KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/március
KRÓNIKA
• N. N.: A 40. Magyar Filmszemle díjai
FEKETE AMERIKA
• Boros Gábor: Egy slukk New York Spike Lee rebellisei
• Géczi Zoltán: Lent, a Mississippi szívében Blues és film
• Schreiber András: A bőrszín prófétája Oscar Micheaux
• Orosdy Dániel: Virgil Tibbs Amerikája Forró éjszakában
TINIFILMEK
• Hirsch Tibor: A megszelídített dúvad Tinivámpírok
• Sepsi László: Dzsihád-generáció Kamaszhorror
• Varró Attila: A kéreg alatt Coraline és a titkos ajtó
• Alföldi Nóra: Az ártatlanság kórja High School Musical
SZKRIPT-HORROR
• Kolozsi László: Hollywoodi elsősegély Lidércnyomás forgatókönyvre
• Hamar Péter: „Az isten homloka” Móricz, a forgatókönyvíró
MOZITREND
• Deák Dániel: A mozi térben él tovább
KÖNYV
• Pápai Zsolt: Zsenik a ponyván
• Harmat György: A sztár ezeregy arca
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: A mások pokla
• Schubert Gusztáv: Totálkár Koccanás
• Barotányi Zoltán: Ez az a sótörés? Fonyó Gergely: Made in Hungaria
• Wostry Ferenc: Szép remények Gettómilliomos
MOZI
• Nevelős Zoltán: A felolvasó
• Kolozsi László: Kilencedik mennyország
• Pápai Zsolt: Akaratlanul
• Baski Sándor: A világ nagy, és a megváltás a sarkon ólálkodik
• Schreiber András: A Baader–Menhof csoport
• Tüske Zsuzsanna: Kétely
• Margitházi Beja: Marcela
• Varró Attila: Largo Winch
• Vajda Judit: Hét élet
• Forgács Nóra Kinga: Téli utazás
• Ádám Péter: Tintaszív
DVD
• Hungler Tímea: Nosferatu/A vámpír árnyéka
• Teszár Dávid: Meghallgatás
• Pápai Zsolt: Az igazság malmai
• Alföldi Nóra: A hiba nem az ön készülékében van

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Fütyülök az egészre

Általános alany

Strausz László

A szenvtelen színészi játék és a hezitáló-imbolygó kamera az egyén felől kollektív viszonyok irányába mozdítja el a néző figyelmét.

Mostanra már jól látszik, hogy a kortárs román film körül kibontakozó kezdeti kritikai konszenzust, amely az őszinteség, a közvetlenség, az átélhetőség vagy a kamera-jelenlét kulcsszavai köré épült, tovább kell gondolni. Kétségtelen, hogy a fenti jelzők fontos aspektusát ragadják meg a román újhullámnak, amely a kelet-európai film elmúlt évtizedeit jellemző egyik hagyomány, az allegorikus stílus ellenében jelöli ki saját irányvonalát. A negatív leíráson, az összehasonlító elemzésen túl azonban továbbra is ott áll előttünk a megválaszolatlan kérdés: a rendszerváltás körüli éveket tematizáló román munkák milyen formanyelvi újítások révén teremtették meg a kulturális emlékezet eme sajátos modelljét? Hogyan viszonyul a szóbanforgó filmek nézője a történelemhez, a társadalmi átalakulásokhoz?

A fenti átfogó kérdések megválaszolására itt nem vállalkozom, mindössze Florin Serban új filmjének két stiláris jegyére, valamint az ezek révén kialakuló nézői pozícióra szeretném felhívni a figyelmet. A Fütyülök az egészre 18 éves főszereplője, Silviu börtönbüntetésének utolsó napjait tölti. Az új román film egyik központi jegyének tekinthető remegő, hosszú ideig kitartott kézikamerás beállítások nyomán folyamatosan Silviu közvetlen közelében vagyunk. Mégis: hiába figyeljük a fiú arcát, a karaktert megformáló George Pistereanu játéka az érzelemmentes mimikára épít. Nem tudjuk meg, hogy a börtönbeli csicskáztatás, a megaláztatás változatos megnyilvánulásai miatt viselt szenvtelen maszkja mögött mi zajlik, pedig a film hosszú, első része magának a helyszínnek a bemutatására koncentrál, dramaturgiailag statikusnak mondható. A bonyodalmat öccse megjelenése váltja ki, aki beszélőre érkezve azt a hírt hozza, hogy anyjuk visszatért Olaszországból, és magával akarja vinni a kisebb fiút, még Silviu néhány nappal későbbi szabadulása előtt. A film egyetlen nyers érzelmi kitörése magának az anyának a börtönbeli látogatásakor robban ki Silviuból, mikor megfenyegeti anyját: ne ráncigálja bele öccsét a váltogatott szeretőkkel, munka- és lakhelyekkel tarkított csapongó életébe. Ugyancsak egy rövid utalás révén, de világos, hogy évekkel korábban pontosan ez történt Silviuval. A magas érzelmi hőfokú jelenet után a fiú visszahelyezi börtönbeli túlélő maszkját. Tekintetünk próbál áthatolni ezen a pajzson, de próbálkozásaink sikertelenek maradnak.

A pszichologizálás következetes elutasítása olyan rendezői stratégiát mutat, amely sok új román filmhez hasonlóan Serban munkájában is központi szerepet kap: az imbolygó-hezitáló kamera által felvett karakter tanácstalan, szenvtelen arcáról visszaverődik a nézői tekintet. A film szereplői nem egyéni hősökként, hanem összefüggő szociális- és politikai folyamatok általános alanyaként lépnek elénk.

Nem inviduális sorsokat, hanem meghatározott társadalmi helyzetekre adott reakciókat látunk, amelyek a Fütyülök az egészre történetében egyrészt a kelet-nyugat gazdasági-életszínvonalbeli oppozíciójában, azaz a Románia–Olaszország viszonylatban jelennek meg. Másrészt a Románián belüli társadalmi csoportok eltérő tapasztalati-önkifejező módjai, az ezek között tátongó szakadék is felvillan Silviu és Ana, a börtönben kutatást végző csoporttal érkező fiatal egyetemista gyakornok kapcsolatában. A lány nem érti a Silviuból hirtelen felszínre törő aggresszivitást, melyet egy látszólag banális esemény vált ki. Az idáig meghúzódó, csendes főszereplő brutálisan szétveri egyik őrzője fejét, majd egy törött üvegcserepet a nyakához szorítva túszul ejti Anát. A dühroham végül a lány és Silviu menekülését követően egy megejtően intim, csendes kávézásba szelídül. A kihalt presszó törékeny nyugalma azonban szükségszerűen átmeneti: Silviu felhörpinti kávéját, és az országúton visszaindul őrzői felé. A romantikus idillből a karcos, kusza valóságba.

FÜTYÜLÖK AZ EGÉSZRE (Eu cand vreau sa fluier, fluier) – román-svéd, 2010. Rendezte: Andreea Valean darabja nyomán Florin Serban, Catalin Mitulescu. Írta: Andreea Vălean. Kép: Marius Panduru. Szereplők: George Piştereanu (Silviu), Ada Condeescu (Ana), Mihai Constantin (Igazgató), Clara Vodă (Anya). Gyártó: Film i Väst / Strada Film. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 94 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/03 49-49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10548