KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Takács Ferenc: Harold Pinter (1930-2008)
MAGYAR MŰHELY
• Kovács András Bálint: A negyedik dimenzió A Sátántangó tizenöt éve
• Mátyás Péter: A kamaszkor útvesztői Beszélgetés Sopsits Árpáddal
• Kolozsi László: Mindenki a magáét
CRICHTON
• Beregi Tamás: Crichton-próféciák Michael Crichton
AUSZTRÁLIA
• Varró Attila: A szivárványon túl Ausztrál vadnyugat
BLAXPLOITATION
• Vágvölgyi B. András: Büszkék és feketék Blaxploitation – Sweet Sweetback…
• Teszár Dávid: Egy elfeledett szuperhős Jim Kelly
FESZTIVÁL
• Klág Dávid: Re-animátor Anilogue
• Báron György: Vissza Afrikába Karthágó
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Magnum nélkül Elcserélt életek; Gran Torino
• Mátyás Győző: Az idő fonákja Benjamin Button különös élete
MOZI
• Schreiber András: Milk
• Vajda Judit: A kuszkusz titka
• Nevelős Zoltán: A szabadság útjai
• Alföldi Nóra: Melegkonyha
• Pápai Zsolt: A látogató
• Tüske Zsuzsanna: Vérvonal
• Forgács Nóra Kinga: Profi bérgyilkost keresünk
• Varró Attila: Az igenember
• Baski Sándor: Valkűr
• Parádi Orsolya: Volt
• Sepsi László: Spirit – A sikító város
• Teszár Dávid: Wonderful Days
• Vincze Teréz: Te, aki élsz
DVD
• Géczi Zoltán: A bosszú
• Tosoki Gyula: Az örökös
• Varga Zoltán: Trapéz
• Pápai Zsolt: És Isten megteremté a nőt
• Horeczky Krisztina: Halálos glamúr Csillogás
FESZTIVÁL
• Hámori György: Papírvilág, gyurmaemberek Anilogue-interjúk

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Csapás a múltból

Pápai Zsolt

 

Az utóbbi évek hollywoodi vígjáték-termése nem kényeztette el a mozilátogatókat: a magukat filmrendezőként definiáló önjelölt showmanek siserehada az infantilizmus végfokát megcélzó bamba élcek, a mérték és ízlés nélkül puffogtatott konfekciópoénok, vagy – mint újabban divatba jött – a közönség tűréshatárát ostromló anyagcsere-humor dömpingjével sokszor kifogott a szórakozás/szórakoztatás hagyományosabb formáit kedvelő nézőn.

A joviális Hugh Wilson keveset kockáztató, régi vágású mesterember, aki a bevált formulák és gegek mentén építkezett eddigi opusaiban: a cukormázas bohózatokra specializálódott rendező egyebek mellett a Rendőrakadémia, Az öreg hölgy és a testőr, illetve az Elvált nők klubja című munkáival édesgette magához az Államok mozistáit, s taszította el az érzékenyebb gyomrú európai nézőket. Új filmjével azonban szakít saját, kétes értékű örökségével: a Csapás a múltból, jóllehet nem revelatívan eredeti alapanyagból dolgozik, egy úgyszólván minden ízében élvezetes, klasszicizáló stílben fogant komédia. A történet variáció az „idegen egy idegen világban” vígjáték-sémára, melyet több hollywoodi rendező is feldolgozott a közelmúltban, nemegyszer épp az e filmben is a központi figurát adó Brendan Fraser főszereplésével (Kőbunkó, Az őserdő hőse). A karibi rakétaválság idején a közelgő nukleáris holokauszttól való félelmében szupertitkos és bombabiztos magánbunkerébe vonul a Webber házaspár, hogy itt vészelje át a (vélt) atomcsapás utáni szűk harmincöt esztendőt. Az óvóhelyen fiuk születik, aki felcseperedve, afféle óriáscsecsemőként, nekilódul feltérképezni a világot.

Lehet bírálni a film némileg aránytalan szerkezetét (a főhős úgy a cselekmény közepe táján jelenik meg először), lehet kérődzni a történetbe suta mozdulatokkal beleszőtt szerelmi szálon, de nem érdemes. A hiányosságokat ugyanis számos tényező ellensúlyozza. Hugh Wilson, karrierje során először, bejátssza az egész pályát: ülnek az üde poénok, a miliőrajz – járjunk a közeli vagy a távoli múltban – végig megkapó és hiteles, a színészek – a szokás szerint hervatag Alicia Silverstone kivételével – remekelnek. És ennyi elég is egy könnyű, mégsem tartalmatlan szórakozáshoz.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/11 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3128