KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/július
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Forgács Iván: Oleg Jankovszkij (1944-2009)
VILÁGVÁLSÁGMOZI
• Mihancsik Zsófia: Legmodernebb idők Világválságmozi
• Géczi Zoltán: Aranypolgárok Pénzemberek az amerikai filmekben
• Vágvölgyi B. András: Bankrablók kora A Nagy Válság filmjei
MAGYAR MŰHELY
• Gorácz Anikó: Határátlépők A magyar dokumentumfilm új irányai
• Kolozsi László: Ezt már nem hiszem el Magyar áldokumentumfilmek
• Várkonyi Benedek: Kalandtúra a múltba Beszélgetés Szász János filmrendezővel
FRANCIA ÚJHULLÁM
• Ádám Péter: A Mozi az úr Nouvelle vague: filmiskolakerülők
• Báron György: Mozimánia Truffaut, a filmkritikus
TERMINÁTOR
• Klág Dávid: T-modell Terminátor 4.
• Bun Zoltán: Digitalizálódó világ-kép Terminátor kontra Terminátor
• N. N.: Terminátor-filmek
TELEVÍZÓ
• Schreiber András: Szemmagasság Marketing és a gyerekek
FESZTIVÁL
• Pintér Judit: Fesztivál a határon Trieszt
• Baski Sándor: Közös nevezők Udine
HATÁRSÁV
• Mundruczó Kornél: Pop-ikonok Corbijn-kiállítás
KRITIKA
• Reményi József Tamás: Betegei vagyunk Aczél
• Barotányi Zoltán: Sötét oldal Szíven szúrt ország
KÖNYV
• Schubert Gusztáv: Múltidők
MOZI
• Varró Attila: Engedj be
• Csillag Márton: Pokolba taszítva
• Vincze Teréz: Jumurta – Egy falusi temetés
• Alföldi Nóra: Coco Chanel
• Forgács Nóra Kinga: Moszkva, Belgium
• Klág Dávid: Rockhajó
• Baski Sándor: Másnaposok
• Sepsi László: Crank 2 – Magasfeszültség
• Vízer Balázs: Adventureland – Kalandpark
• Tüske Zsuzsanna: Excsajok szelleme
DVD
• Géczi Zoltán: Jackie Chan: A nagy balhé
• Alföldi Nóra: Rachel esküvője
• Kovács Marcell: A veszettek
• Varró Attila: Az áruló

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A gonosz lady

Gáti Péter

 

Michael Winner nálunk is forgalmazott kommersz filmjeinek szinte mindegyike akciódús krimi (Bosszúvágy, A nagy álom, Tűzharc). Ami a stílus hasonlóságán kívül mélyebben összekapcsolja ezeket a műveket, az a rendező megkülönböztetett érdeklődése a bűn mibenléte iránt. A gonosz Lady című munkája – mely Lady Skelton 17. századi angol nemes hölgy botrányosan kalandos, titokzatos életének regényben is megörökített, és 1945-ben egyszer már filmre vitt krónikája – stílusában elüt ugyan a rendező korábbi filmjeitől, de a bűn természetrajzának vizsgálata változatlanul vezérmotívum maradt. Furcsa és ellentmondásos alkotással ismerkedhetünk meg. Michael Winner szándéka ellenére, filmje kiegészítő elemnek szánt alkotórészei – korrajz, helyszínek, díszletek, jelmezek – válnak fontossá,

erős és értékes tartópillérekké, miközben a lényeg, a nagybetűs Bűn körüli vizsgálódás – mivel művészileg számottevő eredményt nem hoz – veszít jelentőségéből, elmosódott mellékmotívummá sorvad.

Elkábítja a nézőt a 17. század Angliájának precízen korhű, barokkosán túlburjánzó pompával visszaálmodott eredetisége. A stilizáció magasiskolájának lehetünk tanúi a paloták, a külső és belső helyszínek, az egész korszak illúzióteli, túlcsorduló szépségű megjelenítésekor. Jack Cardiff operatőr művészi érzékenysége a hangulatok és a környezet egységes látvánnyá komponálásában bámulatra méltó. Winnert a dramaturgiában eddig is bizonyított tehetsége most sem hagyja cserben, a cselekményvezetés váratlan fordulatai végig biztosítják a történet dinamizmusát.

Csupán annak hiteles és motivált bemutatása hiányzik ebből az egyébként míves filmből, hogy a Faye Dunaway megformálta ördögi gonosz asszony az unalmon kívül mitől válik útszéli rablóvá, saját társadalmi rendje esküdt ellenségévé? Bonnie és Clyde 17. századi előtörténete nem tudott túlnőni önmagán, mert az erőszak és bűnözés társadalmi összefüggéseinek vállalt felkutatásával adósunk maradt. John Gielgud, Alan Bates és a népes szereplőgárda többi tagja egyaránt tudása legjavát adja. Michael Winner ebben az alkotásában is a szakma kiváló mesteremberének bizonyul.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/09 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6337