KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Varró Attila: James Graham Ballard (1930–2009)
ROMA-DOKUMENTUMOK
• Bori Erzsébet: Láthatatlan emberek Kamera a cigánysoron
• Tóth Klára: „Nem én válogattam, hanem a történelem” Beszélgetés Sára Sándorral
• Mihancsik Zsófia: Képgettó Beszélgetés Szalai Júliával és Örkény Antallal
MÉLYDÉL
• Takács Ferenc: Odalent Délen Fekete Amerika
• Strausz László: Színvak emlékezet Mélydél fekete-fehérben
CYBERPUNK
• Kömlődi Ferenc: A valóra vált közeljövő William Gibson
• Géczi Zoltán: Bosozokuk, bio-robotok, transzhumánok A japán cyberpunk
SLASHER
• Kovács Marcell: Késsel-vasvillával Slasher: szex és bűnhődés
• Sepsi László: Vörösbetűs ünnepnapok Slasher-naptár
• Varró Attila: Tiszta forrásból Dennis Iliadis: Az utolsó ház balra
NOUVELLE VAGUE
• Ádám Péter: Kaszkadőr Stradivarival Jean-Paul Belmondo
• Schubert Gusztáv: Hímnem, nőnem Nők a francia újhullámban
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Családi körök A Titanic versenyfilmjei
• Gorácz Anikó: Túlélők földje Titanic: Filmdokk
KÖNYV
• Kelecsényi László: Nagyobb a füstje Egri Lajos: A drámaírás művészete
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Férfimunka Nyikita Mihalkov: 12
• Tüske Zsuzsanna: Hajrá, fiúk! N. Forgács Gábor: Álom.net
MOZI
• Varró Attila: A dolgok állása
• Alföldi Nóra: Oltalom
• Tüske Zsuzsanna: A nő másik arca
• Vajda Judit: Clara
• Forgács Nóra Kinga: Citromfa
• Parádi Orsolya: Versailles
• Nevelős Zoltán: Star Trek
• Pápai Zsolt: Képlet
• Kolozsi László: Vakság
• Baski Sándor: Őrült életek
• Schreiber András: René – Egy élet a rácsok mögött
E-MOZI
• Sepsi László: A legnagyobb japán
DVD
• Teszár Dávid: Liu Chia-liang filmjei
• Géczi Zoltán: Az erőszak városa
• Varró Attila: A látogatók
• Pápai Zsolt: Anna ezer napja

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Hívatlanok

Hungler Tímea

The Strangers – amerikai, 2008. Rendezte és írta: Bryan Bertino. Kép: Peter Sova. Zene: Tom Hajdu és Andy Milburn. Szereplők: Liv Tyler (Kristen), Scott Speedman (James), Gemma Ward (Maszkos nő), Kip Weeks (Maszkos férfi). Gyártó: Vertigo Entertainment / Mandate Pictures. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 85 perc.

 

Tucat-horrorunk leginkább komolyan vehető sokk-effektje sajnos azon tény, hogy a sztori megtörtént eseményeken alapul. Minden más: klisé, unalom, következetlen dramaturgia és idegtépő zenei aláfestés. Pedig nem indulunk rosszul: ifjú pár, elhagyatott erdei vityilló – a kissé feszült viszonyról csakhamar kiderül, a hölgy nemet mondott a fiú lánykérésére, most épp emésztik a történteket. A megbékélés fázisában, hajnali négy körül valaki dörömböl az ajtón, és Tamarát keresi. Hogy ezek után mi következik, előre sejthető. A maszkos-baltás zaklatók ezúttal hárman vannak, ki-be járkálnak a házból, telefonokat tesznek tönkre, autókerekeket szurkálnak ki, kicsavarják a biztosítékot, lövöldöznek, mindezt mindig a félhomályból, takarásból előbukkanva. Hőseink célja nem lehet más csak a túlélés.

Hogy mindehhez minek Gemma Ward, az új generációs topmodell, ha a babaarcú maszk alatt nem látszik belőle semmi, örök rejtély marad. Mint ahogy az is, hogy a rendező miből gondolta, hogy ezzel az igencsak vérszegény sztorival kihúzhat egy filmidőt. A bevezetés még hagyján, a tárgyalás azonban nem áll másból csak riogatásból, visításból, menekülésből, lábficamokból, bújócskából és nyöszörgésből. Félelmünket feltehetőleg a zárt tér, az ok- és arcnélküli testi-lelki terror hivatott felkelteni, de nagyobb a kísértés elmerengeni a viktimológián, mint tövig rágni a körmeinket izgalmunkban. Mégis, miért hagyja magára az éj közepén hősünk a hősnőt, ha előtte már egy titokzatos nő a frászt hozta rájuk? Miért nem hívja a helyszínre érkező közeli barát a rendőrséget, és minek megy be a házba, ha arra érkezik, hogy üvölt a lemezjátszó és a párocska kocsiját valaki miszlikbe aprította? Őszintén reméljük, hogy a válaszokat nem a Hívatlanok: A kezdet adja meg.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/10 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9523