KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Varró Attila: James Graham Ballard (1930–2009)
ROMA-DOKUMENTUMOK
• Bori Erzsébet: Láthatatlan emberek Kamera a cigánysoron
• Tóth Klára: „Nem én válogattam, hanem a történelem” Beszélgetés Sára Sándorral
• Mihancsik Zsófia: Képgettó Beszélgetés Szalai Júliával és Örkény Antallal
MÉLYDÉL
• Takács Ferenc: Odalent Délen Fekete Amerika
• Strausz László: Színvak emlékezet Mélydél fekete-fehérben
CYBERPUNK
• Kömlődi Ferenc: A valóra vált közeljövő William Gibson
• Géczi Zoltán: Bosozokuk, bio-robotok, transzhumánok A japán cyberpunk
SLASHER
• Kovács Marcell: Késsel-vasvillával Slasher: szex és bűnhődés
• Sepsi László: Vörösbetűs ünnepnapok Slasher-naptár
• Varró Attila: Tiszta forrásból Dennis Iliadis: Az utolsó ház balra
NOUVELLE VAGUE
• Ádám Péter: Kaszkadőr Stradivarival Jean-Paul Belmondo
• Schubert Gusztáv: Hímnem, nőnem Nők a francia újhullámban
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Családi körök A Titanic versenyfilmjei
• Gorácz Anikó: Túlélők földje Titanic: Filmdokk
KÖNYV
• Kelecsényi László: Nagyobb a füstje Egri Lajos: A drámaírás művészete
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Férfimunka Nyikita Mihalkov: 12
• Tüske Zsuzsanna: Hajrá, fiúk! N. Forgács Gábor: Álom.net
MOZI
• Varró Attila: A dolgok állása
• Alföldi Nóra: Oltalom
• Tüske Zsuzsanna: A nő másik arca
• Vajda Judit: Clara
• Forgács Nóra Kinga: Citromfa
• Parádi Orsolya: Versailles
• Nevelős Zoltán: Star Trek
• Pápai Zsolt: Képlet
• Kolozsi László: Vakság
• Baski Sándor: Őrült életek
• Schreiber András: René – Egy élet a rácsok mögött
E-MOZI
• Sepsi László: A legnagyobb japán
DVD
• Teszár Dávid: Liu Chia-liang filmjei
• Géczi Zoltán: Az erőszak városa
• Varró Attila: A látogatók
• Pápai Zsolt: Anna ezer napja

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Örökifjak

Barkóczi Janka

Young@Heart­ – brit, 2007. Rendezte: Sally George, Stephen Walker. Kép: Ed Marritz. Szereplők: Joe Benoît, Helen Boston, Louise Canady, Elaine Fligman, Jean Florio, Len Fontaine. Gyártó: Walker George / Channel 4. Forgalmazó: Odeon. Feliratos. 107 perc.

 

Lenny, a 86 éves veterán vadászpilóta felbőgeti a motort, utasait a sebesség a következő pár percben kíméletlenül az ülésbe lapítja. A kellemetlenség miatt senki sem panaszkodik, hiszen a tét óriási. A 92 éves Eileen Hall a Young@Heart kórus próbáján épp most jutott el a The Clash slágerének refrénjéig, a közös beéneklésre pedig illene mindenkinek odaérni. A szigor és a közlekedési szabályokat is áthágó eltökéltség a jelek szerint megéri, hiszen a nyugdíjas aranyifjakból szerveződött énekkar az utóbbi időben helyi és interkontinentális viszonylatban is szép sikereket könyvelhetett el. Bár a Young@Heart nem az egyetlen dokumentáltan működő önmegvalósító közösség, amelynek átlagéletkora 80 év felett van, de kétségtelenül ők az elsők, akik a punk-pop-rock örökzöld műfajában űzik az ipart.

Stephen Walker és Sally George dokumentumfilmje hangulatában és témájában egyértelműen a buena vista életérzést adja vissza, de mindezt megfejeli valamiféle massachusetts-i öntudattal. Az élet naposabb oldaláról érkező nagymamák és nagypapák számára magától értetődik ugyanis, hogy látókörük folyamatos bővítésére minden eszköz rendelkezésre áll. Nem csoda hát, hogy az ihletett és fiatal karnagy által irányított társaság kibontakozása lazán és zökkenőmentesen zajlik le a Radiohead, Jimi Hendrix és a Sonic Youth újabb és újabb koncertfellépésre átdolgozott számaiban. Minden bizonnyal ennek az irigylésre méltóan kiegyensúlyozott közegnek köszönhető az is, hogy a természetes módon bekövetkező mégoly szomorú fordulatok sem tesznek igazán nagy kárt a film és a csoport kellemesen könnyed légkörében. Mert hőseink nemcsak azzal vannak nagyon is tisztában, hogy milyen a showbiznisz, de azzal is, hogy milyen az élet, noha a Schizophreniac vagy az I wanna be sedated című szám az érintett előadóktól első hallásra még így is kicsit morbidnak tűnik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/09 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10389