KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Takács Ferenc: Harold Pinter (1930-2008)
MAGYAR MŰHELY
• Kovács András Bálint: A negyedik dimenzió A Sátántangó tizenöt éve
• Mátyás Péter: A kamaszkor útvesztői Beszélgetés Sopsits Árpáddal
• Kolozsi László: Mindenki a magáét
CRICHTON
• Beregi Tamás: Crichton-próféciák Michael Crichton
AUSZTRÁLIA
• Varró Attila: A szivárványon túl Ausztrál vadnyugat
BLAXPLOITATION
• Vágvölgyi B. András: Büszkék és feketék Blaxploitation – Sweet Sweetback…
• Teszár Dávid: Egy elfeledett szuperhős Jim Kelly
FESZTIVÁL
• Klág Dávid: Re-animátor Anilogue
• Báron György: Vissza Afrikába Karthágó
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Magnum nélkül Elcserélt életek; Gran Torino
• Mátyás Győző: Az idő fonákja Benjamin Button különös élete
MOZI
• Schreiber András: Milk
• Vajda Judit: A kuszkusz titka
• Nevelős Zoltán: A szabadság útjai
• Alföldi Nóra: Melegkonyha
• Pápai Zsolt: A látogató
• Tüske Zsuzsanna: Vérvonal
• Forgács Nóra Kinga: Profi bérgyilkost keresünk
• Varró Attila: Az igenember
• Baski Sándor: Valkűr
• Parádi Orsolya: Volt
• Sepsi László: Spirit – A sikító város
• Teszár Dávid: Wonderful Days
• Vincze Teréz: Te, aki élsz
DVD
• Géczi Zoltán: A bosszú
• Tosoki Gyula: Az örökös
• Varga Zoltán: Trapéz
• Pápai Zsolt: És Isten megteremté a nőt
• Horeczky Krisztina: Halálos glamúr Csillogás
FESZTIVÁL
• Hámori György: Papírvilág, gyurmaemberek Anilogue-interjúk

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Halloween 2.

Géczi Zoltán

Halloween 2. – amerikai, 2009. Rendezte és írta: Rob Zombie. Kép: Brandon Trost. Zene: Tyler Bates. Szereplők: Scout Taylor-Compton (Laurie Strode), Tyler Mane (Michael Myers), Malcolm McDowell (Dr. Loomis), Brad Dourif (Brackett), Sheri Moon Zombie (Deborah). Gyártó: Dimension / Spectacle / Trancas. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 101 perc.

 

A jubileumi – ez volna Mike Myers 10. jelenése – Halloween mozinak közvetlen csatlakozása van az újrakezdett széria nyitótételéhez. A gyilkost lelőtték, a sebesült Laurie-t mentő viszi a kórházba; de jaj, egy rendkívül eredeti fordulat során a hullaszállító karambolozik, a maszkos mészáros feltámad, rögvest folytatva véres ámokfutását. Az expozíció kérdését a két évvel korábbi résznél megoldotta az író-rendező Rob Zombie, így ez alkalommal már nem kell ilyesféle apróságokra pazarolnia a játékidőt; ennek köszönhetően a nyitány nem nélkülözi az erőt és a tempót, ám a cselekmény ezután kellemetlenül belassul. Mikey eltűnik, kódorog egy kicsit a kukoricásban – lehetőséget teremtve rá, hogy a direktor úr színpadra szólítsa kedvenc figuráit, a vidéki Amerika fehér söpredékét –, majd régi szokásához híven felkeresi egy éve nem látott testvérét (első a család!). A drabális termetű gyilkos random üzemmódban bökdösi halálra az útjába kerülő embereket a műfaj egyszeregye szerint, traumatizált lelke csakis a fantáziavilágban lelhet szelíd enyhülésre – víziói-jelenetei a film esztétikai szempontból legsikerültebb pillanatai: az ezüst árnyalatokban játszó álmok szépek, kifejezetten képregényesek; itt mutatkozik meg a legtisztábban az operatőr szakmai felkészültsége és kreativitása. Nagy kár, hogy a szerző nem igazán demonstrál ilyesféle képességeket: kétség nem férhet hozzá, hogy Rob Zombie az egyenes vonalú, vagány és véres slasher-ök felkent főpapja lehetne, de zsugorodó reputációját bizonyosan nem ezzel a halovány mozival fogja visszaállítani.

Ilyenformán a Halloween II tökéletes szórakozás azon nézők számára, akik a szép képekben elregélt bicskázásra, a maszkos hústornyokra és a sikítozó csajokra vannak kihegyezve. A mozi egyetlen olyan jelenete, ami biztatónak nevezhető, rendhagyó módon közvetlenül a vége főcím előtt következik: az utolsó percben megvillantott lehetőség valóban új és érdekes irányt adhatna a történetfolyamnak, ha ugyan még lesz olyan filmbarát, aki két-három év múlva ismét bizalmat szavaz az újraindítása után rögvest önmagába roskadt sorozatnak.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/10 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9902