KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/október
BLOG
• Klacsán Csaba: Röghöz kötve CinePécs 2009
3D REVOLÚCIÓ
• Ádám Péter: Térhatású jövő A mozi harmadik forradalma
• Varró Attila: Kalandra fel Térhatású animáció
• Gorácz Anikó: Térélmény A 3D múltja, jelene és jövője
• Sepsi László: A halál ezer arca David R. Ellis: A végső állomás 3D
MAGYAR SCI-FI
• Németh Attila: Mondjam vagy mutassam? A magyar SF-irodalom és a film
• Csordás Attila: Thelomeris Beszélgetés Hatvani Balázzsal
• Schreiber András: Vételhiba Vranik Roland: Adás
• Schubert Gusztáv: A számok ura Pater Sparrow: 1
SPANYOL TRENDEK
• Géczi Zoltán: Baljós arkangyalok Spanyol horror-reneszánsz
• Lénárt András: Van-e élet Almodóvar után? A mai spanyol film
• Bikácsy Gergely: Könnycsepp a vérhagymán Megtört ölelések
MAGYAR MŰHELY
• Zalán Vince: Szemben az árral? Beszélgetés Jankovics Marcellel
• Forgách András: Szélesvásznú lélek Robert Capa
FORMAN
• Zalán Vince: Sem hazugság, sem utópia Miloš Forman cseh tetralógiája – 2. rész
MÉDIA
• Hirsch Tibor: MikroHollywood YouTube mozi
KÖNYV
• Baski Sándor: Nyomkereső Mátyás Győző: A látszat birodalma
KRITIKA
• Klág Dávid: Anyaföldön kívüli Neill Blomkamp: District 9
• Bori Erzsébet: Ördögi kísértetek Gárdos Péter: Tréfa
MOZI
• Schreiber András: Fausta éneke
• Varró Attila: Rövidlátók
• Baski Sándor: Free Rainer
• Roboz Gábor: Pippa Lee négy élete
• Kolozsi László: Észak
• Alföldi Nóra: Pánikfalva
• Tüske Zsuzsanna: Családban marad
• Pápai Zsolt: Admirális
• Forgács Nóra Kinga: Apám zenéje
• Vajda Judit: A csúf igazság
• Sepsi László: Az időutazó felesége
• Géczi Zoltán: Halloween 2.
DVD
• Gelencsér Gábor: Bergman-jelenetek
• Varró Attila: Houdini – A halál mágusa
• Kovács Marcell: Az áruló
• Nagy V. Gergő: Foxy Brown

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Egy fehér, fehér világ

Zalán Márk

Beli, beli svet – szerb-német-svéd, 2010. Rendezte: Oleg Novković. Írta: Milena Marković Kép: Mladin Čolaković. Zene: Boris Kovač. Szereplők: Jasna Ðuričić (Ruzica), Uliks Fehmiu (Kralj), Hana Selimović (Rosa), Meto Jovanovski (Crni), Marko Janketić (Tigar) Gyártó: Hepp Film/Ostlicht Filmproduktion. Forgalmazó: Anjou Lafayette. Feliratos. 121 perc.

A belgrádi társadalmat kíméletlen szatírával ábrázoló Az ördög városa, valamint a felnõtté válásról szóló Tilva Ro¹ után egy újabb szerb alkotás, az Egy fehér, fehér világ kerül a hazai mûvészmozikba. Rendezõjének olykor túlságosan gyakran ismételt motívumai (nyomasztó, szürke panelmiliõ, füstölgõ gyárkémények, heves indulatok, alkoholba fojtott fájdalmak, kilátástalan sorsok) hamisítatlan kelet-európai atmoszférát sugároznak, és e tekintetben illeszkednek az említett mûvekhez, ám a film egy valamiben erõsen eltér tõlük. A szereplõk a történet bizonyos pontjain – fõleg elkeseredésükben, alkoholmámorban – váratlanul dalra fakadnak és eléneklik addigi életük eseményeit, illetve vágyaikat. Ezek a musicalekre emlékeztetõ jelenetek nemcsak azért bosszantóak, mert látványosan kilógnak a film realista stílusából és megakasztják az elbeszélés amúgy is lassú folyását, hanem mert az alkotók így kívánták színesebbé tenni karaktereiket ahelyett, hogy ezt a többi, ének nélküli részben tették volna. Pedig az alaptörténet sok lehetõséget rejtett magában: Ruzica, aki férje meggyilkolásáért ült börtönben, évek elteltével hazatér, hogy életét újra kezdhesse. Amikor megtudja, hogy egyik volt szeretõje a lányával randevúzik, kiborul, és mindent elkövet annak érdekében, hogy véget vessen a kapcsolatnak. Ruzica ugyanis olyan szörnyû információ birtokában van, melynek talán nem is kellene napvilágra kerülnie.

Novkoviæ filmjének számos pillanata egyértelmûen a klasszikus görög drámákra emlékeztet, azonban nélkülözi azoknak mesterien felépített feszültségét és a tragédiák súlyosságát. Ezek kidolgozása helyett inkább arra törekedett, hogy minél hatásosabban mutassa be Bor városának indusztriális környezetét és a dalokon keresztül a szereplõk komplikált érzelmeit. Vérbeli hangulatfilm elkészítésére tett kísérletet, ám a realizmus és az énekes betétek összeférhetetlensége miatt ez sajnos nem sikerült.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/10 53-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10815