjei
FRED KELEMEN
• Forgách András: Hattyú szénhalmon Fred Kelemen
• Csillag Márton: Az ember árnyéka Beszélgetés Fred Kelemennel
NÉMET ÓLOMIDŐK
• Földényi F. László: Törékeny önismeret A Baader–Meinhof-ügy
IZRAEL MOZIJA
• Kolozsi László: A harag földje Izraeli filmek
• Gorácz Anikó: Filmterápia Libanoni keringő
TRUFFAUT ÉS TATI
• Ádám Péter: A férfi, aki szerette a mozit François Truffaut – 4. rész
• Bikácsy Gergely: Hulot úr évszázada Jacques Tati, a marslakó
FORGATÓKÖNYV
• Krigler Gábor: Sorvezetők A filmírás oktatása
• Baski Sándor: Adaptáció Hogyan írjunk közönségfilmet?
MOBILTÉVÉ, NETMOZI
• Deák Dániel: Tévézzünk a hálóban! Net-tévé
• Schreiber András: A kalauzhal tudathasadása Maroktévé, mobilmozi
• Gorácz Anikó: Eljövendő e-jövő Net-mozi
KRITIKA
• Hungler Tímea: Anno Domina Báthory
• N. N.: Filmek Báthory Erzsébetről
• Csillag Márton: Az előző rész tartalmából Valami Amerika 2.
MOZI
• Varró Attila: A hercegnő
• Vajda Judit: Mexikói képeslap
• Kolozsi László: Cselek
• Baski Sándor: Veszélyes Bangkok
• Sepsi László: A zsaruk becsülete
• Tüske Zsuzsanna: Nők
• Fekete Tamás: A törvény gyilkosa
• Pápai Zsolt: Transsiberia
• Klág Dávid: Rec
• Kárpáti György: Halálos közellenség 1-2
• Forgács Nóra Kinga: Frost/Nixon
• Nevelős Zoltán: Sukiyaki Western Django
• Géczi Zoltán: Vexille
DVD
• Pápai Zsolt: A tolvaj
• Alföldi Nóra: Áramlat
• Varga Zoltán: Psycho II, Psycho III
• Varró Attila: A repülő guillotine

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A csúf igazság

Vajda Judit

The Ugly Truth – amerikai, 2009. Rendezte: Robert Luketic. Írta: Nicole Eastman és Kirsten Smith. Kép: Russel Carpenter. Zene: Aaron Zigman. Szereplők: Katherine Heigl (Abby), Gerard Butler (Mike), Bree Turner (Joy), Eric Winter (Colin), Nick Searcy (Stuart). Gyártó: Lakeshore Entertainment / Relativity Media. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 96 perc.

 

A harmadik screwball comedy érkezik gyors egymásutánban hazánkba (korábban lásd: Nász-ajánlat, Férj és féleség), és minőségük egyértelmű fejlődő tendenciát mutat. A csúf igazságban egy tévés producernőt ismerünk meg, aki szívében egyre kevesebb reménnyel keresi az Igazit, sőt listaállítási mániájával sokkal inkább a Tökéletest. A legnagyobb pofont az élettől mégsem akkor kapja, amikor randevúival újra és újra kudarcot vall, hanem amikor a vezetőség egy tenyérbe mászó hímsovinisztát rak be műsorvezetőnek a show-jába…

Robert Luketic eddigi pályája során főként romantikus komédiákat rendezett (Doktor Szöszi, Nyerj egy randit Ted Hamiltonnal!, Anyád napja; egyetlen olyan munkája, ami nem ebből az alműfajból való, a 21 nem is sikerült túl jól), amelyekben szinte semmi innovatívat nem hoz, csupán jól bevált kliséket variál szórakoztatóan. Természetesen A csúf igazságban is ősrégi recept alapján dolgozik (az alaphelyzet némileg A csábítás elméletére emlékeztet, az éttermi jelenet pedig egyértelmű megidézése a Harry és Sally című klasszikusnak): ezúttal is ez lesz sikerének titka.

Új filmjében minden előre kiszámíthatóan történik, de flottul megírva és pergő párbeszédekkel fűszerezve (melyek közt üdítő újdonságként – egy fősodorbeli romkomhoz képest – meglepően sok politikailag inkorrekt, ámde roppant szórakoztató durvaságot találunk). Művének legnagyobb hibája azonban, hogy női főszerepét az a Katherine Heigl játssza, akinek sótlan imidzse ugyan kapóra jött a Felkoppintvában, de határozottan nem komikai alkat. A külső segítséget ezúttal az univerzalitását ismét remekül bizonyító Gerard Butler jelenti, akinek jelenléte nélkül a film első 10-15 perce unalmas és üres, utána azonban kissé öregedésnek és hízásnak indult, ám még mindig szívdöglesztő felmentő seregként jön, és magával ragadóan komédiázik.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/10 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9900