KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/március
KRÓNIKA
• N. N.: A 40. Magyar Filmszemle díjai
FEKETE AMERIKA
• Boros Gábor: Egy slukk New York Spike Lee rebellisei
• Géczi Zoltán: Lent, a Mississippi szívében Blues és film
• Schreiber András: A bőrszín prófétája Oscar Micheaux
• Orosdy Dániel: Virgil Tibbs Amerikája Forró éjszakában
TINIFILMEK
• Hirsch Tibor: A megszelídített dúvad Tinivámpírok
• Sepsi László: Dzsihád-generáció Kamaszhorror
• Varró Attila: A kéreg alatt Coraline és a titkos ajtó
• Alföldi Nóra: Az ártatlanság kórja High School Musical
SZKRIPT-HORROR
• Kolozsi László: Hollywoodi elsősegély Lidércnyomás forgatókönyvre
• Hamar Péter: „Az isten homloka” Móricz, a forgatókönyvíró
MOZITREND
• Deák Dániel: A mozi térben él tovább
KÖNYV
• Pápai Zsolt: Zsenik a ponyván
• Harmat György: A sztár ezeregy arca
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: A mások pokla
• Schubert Gusztáv: Totálkár Koccanás
• Barotányi Zoltán: Ez az a sótörés? Fonyó Gergely: Made in Hungaria
• Wostry Ferenc: Szép remények Gettómilliomos
MOZI
• Nevelős Zoltán: A felolvasó
• Kolozsi László: Kilencedik mennyország
• Pápai Zsolt: Akaratlanul
• Baski Sándor: A világ nagy, és a megváltás a sarkon ólálkodik
• Schreiber András: A Baader–Menhof csoport
• Tüske Zsuzsanna: Kétely
• Margitházi Beja: Marcela
• Varró Attila: Largo Winch
• Vajda Judit: Hét élet
• Forgács Nóra Kinga: Téli utazás
• Ádám Péter: Tintaszív
DVD
• Hungler Tímea: Nosferatu/A vámpír árnyéka
• Teszár Dávid: Meghallgatás
• Pápai Zsolt: Az igazság malmai
• Alföldi Nóra: A hiba nem az ön készülékében van

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Benzin, étel, szállás

Báron György

Allison Anders kisasszony filmje azon a New York-i Filmfórumon tűnt fel, mely szándéka szerint úgynevezett „független filmeket” vonultat fel. Azonnal felkapták a művészetre kiéhezett New York-i kritikusok, mely tény arra utal, hogy elég böjtösek lehetnek arrafelé a viszonyok. Janet Maslin például a tekintélyes New York Times-ban azt írta, hogy e filmfórum két hét alatt több izgalmat hozott, mint amit Hollywood egész nyáron produkált, s a Benzin, étel, szállást Bogdanovich Utolsó mozielőadásához hasonlítja. A mindig szeszélyes és megbízhatatlan Rolling Stone magazin pedig azt állítja, hogy Anders kisasszony filmje nagy lökést ad az egész független filmezésnek, lévén, hogy a rendezőnő – mint írja –,csodát művel 1,3 millió dollárból”.

Ebből az 1,3 millió dollár bizonyíthatóan igaz, a többi nézőpont és viszonyítás kérdése. Az amerikai filmzsargonban – ez az eset is bizonyság rá – a „független film” semmi mást nem jelent, mint hogy nem tízmillió dollárokból készült. Nem stílus- vagy esztétikai kategória, netán művészetszociológiai tény, hanem számlákkal igazolható pénzügyi kérdés. Odaát független filmnek számít minden olyan kisrealista produkció, mely alig kerül többe, mint egy magyar szuperfilm, s nincs belégyömöszölve mindaz az átkozott pénz és technika, melyről új-Hollywoodban azt képzelik, hogy képes pótolni az ízlést és a szellemet. Mármost önmagában a hiánya sem képes, legföljebb kevésbé kínos a dolog. Anders kisasszony újólag bebizonyította, hogy kis költségvetésből is készülhet érdektelen amerikai film, jogos hát a kritikusi lelkesedés. (Bár az Utolsó mozielőadással való összehasonlítás elég rossz fényt vet Bogdanovich-ra.) A bírálók örömujjongásához az is hozzájárulhatott, hogy a Benzin, étel, szállás „női film”, egy asszony és két lánya sorsáról szól egy Laramie nevű amerikai kisvárosban. Anders kisasszony filmjének van keze és lába: szereplői, története, szép képei, minden, ami az önálló léthez kell. Olyan, mint egy nagyon unalmas embertársunk. A hősnők csinosak, mindenféle történik velük – többnyire férfikalandok –, minden kézzelfoghatóan tárgyszerű és hiteles, mint általában a realista amerikai filmeken, csak épp az nem dönthető el, mivégre meséli el nekünk a hölgy három másik hölgy történetét. Gyanítom, maga sem tudja, mert ha sejtené, nem tudná az alkotói szándékot ilyen nyomtalanul elrejteni. Anders kisasszonynak van némi kézügyessége, de nincs egyetlen gondolata sem: félő, hamarosan szuperprodukciókat bíznak rá.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/12 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=618