KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/szeptember
KÉPHATALOM
• Szilágyi Anna: Csivitelő forradalom Újmédia
• Deák Dániel: Egyenes adás a jövőbe Interaktív televíziózás
• Várkonyi Benedek: Rendszerváltás videóval Beszélgetés Elbert Mártával
• Örkény Antal: Polgári szolgálat Válságjelek-kiállítás
GŐZPUNK
• Beregi Tamás: Etűdök gőzturbinára Steampunk történelem
• Teszár Dávid: Teljes gőzzel hátra Steampunk-anime
• Kovács „Tücsi” Mihály: Az ostrom Budavár, 1849
• Vajda Judit: Felcsavart Potterméter Harry Potter és a Félvér Herceg
ROMCOM
• Darab Zsuzsa: Szerelem a négyzeten Romantikus komédiák
• Varró Attila: Két világ közt Római vakáció
• Szabó Noémi: Cukormáz George Cukor és a romkom
PRESSBURGER
• Takács Ferenc: Egy angol úr Miskolcról Emeric Pressburger és a forgatókönyvírás dicsősége
• Vincze Teréz: Expresszionizmus lábujjhegyen Vörös cipellők
FORMAN
• Zalán Vince: Sem hazugság, sem utópia Miloš Forman cseh tetralógiája – 1.rész
• Báron György: Forman kísértetei Fordulatok
FESZTIVÁL
• Muhi Klára: Animálunk, ergo vagyunk Kecskemét: Kaff 2009
HATÁRSÁV
• Szíjártó Imre: Nagy mennyország A határon túli magyar film
KRITIKA
• Csillag Márton: Francia illatok Rózsaszín sajt
MOZI
• Roboz Gábor: Egy kis gubanc
• Varró Attila: Hajsza a föld alatt
• Galambos K. Attila: Kiságyúk
• Tüske Zsuzsanna: Férj és feleség
• Vajda Judit: Két szerető
• Forgács Nóra Kinga: Vénasszonyok nyara
• Vajda Judit: Karate kölyök
• Gyenge Zsolt: Gyors meló
• Sepsi László: GI Joe : A kobra árnyéka
• Kovács Marcell: Kísértetjárás Connecticutban
• Schreiber András: Fanboys – Rajongók háborúja
DVD
• Pápai Zsolt: Fennsíkok csavargója
• Pápai Zsolt: Kínai történet I–III (Volt egyszer egy Kína)
• Klág Dávid: Időbűnök
• Tosoki Gyula: Példátlan példaképek

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Határsáv

Kovásznai-kiállítás

Filmfestmények

Palotai János

Kovásznai György (1934–1983) rajzfilmrendező eredetileg képzőművésznek készült. A festészet szelleme animációit is végigkísérte.

 

Kovásznait utolérte a „végzet”. Egyik korai filmjében (Tükörképek, 1965) egy kutya és egy macska betéved a múzeumba, képmásaikat nézni, amelyeket a film alkotója készített. Most ezek a festmények is bekerültek a Magyar Nemzeti Galéria kiállításába, Kovásznai filmjeivel együtt. Felértékelésük a kor iránti érdeklődéssel, a retróval is magyarázható.

Nemcsak a könyveknek van meg a maguk sorsa, a képeknek is. Kovásznai másik, ’64-es filmjében egy gitáros fiú járkál a régi képtárban, ahol a festmények mellett egy fotón fésülködni kezd egy teltidomú, „barokkos” női akt. Vélhetően a meztelenség miatt tiltották be ezt a rajz-, festmény-, fotó-, mozgókép-kollázsfilmet. Pedig Kovásznai azért is választotta az animációt, mivel ott kevesebb konfliktusra számíthatott, mint festőként. A Képzőművészeti Főiskolát két év után otthagyta (1954) annak akadémizmusa miatt: „a tanárokat tehetségtelennek, a szellemet pedig ostobának tartottam”. A kiállítás megidézi a kort, Ék Sándor, Barcsay Jenő, Bernáth Aurél, Fónyi Géza képeivel, Kovásznai korai „stílusgyakorlataival”, majd a bányákban töltött munkásévek során készített vázlataival, melyek beépültek tíz évvel későbbi filmjébe (A fény öröme) és sötét tónusú festményeibe (Bányában, Tárna).

Kollázsfilmjei emlékeztetnek Vajda Lajos képeire és Korniss Dezső festményeire. Korniss révén ismerte meg a modern európai festészetet és vele együttműködve készítette hatvanas évekbeli filmjeit: Monológ (1963), Gitáros fiú (1964), Reggeltől estig (1967), Egy festő naplója (1968) – ez utóbbi Korniss festményeit szervezi mozgóképsorozattá. A Házasodik a tücsök (1969) Korniss szürreális képeiből indul ki, folytatva a hazai festészeti stílusok képviselőinek a hatvanas évekig történő bemutatásával. A festmények és fotók ötvözésével létrehozott mozgó montázs, „a mozgásban, az el nem szigetelt jelenségek sorozatában látáson” alapul, amit életfilozófiájának tart (hasonlóan Moholy-Nagy Motion in picture-beli megfogalmazásához.) E gondolat esszenciája az Átváltozások, mely 1965-ben elnyerte a mannheimi fesztivál Arany Dukát díját és vele együtt az esseni Volkwang Múzeum ösztöndíját, amit Kovásznai világnézeti okból visszautasított. (Munkái itthon ritkán részesültek elismerésben.) Az Átváltozások „egyetlen mozgásba hozott festmény” filmje, amit a trükkasztalon festett folyamatosan. Ezért alig maradtak meg olyan „fázisképek”, mint amiket a kiállítás a többi filmből bemutat. A montázs, a hangkollázs mellett (Hullámhosszok) a szöveg, a narrativitás foglalkoztatta. Drámákat, regényt, novellákat és elméleti tanulmányokat is írt. Ezek elemző feldolgozása még hátravan. Írt a „totálfilmről” és az „anima véritéről” is. Előbbin az animációs és a natúrtechnika kombinációját értette, amit a Reggeltől estigben és A város a szememen átban igyekezett megvalósítani. Az anima vérité – a dokumentarista valóságábrázolás társítása a képzőművészeti szemléletmóddal – a Rügyfakadásban jelent meg legteljesebben.

Dinamikussága, stílusvariációs képessége a hazai pop-art művelői közé sorolja. Kovásznai azonban nem a popkultúra sztárjairól, hanem a francia forradalom ikonjairól festett sorozatokat (Ca ira). Utolsó éveiben, utolsó munkáiban szintézisre törekedett: a Szülőföld animációs esszé; egyetlen egészestés rajzfilmje, a Habfürdő-musical. Ennek képeit átfestette, „redukálta” – a kiállításon az eredetiek diákon láthatók. Húsz év alatt 32 filmet „festett”. Utolsó nagyméretű vásznain az atomháború, az emberiség pusztulása miatt érzett szorongás helyén (Apokalipszis) már a saját halál félelme érződik (Temető, Szintézis önarcképpel, Alakok zöld háttérben). E monumentális víziók csak a Galéria előcsarnokában fértek el.

A tárlat a múzeumfelfogás változását is jelzi, az intermediális Kovásznai-kiállítás beleillik Greenaway, Lynch, Tim Burton múzeumi megjelenése és a hazai filmes/képzőművészeti kiállítások sorába: Minden mozi (LuMu); BBS 50. (Műcsarnok). A modern kiállításrendezés multimediális alapkellékeinek itt funkciója van. Az elegancia, amivel Hegyi Lóránd Kovásznait jellemezte, áthatja az életműkiállítást (világítás, a képek elhelyezése, háttér-színek) és a könyvet is, amit a Vince Kiadó jelentetett meg, benne Iványi-Bitter Brigitta művészettörténész (a kiállítás kurátora) Kovásznai-monográfiájával, illetve digitalizált filmekkel és képekkel.


Magyar Nemzeti Galéria 2010. június 5. – szeptember 26.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/08 49-49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10246