KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/augusztus
KUBRICK
• Schreiber András: Millenium Monolit 10 mínusz Kubrick
JIM THOMPSON
• Roboz Gábor: Tűzijáték az alagút végén Jim Thompson
• Varró Attila: A köztes szerző Gyilkosság
CANNES
• Létay Vera: Vértestvérek
• N. N.: Cannes-i díjak (2009)
KENYERES BÁLINT
• Kovács András Bálint: Ember a mozgó felvevőgéppel Kenyeres Bálint rövidfilmjeiről
• Csillag Márton: A lebegés szépsége Beszélgetés Kenyeres Bálinttal
TARANTINO
• Géczi Zoltán: Becstelen bírák, becsületes brigantik Világháborús mozi
• Gyenge Zsolt: Kill Hitler, avagy a nárcisztikus Quentin Becstelen brigantyk
PERZSA HÁLÓ
• Barkóczi Janka: Rettenetes gyerekek Iráni film: az új nemzedék
• Epres Tamás: A cenzor és a perzsa macskák Bahman Gobadi
NOUVELLE VAGUE
• Orosdy Dániel: Új hullámok, régi bűnök Hitchcock és a nouvelle vague
• Ádám Péter: Az írógéptől a kameráig Nouvelle vague: A szerzői film teóriája
TELEVÍZÓ
• Schreiber András: Hurrá, nyaralunk? Tévénemzedék
• Kemenes Tamás: Virtuális viszonyok A tévé mint családtag
KÖNYV
• Vincze Teréz: Arcművészet Margitházi Beja: Az arc mozija
• Pápai Zsolt: Kamaszpanasz Kitano Takeshi: Fiú
KRITIKA
• Varró Attila: Az utolsó gengszter Közellenségek
• Gorácz Anikó: Kisköltségvetésű mágia Boszorkánykör
MOZI
• Nevelős Zoltán: Il Divo
• Vincze Teréz: Pandora szelencéje
• Vajda Judit: Nászajánlat
• Roboz Gábor: Szerelem második látásra
• Tüske Zsuzsanna: Szerelem olasz módra
• Varró Attila: Görögbe fogadva
• Baski Sándor: Transformers: A bukottak bosszúja
• Sepsi László: Bunyó
• Parádi Orsolya: Jégkorszak 3: A dínók hajnala
• Csillag Márton: Brüno
DVD
• Géczi Zoltán: A Fehér Lótusz Klánja
• Varga Zoltán: Hellraiser I-III
• Pápai Zsolt: Állj, határ!
• Kovács Marcell: Sóhajok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Cybervilág

Final Fantasy – A harc szelleme

Amerikai szépség

Herpai Gergely

Japán fantasy anime találkozása hollywoodi sémákkal.

 

A Final Fantasy csodálatraméltó. Ugyan nem jó film, de a készítők a technika szintjén mindenképpen bámulatos teljesítményt nyújtottak. A legtöbb animált szereplő olyannyira elképesztően életszerű, hogy nemcsak a Szárnyas fejvadász-féle Tyrell Corporation replikánsai bújhatnának el mögöttük, hanem még a valóságos filmsztárok is aggódni kezdhetnek kenyérkeresetükért. Nincs az a blazírt néző, aki a megdöbbentően valósághű mozdulatok vagy az arcvonásokon tükröződő érzelmek finom rezdüléseinek láttán ne kapkodna leesett álla után. (Egy amerikai újságírót állítólag annyira megtévesztett ez a technológia, hogy cikkében gratulált a színészek alakításához…) Bár a legtöbben azért még mindig nem keverjük össze a rajzolt számítógépes grafikát a valósággal; Aki, a film hősnőjének arcmimikája időnként tényleg annyira emberi, hogy egész biztosan fanatikus rajongók ezrei fognak a szó igazi értelmében beleszeretni a digitális sztárba. (William Gibson Mona Lisa Overdrive-jának víziója beteljesedni látszik…)

A készítők minden bizonnyal rengeteg pénzt öltek a filmbe, ezért végül is érthető, hogy nemcsak technikai téren, hanem a dramaturgia tekintetében is biztosra mentek. Szó sem lehetett arról, hogy ebbe az amerikai és európai piacra szánt termékbe az eredeti japán Final Fantasy-játékok – részben az anime, részben a konzoljátékos kultúrából táplálkozó –, időnként nevetségesen naiv, gyermekien mesés, varázslatos és hősies bája teret nyerhessen. Szinte érezni a film történetén, ahogy a forgatókönyvíró előszedte a hagyományos „a nyolcadik utas: a Schwarzenegger csillagközi inváziója”-stílusú sci-fi akciófilmek agyonhasznált (igaz, jól bevált) kliséit, hogy az amerikai rágógumi ízéhez szokott néző otthon érezhesse magát. Csak a legszembetűnőbb motívumokat kiragadva: ide sorolhatjuk az őrült felettesével bátran szembeszálló férfias és szívdöglesztő amerikai fenegyerek tiszt, a súlyos sebbel hátrahagyott, a csapatot üldöző rémeket élete árán is feltartó katona, a minden technikához értő, de érzelmileg csökött, jópofi ezermester, vagy a nem csak jellegében, de külsejében is feltűnően az Alien 4 kommandós női karakteréhez hasonlító „GI Jane” figuráit.

A védtelen Földre támadó, rovarszerű idegen lényeket is jól ismerjük már: eleinte mindenkit lemészárolnak, mint a Csillagközi invázióban, de aztán persze kiderül, hogy ők is Isten állatkái, és igazából csak egy szenvedélyes nő és egy férfias hős értheti meg lelkivilágukat, mint A mélység titkában. No és persze nem hiányozhat az összképből az elfajzott és velejéig romlott ezredes sem, aki csakazértis el akarja pusztítani az idegeneket, mert azok lemészárolták családját, és ő egyébként is már csak ilyen.

Az amerikai szépségideál már-már nyomasztó mértékben képviselteti magát a filmben: szinte mindenki tökéletes, gyönyörű és fiatal, sőt, a rajzolók ügyességének köszönhetően még az idősebbek is szépen öregedtek meg.

Az elkerülhetetlen giccs a csodálatos képek révén még plasztikusabb: a történet poros sablonjai nemhogy feltűnés nélkül megbújnának a háttérben, hanem még szembetűnőbbé válnak. Egyedül a „lélekegyesüléses” történetszál emlékeztet a Final Fantasy-játékok vagy az igényesebb anime filmek eredeti szellemiségére, ezt viszont olyannyira túlbonyolították, hogy a legtöbb néző a film második felétől már semmit sem ért belőle, s csak diszkréten fészkelődve unatkozik.

A szédületes látványvilág miatt a Final Fantasy-t mégis mindenképpen érdemes egyszer megnézni, de hogy mi lehetett volna ebből a filmből, ha a kopottas sci-fi klisék helyett a japán fantasy anime elemeit használják fel, annak elképzelését már csak saját fantáziánkra bízhatjuk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/09 34. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3433