KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/augusztus
KUBRICK
• Schreiber András: Millenium Monolit 10 mínusz Kubrick
JIM THOMPSON
• Roboz Gábor: Tűzijáték az alagút végén Jim Thompson
• Varró Attila: A köztes szerző Gyilkosság
CANNES
• Létay Vera: Vértestvérek
• N. N.: Cannes-i díjak (2009)
KENYERES BÁLINT
• Kovács András Bálint: Ember a mozgó felvevőgéppel Kenyeres Bálint rövidfilmjeiről
• Csillag Márton: A lebegés szépsége Beszélgetés Kenyeres Bálinttal
TARANTINO
• Géczi Zoltán: Becstelen bírák, becsületes brigantik Világháborús mozi
• Gyenge Zsolt: Kill Hitler, avagy a nárcisztikus Quentin Becstelen brigantyk
PERZSA HÁLÓ
• Barkóczi Janka: Rettenetes gyerekek Iráni film: az új nemzedék
• Epres Tamás: A cenzor és a perzsa macskák Bahman Gobadi
NOUVELLE VAGUE
• Orosdy Dániel: Új hullámok, régi bűnök Hitchcock és a nouvelle vague
• Ádám Péter: Az írógéptől a kameráig Nouvelle vague: A szerzői film teóriája
TELEVÍZÓ
• Schreiber András: Hurrá, nyaralunk? Tévénemzedék
• Kemenes Tamás: Virtuális viszonyok A tévé mint családtag
KÖNYV
• Vincze Teréz: Arcművészet Margitházi Beja: Az arc mozija
• Pápai Zsolt: Kamaszpanasz Kitano Takeshi: Fiú
KRITIKA
• Varró Attila: Az utolsó gengszter Közellenségek
• Gorácz Anikó: Kisköltségvetésű mágia Boszorkánykör
MOZI
• Nevelős Zoltán: Il Divo
• Vincze Teréz: Pandora szelencéje
• Vajda Judit: Nászajánlat
• Roboz Gábor: Szerelem második látásra
• Tüske Zsuzsanna: Szerelem olasz módra
• Varró Attila: Görögbe fogadva
• Baski Sándor: Transformers: A bukottak bosszúja
• Sepsi László: Bunyó
• Parádi Orsolya: Jégkorszak 3: A dínók hajnala
• Csillag Márton: Brüno
DVD
• Géczi Zoltán: A Fehér Lótusz Klánja
• Varga Zoltán: Hellraiser I-III
• Pápai Zsolt: Állj, határ!
• Kovács Marcell: Sóhajok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Dübörög a szív

Vajda Judit

Ricki and the Flash – amerikai, 2015. Rendezte: Jonathan Demme. Írta: Diablo Cody. Kép: Declan Quinn. Szereplők: Meryl Streep (Ricki), Joshua (Sebastian Stan (Joshua), Kevin Kline (Pete), Mamie Gummer (Julie). Gyártó: Clinica Estetico / TriStar Pictures. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 101 perc.

„Jó repülést!” – mondja az exférj a kiöregedett, de azért igencsak aktív rockénekesnőnek, Rickinek. „Az nem rajtam múlik!” – hangzik a válasz. Ugyanez elmondható Ricki egész életéről: nem rajta múlt, hogy nem volt ott a lánya esküvőjén, nem rajta múlt, hogy a házasság tönkre ment és nem rajta múlt, hogy a lánya ezért öngyilkos akart lenni. Csak éppen nem volt mellette. Ahogy sohasem. Rickin egyedül az múlt, amikor meghozta azt a döntést, ami egész életére kihatott: családja helyett a zenét választotta, azt, hogy egy ócska bárban énekeljen hűséges, lepukkant bandájával.

A korábban is erős női történeteket megfogalmazó Diablo Cody forgatókönyvíró ezúttal olyan asszonysorsot tár elénk, amely szépen beillik egy korábbi siker, A pankrátor feminin/feminista párdarabjának. Úgyszintén egy nyolcvanas évekből itt ragadt dinoszauruszról mesél, akinek szétesőben lévő életét egyrészt a lányával való viszony rendezése, másrészt egy rokonlélekkel való párkapcsolat oldhatja meg (a két film között még olyan apró párhuzamok is akadnak, mint hogy szenvedélyük mellett civilben mindkettő hőse áruházi eladóként dolgozik).

A Dübörög a szív emellett a főszerepet játszó színésznő, Meryl Streep életműve egyik darabjának ikerfilmjeként is működik. Az 1990-es Képeslapok a szakadékból énekes-színésznőjeként Streep az anyjával birkózott folyamatosan, míg most magukra hagyott gyerekeivel, közülük is elsősorban a lányával kell kibékülnie. És a film stílusa is régi időket idéz – sőt még régebbieket: olyan lassan, ráérősen csordogál, mintha nem napjainkban, hanem a hetvenes években készült volna. Például 1977-ben, a Bobby Deerfield idején, amikor még nem a szuperhősök voltak az izgalmasak, hanem egy melankolikus autóversenyző. Vagy egy boldogtalan énekesnő, aki szabad akar lenni – egy olyan világban, ahol ez csak a férfiaknak szabad.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/10 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12427