KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/augusztus
KUBRICK
• Schreiber András: Millenium Monolit 10 mínusz Kubrick
JIM THOMPSON
• Roboz Gábor: Tűzijáték az alagút végén Jim Thompson
• Varró Attila: A köztes szerző Gyilkosság
CANNES
• Létay Vera: Vértestvérek
• N. N.: Cannes-i díjak (2009)
KENYERES BÁLINT
• Kovács András Bálint: Ember a mozgó felvevőgéppel Kenyeres Bálint rövidfilmjeiről
• Csillag Márton: A lebegés szépsége Beszélgetés Kenyeres Bálinttal
TARANTINO
• Géczi Zoltán: Becstelen bírák, becsületes brigantik Világháborús mozi
• Gyenge Zsolt: Kill Hitler, avagy a nárcisztikus Quentin Becstelen brigantyk
PERZSA HÁLÓ
• Barkóczi Janka: Rettenetes gyerekek Iráni film: az új nemzedék
• Epres Tamás: A cenzor és a perzsa macskák Bahman Gobadi
NOUVELLE VAGUE
• Orosdy Dániel: Új hullámok, régi bűnök Hitchcock és a nouvelle vague
• Ádám Péter: Az írógéptől a kameráig Nouvelle vague: A szerzői film teóriája
TELEVÍZÓ
• Schreiber András: Hurrá, nyaralunk? Tévénemzedék
• Kemenes Tamás: Virtuális viszonyok A tévé mint családtag
KÖNYV
• Vincze Teréz: Arcművészet Margitházi Beja: Az arc mozija
• Pápai Zsolt: Kamaszpanasz Kitano Takeshi: Fiú
KRITIKA
• Varró Attila: Az utolsó gengszter Közellenségek
• Gorácz Anikó: Kisköltségvetésű mágia Boszorkánykör
MOZI
• Nevelős Zoltán: Il Divo
• Vincze Teréz: Pandora szelencéje
• Vajda Judit: Nászajánlat
• Roboz Gábor: Szerelem második látásra
• Tüske Zsuzsanna: Szerelem olasz módra
• Varró Attila: Görögbe fogadva
• Baski Sándor: Transformers: A bukottak bosszúja
• Sepsi László: Bunyó
• Parádi Orsolya: Jégkorszak 3: A dínók hajnala
• Csillag Márton: Brüno
DVD
• Géczi Zoltán: A Fehér Lótusz Klánja
• Varga Zoltán: Hellraiser I-III
• Pápai Zsolt: Állj, határ!
• Kovács Marcell: Sóhajok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A kaukázusi fogoly

Báron György

 

A cím sejtelmesen jó. A szibériai garnizonra hajaz. Titokzatos, távoli történetet ígér, félhomályos romantikát, szerelmet, kalandot, „vasúti olvasmányt”, ahogy Godard mondta lekicsinylőn.

Az erős történet eredetileg Lev Tolsztojé, ám nem csalódik, aki a címtől csábul a moziba: szolid lektűrben lesz része. Szeretik az ilyet a nézők, meg a becses szakma is: „Szergej Bodrov filmje ellenállhatatlannak bizonyult a nagy nemzetközi fesztiválokon, és meghódította a hazai közönséget is” – olvasom egy kritikus beszámolójában.

Csak a rend kedvéért teszem hozzá, hogy ez az „ellenállhatatlanul hódító” mozidarab, e kalandos, érzelmes lektűr a csecsenföldi irtóháborúról szól. Nem a vért, a kegyetlenkedéseket hiányolom persze belőle, az Bodrov rendező úr elővezetésében csak rontana a helyzeten, miként annakidején a Szakasz vagy a Született július 14-én sem lett kevésbé vattacukorízű a vászonra fröcskölt patakvértől. Ezen semmi nem múlik, a dolog tehetség és érzékenység dolga volna, mármint, hogy miről és hogyan lehet értelmesen szólni, vagyis a csecsenföldi véres háborúról – s hajdan a vietnámiról is – milyen formában, ha egyáltalán. Nem véletlen, hogy a komoly rendezők, Bresson, Tarkovszkij, de még a fékezhetetlen Godard is, apró dolgokkal bíbelődnek, legalábbis a sztori szintjén, a giccsőrök pedig mindjárt a legnagyobba vágnak, háború, népirtás, Auschwitz, vagy egyenesen Isten, ez is gyakori, egyik jó sztori olyan, mint a másik. Most Bodrovék divatba hozzák a foxtrott és a vietnami öldöklés után a csecsen tragédiát, a mívelt közönség máris tapsikol, élvetegen nyalja a szája szélét, lám egy orosz is tudja azt, amit Oliver Stone, ezek is emberek volnának, úgy gyilkolásznak és szeretnek a filmvásznon, mint mi a filmvásznon, a lebukó nap fényénél, a fotogén horizonton, közben folklorisztikus képek a helyi népszokásokról, ahogy a falubéliek házasodnak és temetnek, ez a dologban az unikum, a vége szépen jóra fordul, a bosszúvágyat legyőzi a megértés.

Geppiend.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/10 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1668