KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Takács Ferenc: Harold Pinter (1930-2008)
MAGYAR MŰHELY
• Kovács András Bálint: A negyedik dimenzió A Sátántangó tizenöt éve
• Mátyás Péter: A kamaszkor útvesztői Beszélgetés Sopsits Árpáddal
• Kolozsi László: Mindenki a magáét
CRICHTON
• Beregi Tamás: Crichton-próféciák Michael Crichton
AUSZTRÁLIA
• Varró Attila: A szivárványon túl Ausztrál vadnyugat
BLAXPLOITATION
• Vágvölgyi B. András: Büszkék és feketék Blaxploitation – Sweet Sweetback…
• Teszár Dávid: Egy elfeledett szuperhős Jim Kelly
FESZTIVÁL
• Klág Dávid: Re-animátor Anilogue
• Báron György: Vissza Afrikába Karthágó
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Magnum nélkül Elcserélt életek; Gran Torino
• Mátyás Győző: Az idő fonákja Benjamin Button különös élete
MOZI
• Schreiber András: Milk
• Vajda Judit: A kuszkusz titka
• Nevelős Zoltán: A szabadság útjai
• Alföldi Nóra: Melegkonyha
• Pápai Zsolt: A látogató
• Tüske Zsuzsanna: Vérvonal
• Forgács Nóra Kinga: Profi bérgyilkost keresünk
• Varró Attila: Az igenember
• Baski Sándor: Valkűr
• Parádi Orsolya: Volt
• Sepsi László: Spirit – A sikító város
• Teszár Dávid: Wonderful Days
• Vincze Teréz: Te, aki élsz
DVD
• Géczi Zoltán: A bosszú
• Tosoki Gyula: Az örökös
• Varga Zoltán: Trapéz
• Pápai Zsolt: És Isten megteremté a nőt
• Horeczky Krisztina: Halálos glamúr Csillogás
FESZTIVÁL
• Hámori György: Papírvilág, gyurmaemberek Anilogue-interjúk

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A holocaust a lengyel filmben

Szexterápia

Kovács Bálint

The Little Death – ausztrál, 2014. Rendezte és írta: Josh Lawson. Kép: Simon Chapman. Zene: Michael Yezerski. Szereplők: Bojana Novaković (Maeve), Ben Lawson (Glenn), Josh Lawson (Paul), Damon Herriman (Dan). Gyártó: Head Gear. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 95 perc.


Egy maga is egyre rosszabbul halló jelnyelvi tolmács feszengve közvetít a demens anyukáját szextelefon-szolgáltatása bevételeiből ápoló call-girl és a legalább minimális szexuális élvezet érdekében még a megalázó szituációt is vállaló siketnéma srác között: a remek helyzetkomikum, a kiszolgáltatottság és egymásra utaltság megkapó ábrázolása, meg az obszcenitásba csomagolt költőiség ilyen kiváló elegye miatt már önmagában érdemes volt leforgatni és megéri megnézni a Szexterápiát: Annak ellenére, hogy az ausztrál koituszkomédia a fent leírt utolsó epizódon kívül voltaképpen semmi újat nem tesz hozzá a jól ismert sablonhoz, amelyben különös szexuális vágyakból és gyakorlatokból kiindulva bomlik ki egy-egy pár minden krízise, öröme vagy leküzdendő problémája, és amelynek legutóbbi képviselője a kanadai Variációk szexre (Young People Fucking) volt.


Mert persze valójában nem a szexről szól a Szexterápia (sokatmondó, hogy szeretkező párokat is alig látni benne, és még a korhatárbizottság előtt sem nagyon kell pironkodnia Josh Lawson író-rendezőnek): a különféle szexuális preferenciák inkább komoly párkapcsolati-lélektani változások katalizátorai. Például a szomnofiliás férfi valójában nem szexuális élvezetet talál alvó felesége látványában, hanem ráébred, hogy csak ilyenkor érezheti magát embernek a túl kritikus és lenéző asszony mellett; ahogy a szerepjátékba belefeledkező férfiről is kiderül, hogy nemcsak a szex, hanem az élet is lehetetlen vele.


Az egymáshoz csak lazán fűződő szkeccsek színvonala egyenetlen: hol eredetiek és találóak, hol közhelyesebbek az ábrázolt lélektani folyamatok, ahogy a sokszor egészen frappáns és fekete, máskor igen kifinomult humor is néha a legolcsóbb komédiák szintjére süllyed – ami sehogyan sem illik a film egyébként mindvégig tagadhatatlan igényességéhez.



A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/12 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11959