KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Varró Attila: James Graham Ballard (1930–2009)
ROMA-DOKUMENTUMOK
• Bori Erzsébet: Láthatatlan emberek Kamera a cigánysoron
• Tóth Klára: „Nem én válogattam, hanem a történelem” Beszélgetés Sára Sándorral
• Mihancsik Zsófia: Képgettó Beszélgetés Szalai Júliával és Örkény Antallal
MÉLYDÉL
• Takács Ferenc: Odalent Délen Fekete Amerika
• Strausz László: Színvak emlékezet Mélydél fekete-fehérben
CYBERPUNK
• Kömlődi Ferenc: A valóra vált közeljövő William Gibson
• Géczi Zoltán: Bosozokuk, bio-robotok, transzhumánok A japán cyberpunk
SLASHER
• Kovács Marcell: Késsel-vasvillával Slasher: szex és bűnhődés
• Sepsi László: Vörösbetűs ünnepnapok Slasher-naptár
• Varró Attila: Tiszta forrásból Dennis Iliadis: Az utolsó ház balra
NOUVELLE VAGUE
• Ádám Péter: Kaszkadőr Stradivarival Jean-Paul Belmondo
• Schubert Gusztáv: Hímnem, nőnem Nők a francia újhullámban
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Családi körök A Titanic versenyfilmjei
• Gorácz Anikó: Túlélők földje Titanic: Filmdokk
KÖNYV
• Kelecsényi László: Nagyobb a füstje Egri Lajos: A drámaírás művészete
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Férfimunka Nyikita Mihalkov: 12
• Tüske Zsuzsanna: Hajrá, fiúk! N. Forgács Gábor: Álom.net
MOZI
• Varró Attila: A dolgok állása
• Alföldi Nóra: Oltalom
• Tüske Zsuzsanna: A nő másik arca
• Vajda Judit: Clara
• Forgács Nóra Kinga: Citromfa
• Parádi Orsolya: Versailles
• Nevelős Zoltán: Star Trek
• Pápai Zsolt: Képlet
• Kolozsi László: Vakság
• Baski Sándor: Őrült életek
• Schreiber András: René – Egy élet a rácsok mögött
E-MOZI
• Sepsi László: A legnagyobb japán
DVD
• Teszár Dávid: Liu Chia-liang filmjei
• Géczi Zoltán: Az erőszak városa
• Varró Attila: A látogatók
• Pápai Zsolt: Anna ezer napja

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Függőség

Tosoki Gyula

 

A hollywoodi szürke eminenciások tömegéből egy picit mindig is kikukucskáló Philip Kaufman rendező jó néhány eredetibb filmet hozott tető alá négy évtizedes pályája során, gyakran arra törve, hogy tágítsa valamelyest a műfaji kereteket. Készítsen bár sci-fit (A testrablók támadása), életrajzi filmet (Henry és June), erőteljes politikai áthallásokkal teli drámát (A lét elviselhetetlen könnyűsége), mindig tudott újítani valamit az unt sablonokon.

Pszichothrillert még nem forgatott, ezért ígéretesnek tűnt, hogy legfrissebb munkájában ehhez a műfajhoz fordul, hiszen már többször bizonyította, hogy otthonosan mozog idegen pályán. Ezúttal azonban egy hitvány forgatókönyvvel a kezében csupán atmoszférateremtő erejében és jó kameravezetési képességében bízhatott, és ez kevés volt a sikerhez. A több ponton is az Angyalszívet idéző Függőség hőse egy komoly lelki problémákkal küszködő, szüleit még kisgyermekként elveszítő nyomozónő, akinek egy sorozatgyilkos nyomába szegődve lassan meg kell barátkoznia a gondolattal, hogy voltaképp a saját személye után kutakodik, azaz a gyilkosságokat maga követi el öntudatlan állapotban.

Már a film alaphelyzete is fals, de a történet kibontása még inkább az. Promiszkuitás, alkoholproblémák, a szörnyű gyermekkorból megöröklött pszichés zavarok – hősnőnk annyi nyavalyával birkózik, hogy az egy komplett elmeklinikának is sok lenne. Miként lehet akkor – merül fel a kérdés – állásban a San Franciscó-i rendőrségnél, sőt: hogyan bízhatnak rá egy sorozatgyilkossági ügyet? Ép ésszel felfoghatatlan és kizárólag a forgatókönyvírói szeszéllyel magyarázható momentumok.

Kaufman ezúttal rangjához méltatlan anyagot kapott, ezért alig tudott kihozni belőle valamit. A miliőfestéssel persze most sincs gond (a mélysötét noir-hangulat garantálja, hogy a néző korrekt látáskárosodással keveredik ki a moziból), a kameramunka is erős (az egyik jelenetben például a teljességgel magára maradt hősnő kilátástalan helyzetét illusztráló De Palma-svenkek igen megkapóak), végeredményben azonban egy ötcentes thriller született. Dollármilliókból.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/08 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1989