KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/július
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Forgács Iván: Oleg Jankovszkij (1944-2009)
VILÁGVÁLSÁGMOZI
• Mihancsik Zsófia: Legmodernebb idők Világválságmozi
• Géczi Zoltán: Aranypolgárok Pénzemberek az amerikai filmekben
• Vágvölgyi B. András: Bankrablók kora A Nagy Válság filmjei
MAGYAR MŰHELY
• Gorácz Anikó: Határátlépők A magyar dokumentumfilm új irányai
• Kolozsi László: Ezt már nem hiszem el Magyar áldokumentumfilmek
• Várkonyi Benedek: Kalandtúra a múltba Beszélgetés Szász János filmrendezővel
FRANCIA ÚJHULLÁM
• Ádám Péter: A Mozi az úr Nouvelle vague: filmiskolakerülők
• Báron György: Mozimánia Truffaut, a filmkritikus
TERMINÁTOR
• Klág Dávid: T-modell Terminátor 4.
• Bun Zoltán: Digitalizálódó világ-kép Terminátor kontra Terminátor
• N. N.: Terminátor-filmek
TELEVÍZÓ
• Schreiber András: Szemmagasság Marketing és a gyerekek
FESZTIVÁL
• Pintér Judit: Fesztivál a határon Trieszt
• Baski Sándor: Közös nevezők Udine
HATÁRSÁV
• Mundruczó Kornél: Pop-ikonok Corbijn-kiállítás
KRITIKA
• Reményi József Tamás: Betegei vagyunk Aczél
• Barotányi Zoltán: Sötét oldal Szíven szúrt ország
KÖNYV
• Schubert Gusztáv: Múltidők
MOZI
• Varró Attila: Engedj be
• Csillag Márton: Pokolba taszítva
• Vincze Teréz: Jumurta – Egy falusi temetés
• Alföldi Nóra: Coco Chanel
• Forgács Nóra Kinga: Moszkva, Belgium
• Klág Dávid: Rockhajó
• Baski Sándor: Másnaposok
• Sepsi László: Crank 2 – Magasfeszültség
• Vízer Balázs: Adventureland – Kalandpark
• Tüske Zsuzsanna: Excsajok szelleme
DVD
• Géczi Zoltán: Jackie Chan: A nagy balhé
• Alföldi Nóra: Rachel esküvője
• Kovács Marcell: A veszettek
• Varró Attila: Az áruló

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Életem Cukkiniként

Varró Attila

Ma vie de Courgette – francia-svájci, 2016. Rendezte: Claude Barras. Írta: Gilles Paris művéből Céline Sciamma. Kép: David Toutevoix. Zene: Sophie Hunger. Gyártó: Rita Productions / Blue Spirit Animations /Gébéka Films / RTS / France 3 Films. Forgalmazó: Vertigo Média Kft.. Szinkronizált. 66 perc.

 

Bár ezidáig úgy tűnt, a szüleiket vesztett kiskorúak traumatikus történeteit kizárólag Henry Selick párosíthatja sikerrel a hagyományos bábanimáció bumfordi bájával (James és az óriásbarack, Coraline), az idei cannes-i fesztivál egyik nagy kedvencét jelentő Életem Cukkiniként elsőfilmes rendezője, Claude Barras személyében színre lépett a trónkövetelő. Gilles Paris 2002-es gyerekregénye ugyan távolról sem kínál olyan nyomasztó mesevilágokat, mint Roald Dahl vagy Neil Gaiman: az alkoholista anya halálos balesete után árvaházba kerülő kis Icare („de jobb szereti, ha Cukkini-nak hívják”) azonban a hétköznapi életben is épp elég gonoszsággal, frusztrációval és fájdalommal szembesül, hogy aztán saját kreativitása és százféle érzelmi sérüléstől szenvedő gyerektársai segítségével felülkerekedjen rajtuk, sőt nem csak első szerelemre, de új családra is találjon a stoptrükk-világban.

A forgatókönyvet jegyző Céline Sciamma (Tomboy, Csajkor) eddigi életműve alapján Cukkini sorsa jóval sötétebbnek ígérkezne, a francia rendezőnő azonban ezúttal nem terelte kedvelt gender-kátyúi és generációs szakadékai felé tízéves hősét, sőt kiskamasz közössége is inkább egyfajta jótékony terápiás csoportként kezeli a tagok problémáit, ahelyett, hogy súlyosbítaná őket. Az Életem Cukkiniként bájos humorával és töretlen optimizmusával éppúgy kilóg a Sciamma-univerzumból, mint a Selick-féle szürreális rémbirodalomból, mégis ott kísért benne valami mindkét örökségből, ezzel igazán különleges élményt teremtve egy jobbára eseménytelen, kisrealista bábfilm-drámából – pontosan eltalálja azt a homályzónát a lidércnyomásos éjjelek és játékzsivajos nappalok között, amely oly sok gyerekkor helyszíne, mégis oly kevés gyerekfilm hajlandó bemerészkedni szívébe.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/12 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13010