KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/március
KRÓNIKA
• N. N.: A 40. Magyar Filmszemle díjai
FEKETE AMERIKA
• Boros Gábor: Egy slukk New York Spike Lee rebellisei
• Géczi Zoltán: Lent, a Mississippi szívében Blues és film
• Schreiber András: A bőrszín prófétája Oscar Micheaux
• Orosdy Dániel: Virgil Tibbs Amerikája Forró éjszakában
TINIFILMEK
• Hirsch Tibor: A megszelídített dúvad Tinivámpírok
• Sepsi László: Dzsihád-generáció Kamaszhorror
• Varró Attila: A kéreg alatt Coraline és a titkos ajtó
• Alföldi Nóra: Az ártatlanság kórja High School Musical
SZKRIPT-HORROR
• Kolozsi László: Hollywoodi elsősegély Lidércnyomás forgatókönyvre
• Hamar Péter: „Az isten homloka” Móricz, a forgatókönyvíró
MOZITREND
• Deák Dániel: A mozi térben él tovább
KÖNYV
• Pápai Zsolt: Zsenik a ponyván
• Harmat György: A sztár ezeregy arca
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: A mások pokla
• Schubert Gusztáv: Totálkár Koccanás
• Barotányi Zoltán: Ez az a sótörés? Fonyó Gergely: Made in Hungaria
• Wostry Ferenc: Szép remények Gettómilliomos
MOZI
• Nevelős Zoltán: A felolvasó
• Kolozsi László: Kilencedik mennyország
• Pápai Zsolt: Akaratlanul
• Baski Sándor: A világ nagy, és a megváltás a sarkon ólálkodik
• Schreiber András: A Baader–Menhof csoport
• Tüske Zsuzsanna: Kétely
• Margitházi Beja: Marcela
• Varró Attila: Largo Winch
• Vajda Judit: Hét élet
• Forgács Nóra Kinga: Téli utazás
• Ádám Péter: Tintaszív
DVD
• Hungler Tímea: Nosferatu/A vámpír árnyéka
• Teszár Dávid: Meghallgatás
• Pápai Zsolt: Az igazság malmai
• Alföldi Nóra: A hiba nem az ön készülékében van

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ízlés dolga

Ádám Péter

 

Akadnak csirkefogók, akiknek akkora a varázsuk, hogy minden gazemberségüket, minden jellemhibájukat készségesen megbocsátjuk. Előfordul, hogy filmekkel is így van az ember: néha annyi ötlet, humor, üdeség van bennük, hogy nagy kegyesen elnézzük a történet gyöngéit, az elnagyoltságot, a kliséket és sztereotípiákat.

A bunkó vállalkozó (Jean-Pierre Bacri) valahogy elkeveredik egy unalmasnak ígérkező színházi előadásra, és beleszeret a darab főszereplőjébe (Anne Alvaro). Beleszeret? Inkább képtelen szabadulni a varázsától. Hiszen korábban már találkozott a nővel, és akkor nem volt rá semmi hatással. De mintha ezt a negyvenes éveinek elején járó, öregségtől rettegő magányos nőt a színpadon beragyogná tulajdon művészetének (vagy a színháznak? netalán az előadott Racine-dráma költőiségének?) az igézete...

A pasas a maga esetlen módján próbál udvarolni, ám hiába: a hoch értelmiségi, kifinomult világban tahó viccekkel nem lehet villogni. A különös vonzalom valójában a „földigiliszta-szerelmes-a-poszátába” tipikus esete. És láss csodát: a pasas lassan megváltozik, nem sejtett érzékenységek nyílnak ki benne, míg végül szakít ostoba és groteszk feleségével, és a nőnél – aki ezzel párhuzamosan szintén igyekszik levetkőzni a merevségét – nagy nehezen felküzdi magát... na, nem tovább, csak a rajtvonalig.

Ennyi a történet, amelyet két párhuzamos szerelmi szál kísér, keresztez, de azt is mondhatnám, keretez: a testőr (Gérard Lanvin) meg a pincérnő (akit a négy César-díjat nyert film rendezője, Agnes Jaoui alakít) szerelmi kapcsolata, illetve a sofőr megalkuvása vagy alkalmazkodókészsége. A sorsok kereszteződésében álló külvárosi színház neve – Complexe culturel des deux rives – a főszereplők viszonyát is jelzi: a filmben csakugyan két távoli „part”, két egymástól fényévekre keringő univerzum próbálja egymást felfedezni. Az eredeti francia cím ugyanis szójáték (Le gout des autres): „a mások, a többiek ízlése”, de emellett azt is magában rejti, hogy néha milyen vonzóan izgató íze, zamata, aromája lehet egy tőlünk távoli ember idegen világának...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/05 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3313