KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/március
KRÓNIKA
• N. N.: A 40. Magyar Filmszemle díjai
FEKETE AMERIKA
• Boros Gábor: Egy slukk New York Spike Lee rebellisei
• Géczi Zoltán: Lent, a Mississippi szívében Blues és film
• Schreiber András: A bőrszín prófétája Oscar Micheaux
• Orosdy Dániel: Virgil Tibbs Amerikája Forró éjszakában
TINIFILMEK
• Hirsch Tibor: A megszelídített dúvad Tinivámpírok
• Sepsi László: Dzsihád-generáció Kamaszhorror
• Varró Attila: A kéreg alatt Coraline és a titkos ajtó
• Alföldi Nóra: Az ártatlanság kórja High School Musical
SZKRIPT-HORROR
• Kolozsi László: Hollywoodi elsősegély Lidércnyomás forgatókönyvre
• Hamar Péter: „Az isten homloka” Móricz, a forgatókönyvíró
MOZITREND
• Deák Dániel: A mozi térben él tovább
KÖNYV
• Pápai Zsolt: Zsenik a ponyván
• Harmat György: A sztár ezeregy arca
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: A mások pokla
• Schubert Gusztáv: Totálkár Koccanás
• Barotányi Zoltán: Ez az a sótörés? Fonyó Gergely: Made in Hungaria
• Wostry Ferenc: Szép remények Gettómilliomos
MOZI
• Nevelős Zoltán: A felolvasó
• Kolozsi László: Kilencedik mennyország
• Pápai Zsolt: Akaratlanul
• Baski Sándor: A világ nagy, és a megváltás a sarkon ólálkodik
• Schreiber András: A Baader–Menhof csoport
• Tüske Zsuzsanna: Kétely
• Margitházi Beja: Marcela
• Varró Attila: Largo Winch
• Vajda Judit: Hét élet
• Forgács Nóra Kinga: Téli utazás
• Ádám Péter: Tintaszív
DVD
• Hungler Tímea: Nosferatu/A vámpír árnyéka
• Teszár Dávid: Meghallgatás
• Pápai Zsolt: Az igazság malmai
• Alföldi Nóra: A hiba nem az ön készülékében van

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A zongorakísérő

Glauziusz Tamás

Nina Berberovát a franciák fedezték fel egy évtizede. Nina Berberova nem fiatal színésznő, hanem matrónakorú, emigráns orosz írónő. Oroszul, franciául és angolul írt: egy könyve nemrég magyarul is megjelent H. G. Wells és Gorkij szeretőjéről, egy nemzetközi kalandornőről. Berberova az elmúlt években olyannyira divatba jött Párizsban, hogy képtelenség eldönteni, igazán jó író-e, vagy csak varázsos egyéniségű „nagy idők nagy tanúja”.

Romane Bohringer-t kamaszlányként híres atyjának köszönhetően fedezte fel a francia film, miként nemrég apja s anyja révén a kamaszlány Charlotte Gainsbourg-t. Most ő játssza a (megváltoztatott) Berberova-regény nyomán készült Claude Miller-film, A zongorakísérő főszerepét.

A felfedezések filmjének ígérkezett talán A zongorakísérő. Rendezőjétől nem idegen az ilyesmi. Claude Miller ugyan rutinos filmkészítő, de nem a rutin rabja: sok filmfajtában csillantotta fel újító tehetségét, s bár legfurcsább, legszabálytalanabb filmjeit itthon nem láthattuk (A menetelés legjobb módja – Patrick Dewaerrel; Halálos kószálás – Isabelle Adjanival), Charlotte Gainsbourg-ra talán emlékezünk A csitriből, s főleg az új hullámosan friss A kis tolvajlányból.

A zongorakísérő azonban nem lett a felfedezések filmje, sőt a szépen, színvonalasan tálalt közhelyek filmje, az ízlésesen hagyományos melodráma filmje lett.

A német megszállás utolsó éveiben egy híres párizsi énekesnő zongorakísérőül választ egy kamaszlányt. Az énekesnő, s a németekkel kollaboráló fezőr férje nemsokára „átáll” a londoni franciákhoz; a kamaszlány Londonba is követi őket. Rajongva, átszellemült ájulattal imádja énekesnőjét, s tanúja lesz, miképp csalja meg az a fezőr férjet, tanúja lesz egy tragédiába forduló titkos szerelmi kapcsolatnak.

A filmben nem a kamaszlány-Bohringer a legjobb, hanem a fezőr férjet játszó apja, Richard Bohringer. Ő volt a híres Greenaway-film szakácsa, de általában rejtélyesen ellenszenves bűnözőket, vagy ugyanilyen nyomozókat szokott megformálni. Különös, rekedt hangja, görcsös, váratlan gesztusai vannak. Nagyon jó színész, miatta érdemes megnézni e megszállást és történelmet, meg ódon hangulatú szerelmi háromszöget egyaránt a kamaszlány szemével megelevenítő hibátlanul unalmas, ízlésesen középszerű filmet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/10 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1100