KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/május
BLOG
• Varró Attila: Lábjegyzet a Pankrátorhoz Kayfabe, avagy a pankráció és a fikció
BACSÓ PÉTER
• Makk Károly: A tanú Bacsó Péter
CHE GUEVARA-IKONOK
• Vágvölgyi B. András: A popforradalmár evangéliuma Che – Az argentin; A gerilla
• Schreiber András: Gerilla, marketing Che Guevara, a reklámarc
DIGITÁLIS FORRADALOM
• Muhi Klára: Képbőség, képenyészet Beszélgetés a digitális forradalomról
• Schubert Gusztáv: Utánunk a képözön Digitális katasztrófák
• Varró Attila: Csillag-térkép Hálózatok a filmvilágban
• Deák Dániel: Gyógyméreg Tévéválság, válságtévé
NOUVELLE VAGUE 50
• Báron György: Királyok költője André Bazin
• Bíró Yvette: Varda fénytörésben Ágnes a plázson
JAKUZA-MOZI
• Wajzer Csaba: Tetovált sereg A jakuzafilmek evolúciója
• Géczi Zoltán: Veszett kutyák Jakuzák tabuk nélkül
FESZTIVÁL
• Schreiber András: Éljen a krízis! Berlin
• Vajda Judit: Nyakunkon az élet Dialëktus Fesztivál
HATÁRSÁV
• Beke László: Az összehajtogatott idő Maurer Dóra mozgóképei
KRITIKA
• Margitházi Beja: Iskolakultúra Az osztály
• Ardai Zoltán: Eltörölhetetlen Öcsi Puskás Hungary
• Gorácz Anikó: Lerobbant road-movie Prima primavera
• Varró Attila: A Test beszéde A pankrátor
DVD
• Géczi Zoltán: A tenger zúgása
• Pápai Zsolt: A támadás
• Varga Zoltán: Rémálom az Elm utcában I–VII.
• Alföldi Nóra: Az áruló

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A csúf igazság

Vajda Judit

The Ugly Truth – amerikai, 2009. Rendezte: Robert Luketic. Írta: Nicole Eastman és Kirsten Smith. Kép: Russel Carpenter. Zene: Aaron Zigman. Szereplők: Katherine Heigl (Abby), Gerard Butler (Mike), Bree Turner (Joy), Eric Winter (Colin), Nick Searcy (Stuart). Gyártó: Lakeshore Entertainment / Relativity Media. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 96 perc.

 

A harmadik screwball comedy érkezik gyors egymásutánban hazánkba (korábban lásd: Nász-ajánlat, Férj és féleség), és minőségük egyértelmű fejlődő tendenciát mutat. A csúf igazságban egy tévés producernőt ismerünk meg, aki szívében egyre kevesebb reménnyel keresi az Igazit, sőt listaállítási mániájával sokkal inkább a Tökéletest. A legnagyobb pofont az élettől mégsem akkor kapja, amikor randevúival újra és újra kudarcot vall, hanem amikor a vezetőség egy tenyérbe mászó hímsovinisztát rak be műsorvezetőnek a show-jába…

Robert Luketic eddigi pályája során főként romantikus komédiákat rendezett (Doktor Szöszi, Nyerj egy randit Ted Hamiltonnal!, Anyád napja; egyetlen olyan munkája, ami nem ebből az alműfajból való, a 21 nem is sikerült túl jól), amelyekben szinte semmi innovatívat nem hoz, csupán jól bevált kliséket variál szórakoztatóan. Természetesen A csúf igazságban is ősrégi recept alapján dolgozik (az alaphelyzet némileg A csábítás elméletére emlékeztet, az éttermi jelenet pedig egyértelmű megidézése a Harry és Sally című klasszikusnak): ezúttal is ez lesz sikerének titka.

Új filmjében minden előre kiszámíthatóan történik, de flottul megírva és pergő párbeszédekkel fűszerezve (melyek közt üdítő újdonságként – egy fősodorbeli romkomhoz képest – meglepően sok politikailag inkorrekt, ámde roppant szórakoztató durvaságot találunk). Művének legnagyobb hibája azonban, hogy női főszerepét az a Katherine Heigl játssza, akinek sótlan imidzse ugyan kapóra jött a Felkoppintvában, de határozottan nem komikai alkat. A külső segítséget ezúttal az univerzalitását ismét remekül bizonyító Gerard Butler jelenti, akinek jelenléte nélkül a film első 10-15 perce unalmas és üres, utána azonban kissé öregedésnek és hízásnak indult, ám még mindig szívdöglesztő felmentő seregként jön, és magával ragadóan komédiázik.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/10 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9900