KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Takács Ferenc: Harold Pinter (1930-2008)
MAGYAR MŰHELY
• Kovács András Bálint: A negyedik dimenzió A Sátántangó tizenöt éve
• Mátyás Péter: A kamaszkor útvesztői Beszélgetés Sopsits Árpáddal
• Kolozsi László: Mindenki a magáét
CRICHTON
• Beregi Tamás: Crichton-próféciák Michael Crichton
AUSZTRÁLIA
• Varró Attila: A szivárványon túl Ausztrál vadnyugat
BLAXPLOITATION
• Vágvölgyi B. András: Büszkék és feketék Blaxploitation – Sweet Sweetback…
• Teszár Dávid: Egy elfeledett szuperhős Jim Kelly
FESZTIVÁL
• Klág Dávid: Re-animátor Anilogue
• Báron György: Vissza Afrikába Karthágó
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Magnum nélkül Elcserélt életek; Gran Torino
• Mátyás Győző: Az idő fonákja Benjamin Button különös élete
MOZI
• Schreiber András: Milk
• Vajda Judit: A kuszkusz titka
• Nevelős Zoltán: A szabadság útjai
• Alföldi Nóra: Melegkonyha
• Pápai Zsolt: A látogató
• Tüske Zsuzsanna: Vérvonal
• Forgács Nóra Kinga: Profi bérgyilkost keresünk
• Varró Attila: Az igenember
• Baski Sándor: Valkűr
• Parádi Orsolya: Volt
• Sepsi László: Spirit – A sikító város
• Teszár Dávid: Wonderful Days
• Vincze Teréz: Te, aki élsz
DVD
• Géczi Zoltán: A bosszú
• Tosoki Gyula: Az örökös
• Varga Zoltán: Trapéz
• Pápai Zsolt: És Isten megteremté a nőt
• Horeczky Krisztina: Halálos glamúr Csillogás
FESZTIVÁL
• Hámori György: Papírvilág, gyurmaemberek Anilogue-interjúk

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az Északi-sarkkör szerelmesei

Varró Attila

 

A 90-es évek elején ifjú baszk rendezők kicsiny, de lelkes terror-kommandója rohanta le a spanyol filmgyártást, hogy a kasztíliai hegemóniát megtörve Goya-díjak és kasszasikerek tucatjaival térjenek haza Bilbaóba. A heterogén összetételű különítmény eltérő irányból közelítve, de egyazon stratégia szerint hódította meg az ország szívét: egy-egy elkoptatott filmzsánert kisajátítva, majd egyéni – kesernyésen ironikus, néhol abszurdba hajló – látásmódjukhoz igazítva színvonalas, eredeti közönségfilmeket tálaltak az álomgyárakba és almodóvárokba belefásult tömegek elé. Míg Alex de la Iglésias anarchista horror-paródiáival (Accióne Mutante, A Fenevad napja), Juanma Bajo Ulloa pedig szatirikus krimi-kísérleteivel (Halott anya, Airbag) lopta vissza az ETA szellemét a madridi utcákra, addig a brigád – nemzetközi elismerések szempontjából vitathatatlanul – vezéralakjának számító Julio Medem a Spanyolhonban oly népszerű melodrámák eszköztárából állította össze bizarr Molotov-koktéljait.

A Tehenek és a Földön egy angyal különös hangulatú filmkölteményei után a legfrissebb Medem-mese inkább vegytiszta románc, utalásokkal és nyelvi játékokkal tarkított posztmodern szerelmi ballada, amelynek Rómeóját és Júliáját a véletlen-dramaturgia rejtélyes fordulatai hozzák össze és szakítják el egymástól újra meg újra. Ilyen lenne a Love Story, ha egy Kundera-rajongó szívsebész forgatta volna argentin tőkéből, néhány héttel a Három szín-trilógia megtekintése után: a 17 esztendőn átívelő kapcsolatot szigorú euklideszi törvényeknek engedelmeskedve irányítja a Végzet, a Múlt összefonódik a Jövővel, és a Szerelem végtelen ciklusaiból csak egyetlen ponton lehet kilépni – ahol az Északi Sarkkör Fin-Ország mélyén saját farkába harap.

Szóval szimbólumokban és idősíkokban nincs hiány, Medem filmje valamennyi összetevővel rendelkezik, amit csak elvárhat egy artmozi hálózat. Hőseit erőteljes helyi kultszínészek játsszák, szuggesztív felvételeiből árad a saudade, a veterán Iglésias zenéje minden igényt kielégít, de egészében inkább olyan, mint egy karácsonyi meglepetés-puzzle: belefeledkezünk színpompás darabkáiba, izgatottan illesztjük egymáshoz őket, a dobozon az áll „Az emberi szív térképe”, de mire elkészülünk vele, csalódottan kell megállapítanunk, hogy mindössze Lappföld hegy- és vízrajza tárul szemünk elé.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/02 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2841