KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/szeptember
KÉPHATALOM
• Szilágyi Anna: Csivitelő forradalom Újmédia
• Deák Dániel: Egyenes adás a jövőbe Interaktív televíziózás
• Várkonyi Benedek: Rendszerváltás videóval Beszélgetés Elbert Mártával
• Örkény Antal: Polgári szolgálat Válságjelek-kiállítás
GŐZPUNK
• Beregi Tamás: Etűdök gőzturbinára Steampunk történelem
• Teszár Dávid: Teljes gőzzel hátra Steampunk-anime
• Kovács „Tücsi” Mihály: Az ostrom Budavár, 1849
• Vajda Judit: Felcsavart Potterméter Harry Potter és a Félvér Herceg
ROMCOM
• Darab Zsuzsa: Szerelem a négyzeten Romantikus komédiák
• Varró Attila: Két világ közt Római vakáció
• Szabó Noémi: Cukormáz George Cukor és a romkom
PRESSBURGER
• Takács Ferenc: Egy angol úr Miskolcról Emeric Pressburger és a forgatókönyvírás dicsősége
• Vincze Teréz: Expresszionizmus lábujjhegyen Vörös cipellők
FORMAN
• Zalán Vince: Sem hazugság, sem utópia Miloš Forman cseh tetralógiája – 1.rész
• Báron György: Forman kísértetei Fordulatok
FESZTIVÁL
• Muhi Klára: Animálunk, ergo vagyunk Kecskemét: Kaff 2009
HATÁRSÁV
• Szíjártó Imre: Nagy mennyország A határon túli magyar film
KRITIKA
• Csillag Márton: Francia illatok Rózsaszín sajt
MOZI
• Roboz Gábor: Egy kis gubanc
• Varró Attila: Hajsza a föld alatt
• Galambos K. Attila: Kiságyúk
• Tüske Zsuzsanna: Férj és feleség
• Vajda Judit: Két szerető
• Forgács Nóra Kinga: Vénasszonyok nyara
• Vajda Judit: Karate kölyök
• Gyenge Zsolt: Gyors meló
• Sepsi László: GI Joe : A kobra árnyéka
• Kovács Marcell: Kísértetjárás Connecticutban
• Schreiber András: Fanboys – Rajongók háborúja
DVD
• Pápai Zsolt: Fennsíkok csavargója
• Pápai Zsolt: Kínai történet I–III (Volt egyszer egy Kína)
• Klág Dávid: Időbűnök
• Tosoki Gyula: Példátlan példaképek

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egy asszony illata

Báron György

Négyen ültek a Universal Pictures huszonharmadik emeleti irodájában: két forgatókönyvíró, egy producer és a stúdió direktora. A falon a régi nagyok fényképei, szivarral, feltűrt gallérú ballonkabátban. A kis szobában valósággal vágni lehetett a légkondicionált, steril Los Angeles-i levegőt.

„Nos?” – nézett föl a direktor és egy sétabot kampós végével türelmetlenül ütögette az íróasztalát. Az egyik forgatókönyvíró idegesen belekortyolt a vitaminitalába: „Két férfiról lenne szó. Az egyik fiatal, szinte taknyos, a másik középkorú, dörzsölt, belevaló. Elutaznak együtt, s a kölyök megismeri az életet.” „Felnőtté érik” – nézett föl buzgón Diet Coke-jából a producer. „Tíz ilyen sztori van a fiókomban – morogta a direktor. – Egy tucat hasonló filmet csináltunk mostanában. A Koltai is ebben utazik Pesten. Állítólag jó” „Egy vak ember – suttogta a másik szcenarista. – De azért talpig férfi. Mindent tud.” „Marhák!” – a direktor megpróbált uralkodni magán. – Mindenkinek herótja van a betegektől. Az esőember... Egy kisebb Isten gyermekei... Tombol a Hold... Istenem, miért büntetsz engem?” „Ezt az utóbbit nem láttam” – merengett a forgatókönyvíró. A direktor üveges szemekkel bámult maga elé. A producer félénken előrehajolt: „No és ha esetleg, persze, csak ha tetszik, ugyebár, szóval, az idősebb férfi vak lenne? És pátyolgatná a fiút? Na?”

A direktor ölbekapta a producert, székestől. „Aranyapám! – üvöltötte – kérsz még egy vitaminitalt? Nna... Tudtam, hogy nem hiába fizetek nektek egy álló esztendeje havi húszezer dolcsit. Fejenként. Megcsináltátok, az anyátok istenit!”

Innen már nem volt megállás. „A vakot sztár játssza! Dustin Hoffmann! Nem, inkább Al Pacino! Róla senkinek sem jut eszébe, hogy autista” „Legyenek benne nagyszabású jelenetek! Táncparkett, melyen Pacino, a vak Pacino úgy tangózik, akár egy angyal. A nő meg gyönyörű...” „Vezessen autót! Száguldozzon!... Nem lát, de érzi. Értitek? Érzi!” „A fiú váljon más emberré, mint amilyen a film elején volt! Kész felnőtt, mire legördül a függöny.”

Ebben maradtak. Az eredmény meg a nyakunkon. A jelenetek nagyszabásúak, Pacino zseniális, vakvezet, tangózik, a fiú megérti az élet titkát.

A négy úr ül a huszonharmadik emeleti szobában, az Oscar-díjkiosztást várja, a hűtőben alkoholmentes gyümölcspezsgő, az asztalon kristálypoharak. Már a folytatás jár a fejükben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/04 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1241