TelevízóSzabadság – KülönjáratMagassági ámorKolozsi László
Fazakas Péter tévéfilmje az 56 júliusi magyar gépeltérítésről. A magyar légiközelekedés
történetének egyik legizgalmasabb fejezete az az 56-os forradalmat pár hónappal
megelőző gépeltérítés, melyben a lábatlani cementgyár elszánt dolgozói vettek
részt. A véres akcióban a gép személyzetének fele és a vasdorongokkal
felszerelt elkövetők egy része is megsérült. Az elszánt, a kegyetlenségtől sem
visszariadó cementgyáriak motivációit nem lenne könnyű ma már felfejteni. A
romantikusnak tetsző szabadságvágy mindenesetre egy fikcióban nehezen
összeegyeztethetőek látszik azzal a brutalitással, amivel az IL-2-es belföldi
járat utasaira támadtak. Tettüknek nyoma maradt a Szabad Népben – ha akarjuk,
írhatjuk kis betűvel is, a szabad népben: innen, ebből az országból, ezt is
bizonyította történetük, csak erőszakkal, véres kézzel lehet szabadulni.
Köbli
Norbert forgatókönyvíró meglágyította a géprablók történetét. Annak, hogy a nem
feltétlenül szimpatikus akcióhősök motivációit személyesebbé tette – a hét
eltérítőből hármat gyúrt – két jelentősebb következménye volt. Az első, a
fontosabbik, hogy ennek következtében azt a hatalmat, amelynek szorításából
szabadulni igyekszik a három szereplő, nem érezni fenyegetőnek és fojtogatónak;
ez a háttér-zsarnokság, nincs benne a búcsúcsókban, az atyai szóban, a hirtelen
puhábban szorított kézfogásban. A szelídített elkövetők nem összeszorított
foggal harcolnak a reménytelenség ellen. Mindannyian méltányolható, de
valójában a forradalmi lelkülettől távol eső, egzisztenciális okokból (nem
azért, mert megvesztek a zsarnokság ketrecében) állnak bele az akcióba.
Pacsuta, a bokszoló, mert nehezményezi, hogy nem engedik ki nyugatra, nem
játszhat profi meccseket, esélye sincs kipróbálni magát. Misi, mert
kulákszármazású, és nem mehet egyetemre. Annus, Misi mennyasszonya, (talán)
hogy odaadását és hűségét bizonyítsa, jobb életet biztosítson – leendő –gyermekeinek.
Köbli
Norbert azzal, hogy a történetet, ezen ötvenes éveket reprezentálni óhajtó,
figurákra bízta, az alaptörténet fölé, tulajdonképpen helyébe, emelt egy love
storyt. Fazakas Péter tévéfilmjének középpontjában így – ellentmondva a záró
inzertnek, mely demokrácia felszabadító ereje mellett tesz hitet – ez a
szerelmi háromszög történet emelődik, a három ember közti végzet-dráma, a
kaland vagy thriller helyébe.
Ennek
köszönhetően nincs pattanásig feszült helyzet, nincsenek lázadó utasok. Csak
kedélyes beszélgetések, kellemkedő útitársak – jelentősebb részüknek (ez derül
ki az ingolstadti katonai reptéren lebonyolódó harmadik felvonásban), esze
ágában sincs lázadni. Nem hagyják cserben a rendszert, annak gazdáit.
Nem
azért, amiért mondjuk a Spiró-hősök: mert olyan kicsinyes megalkuvásokra
kényszerültek, melyekből az őszinteség, az őszinte élet felé nincs kiút, hanem
puszta kényelemből. Amibe beleszoktak, azt már nem hagyják ott szívesen.
A
figurák az ötvenes éveket reprezentálják, de nem a zsarnokság anyagából vannak
gyúrva, nem megalázottak és megszomorítottak, csak gyengék. Ahogy az a buffo
karakter is, a zeneszerző, aki folyton feleségével perlekedik, ahogy az a téesz-agrármérnök,
vagy a sztahanovista is.
A
fényképezés, a színészi játék minősége (különösen Tenki Réka és Varju Kálmán),
a helyre kosztümök kárpótlás a félresikerül jelenetekért (hőseink, ha előre
tervezték a balhét, miért ott veszik meg a jegyet a reptéren, az utolsó
pillanatban?), a szerelmi részek miatt elmaradó izgalmakért (a feszültség
fokozásának kínálkozó lehetőségeivel sem éltek az alkotók: a gép átsiklása a
határőrök fölött kifejezetten suta).
Nem a
hideg ötvenes évekből a barátságosabb klímájú Németföldre menekülőkről, nem is
a szabadság óhajtásáról értekezik tehát ez az érdemdús, főként a fiataloknak
(az ötvenes éveket nem a zsigereikben még most is érzőknek) szóló tévéfilm –
hanem a megalkuvókról és a meg nem alkuvókról. A más életre vágyókról, a –
máshová húzó szerelem ellenére is – csak e hazában otthont találókról. És
azokról, akik nem tudtak nem elmenni… vagyis, ahogy nem egy részlete erre rá is
játszik (így különösképpen pár remek poén), ma és itt, igen aktuális film a Szabadság – Különjárat.
Szabadság – Különjárat – magyar tévéfilm, 2013. Rendezte: Fazakas
Péter. Írta: Köbli Norbert. Kép: Nagy András. Zene: Parádi Gergely. Producer:
Lajos Tamás, Mink Tamás. Szereplők: Lengyel Tamás (Pacsuta), Varju Kálmán (Misi), Tenki Réka (Annus), Csankó
Zoltán (Halmai kapitány). Epres Attila (Szegedi), Takács Katalin, Fodor Tamás,
Thuróczy Szabolcs. Gyártó: Szupermodern
Stúdió. Támogató: NMHH. 55 perc.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1395 átlag: 5.41 |
 |
|
