KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/március
KRÓNIKA
• N. N.: A 40. Magyar Filmszemle díjai
FEKETE AMERIKA
• Boros Gábor: Egy slukk New York Spike Lee rebellisei
• Géczi Zoltán: Lent, a Mississippi szívében Blues és film
• Schreiber András: A bőrszín prófétája Oscar Micheaux
• Orosdy Dániel: Virgil Tibbs Amerikája Forró éjszakában
TINIFILMEK
• Hirsch Tibor: A megszelídített dúvad Tinivámpírok
• Sepsi László: Dzsihád-generáció Kamaszhorror
• Varró Attila: A kéreg alatt Coraline és a titkos ajtó
• Alföldi Nóra: Az ártatlanság kórja High School Musical
SZKRIPT-HORROR
• Kolozsi László: Hollywoodi elsősegély Lidércnyomás forgatókönyvre
• Hamar Péter: „Az isten homloka” Móricz, a forgatókönyvíró
MOZITREND
• Deák Dániel: A mozi térben él tovább
KÖNYV
• Pápai Zsolt: Zsenik a ponyván
• Harmat György: A sztár ezeregy arca
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: A mások pokla
• Schubert Gusztáv: Totálkár Koccanás
• Barotányi Zoltán: Ez az a sótörés? Fonyó Gergely: Made in Hungaria
• Wostry Ferenc: Szép remények Gettómilliomos
MOZI
• Nevelős Zoltán: A felolvasó
• Kolozsi László: Kilencedik mennyország
• Pápai Zsolt: Akaratlanul
• Baski Sándor: A világ nagy, és a megváltás a sarkon ólálkodik
• Schreiber András: A Baader–Menhof csoport
• Tüske Zsuzsanna: Kétely
• Margitházi Beja: Marcela
• Varró Attila: Largo Winch
• Vajda Judit: Hét élet
• Forgács Nóra Kinga: Téli utazás
• Ádám Péter: Tintaszív
DVD
• Hungler Tímea: Nosferatu/A vámpír árnyéka
• Teszár Dávid: Meghallgatás
• Pápai Zsolt: Az igazság malmai
• Alföldi Nóra: A hiba nem az ön készülékében van

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Irány a bárka!

Csiger Ádám

Ooops! Noah is Gone... – belga-ír-luxemburgi-német, 2015. Rendezte: Toby Genkel, Sean McCormack. Írta: Richie Conroy, Toby Genkel, Mark Hodkinson, Marteinn Thorisson. Gyártó: Ulysses Films, Fabrique d’Images, Moetion Films, Studio Rakete, Skyline, Tidal Films. Forgalmazó: ADS Service Kft. Szinkronizált. 85 perc.

 


Darren Aronofsky után ezúttal animációs alkotók dolgozták fel Noé bárkája történetét, immár a mese, illetve a családi vígjáték zsánerében, illően a rajzfilmes formához. A koncepció rendhagyó, hisz a főhősök olyan állatok, akik nem jutottak fel a bárkára. A premissza alapján ez lehetett volna az animációs Jurassic World, hisz az alkotók szabadjára engedhették fantáziájukat és történelem előtti lényeket teremthettek meg, akik látványos, de egyszerű figurákként éppoly tökéletes hősei lehetnek egy gyerekfilmnek, mint az Agymanók vagy a Minyonok címszereplői. A készítőknek még az alapkoncepcióból következő unhappy endet is sikerült áthidalniuk, azonban ennyiben ki is merült a találékonyságuk, a megoldás ráadásul kioltja a történet környezetvédő üzenetét, amelyre nemrégiben Aronofsky az egész filmjét építette.

Az Irány a bárka! legszórakoztatóbb pillanatait nem a gegeknek köszönhetjük, hanem a kínos logikai bukfenceknek. Elég arra gondolni, hogy az állatfajokat képviselő, tehát később az egész fajt reprodukáló duók gyakran azonos neműek, sőt szülő-gyerek párost alkotnak, leginkább a nézői azonosulás megkönnyítése érdekében. E koncepcióból remek családi komédia lehetett volna, ha Hollywoodban fejlesztik, ettől az európai koprodukciótól viszont be kell érnünk a Kis Vukot idézően olcsó animációval és a kisiskolás közönség ízléséhez igazított poénokkal. A Csocsó-sztorihoz hasonlóan ez a film is arról tanúskodik, hogy a világ animációs alkotóinak sokat kell még tanulniuk hollywoodi kollégáiktól, akik már régóta gondolnak a felnőtt nézőre is családi komédiáik megalkotásakor. A Disney például egy-egy rövidfilmet vetít le az egész estés mozi előtt, és csak azt szánják kizárólag a gyerek közönségnek – elég arra gondolni, hogy míg az Agymanók még a Kínai negyedet is megidézi egy poén erejéig, előtte párperces musicalt láthattunk egy éneklő vulkánnal a főszerepben (Láva).


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/09 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12395