KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/október
BLOG
• Klacsán Csaba: Röghöz kötve CinePécs 2009
3D REVOLÚCIÓ
• Ádám Péter: Térhatású jövő A mozi harmadik forradalma
• Varró Attila: Kalandra fel Térhatású animáció
• Gorácz Anikó: Térélmény A 3D múltja, jelene és jövője
• Sepsi László: A halál ezer arca David R. Ellis: A végső állomás 3D
MAGYAR SCI-FI
• Németh Attila: Mondjam vagy mutassam? A magyar SF-irodalom és a film
• Csordás Attila: Thelomeris Beszélgetés Hatvani Balázzsal
• Schreiber András: Vételhiba Vranik Roland: Adás
• Schubert Gusztáv: A számok ura Pater Sparrow: 1
SPANYOL TRENDEK
• Géczi Zoltán: Baljós arkangyalok Spanyol horror-reneszánsz
• Lénárt András: Van-e élet Almodóvar után? A mai spanyol film
• Bikácsy Gergely: Könnycsepp a vérhagymán Megtört ölelések
MAGYAR MŰHELY
• Zalán Vince: Szemben az árral? Beszélgetés Jankovics Marcellel
• Forgách András: Szélesvásznú lélek Robert Capa
FORMAN
• Zalán Vince: Sem hazugság, sem utópia Miloš Forman cseh tetralógiája – 2. rész
MÉDIA
• Hirsch Tibor: MikroHollywood YouTube mozi
KÖNYV
• Baski Sándor: Nyomkereső Mátyás Győző: A látszat birodalma
KRITIKA
• Klág Dávid: Anyaföldön kívüli Neill Blomkamp: District 9
• Bori Erzsébet: Ördögi kísértetek Gárdos Péter: Tréfa
MOZI
• Schreiber András: Fausta éneke
• Varró Attila: Rövidlátók
• Baski Sándor: Free Rainer
• Roboz Gábor: Pippa Lee négy élete
• Kolozsi László: Észak
• Alföldi Nóra: Pánikfalva
• Tüske Zsuzsanna: Családban marad
• Pápai Zsolt: Admirális
• Forgács Nóra Kinga: Apám zenéje
• Vajda Judit: A csúf igazság
• Sepsi László: Az időutazó felesége
• Géczi Zoltán: Halloween 2.
DVD
• Gelencsér Gábor: Bergman-jelenetek
• Varró Attila: Houdini – A halál mágusa
• Kovács Marcell: Az áruló
• Nagy V. Gergő: Foxy Brown

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Syd Field: Forgatókönyv

Könnyűszerkezetes történetek

Bocsor Péter

Field könyvével bárkiből forgatókönyvíró válhat, aki elfogadja, hogy a történetmesélés hagyományos szabályai ma is érvényesek.

A kreatív írás oktatása valódi amerikai találmány. Jól kifejezi ennek a kultúrának a magabiztos gyakorlatiasságát, ahogy a mára általánossá vált egyetemi írószemináriumok résztvevői könnyedén átlépnek azon a dilemmán, vajon a kreativitás mennyire tanítható. „Mi az… te még sohasem építettél házat?” – kérdezte hitetlenkedve egy közös barkácsolás során amerikai ismerősöm. Ha arra gondolunk, hogy az amerikaiak többsége gyakorlatilag faházakban él, és remekül megvannak, talán nem is alaptalan ez a magabiztosság.

Syd Fieldet a hollywoodi forgatókönyvírás első számú gurujaként szokás emlegetni, az 1979-ben ForgatókönyvA forgatókönyvírás alapjai címmel megjelent kézikönyvét pedig a szakma bibliájának tartják. A szerzőt övező kultusz bizonyára abból fakad, hogy Field mára az egyik legkeresettebb kreatív írást oktató tanár az Egyesült Államokban, akinek műhelyében olyan filmek és sorozatok forgatókönyvei születtek meg, mint a Maszk, a Gorillák a ködben vagy a Tövismadarak. Az oktatásban szerzett tapasztalataira épülő könyvben Field nem kevesebbet ígér, mint hogy bárkiből lehet forgatókönyvíró, aki betartja a forgatókönyv szerkezetére és formájára vonatkozó általános szabályokat, és lépésről-lépésre követi az általa javasolt munkamódszert a témakereséstől, a szerzői jogok bejegyzéséig. Mintha egy barkácskönyvet olvasnánk, amivel akár házat is építhetünk a hátsó kertben.

Field módszerének középpontjában egy felismerés áll, ami több ezer forgatókönyv elolvasása közben vált világossá számára, mialatt reader, vagyis hivatásos forgatókönyv-olvasó volt különböző filmstúdióknál. Ennek lényege, hogy miközben a filmekben a történetmondás eszközei folyton változnak, például az informatív párbeszédek helyét átveszik a pergő vizualitással ábrázolt karakterek és drámai helyzetek, a sikeres történetek alapvető szerkezete, vagyis „a történetmesélés művészete” ugyanaz maradt. A szerző ezért az arisztotelészi poétika ajánlásait megfogadva kidolgoz egy általános modellt, ahogy ő nevezi paradigmát, ami kijelöli, hogy mit és milyen sorrendben írjunk meg, ha az a célunk, hogy a reader a tízedik oldal után is továbblapozza forgatókönyvünket. A paradigma szerint minden film története három, jól megkülönböztethető részre osztható. Ilyen az előkészítés, vagyis a főszereplő és a drámai helyzet bemutatása 20-30 oldalon (egy oldal nagyjából egy filmpercnek felel meg), az összeütközés, melynek során a karakter 60 oldalon keresztül igyekszik legyőzni az útjába gördített akadályokat, illetve a megoldás, vagyis a történetsor befejezése újabb 30 oldalon; a három részt pedig két fordulópont választja el egymástól, amelyek előrelendítik a történetet a megoldás felé. A szerző az Óráktól a Hideghegyig számos film példáján bizonyítja, hogy az alkalmazott formától függetlenül, könnyen megfigyelhetjük ennek az általános sémának az érvényesülését.

Noha elsőre merevnek tűnhet ez a modell, ahogyan a szerző többször hangsúlyozott meggyőződése is, hogy az írónak a történet összes főbb szerkezeti elemével tisztában kell lennie, mielőtt íráshoz látna, az újdonság Field megközelítésében az, amire ezt a szerkezetet használja. Számára ugyanis ez az egyszerű alapmodell nem korlát, inkább felszabadító közeg, ami mindenki számára elérhetővé, könnyűvé teszi az írást. Field kézikönyve ezt a felszabadító erőt igyekszik demonstrálni, amikor bemutatja egy műhelymunkában készült forgatókönyv megszületését a kezdeti tétova lépésektől az egyre inkább magától értetődő döntésekig, amikor kérdésekkel segíti az olvasót a szereplők hátterének vagy múltjának feltárásában, és amikor leírja a közös alkotómunka velejáróit vagy éppen az elmaradhatatlan alkotói válság tüneteit és az abból kivezető út állomásait.

A Forgatókönyv bevallottan a szórakoztatás céljából készült filmekhez kínál receptet, ezért fordulhatnak elő benne olyan komikusnak ható kijelentések, mint hogy a terminátor drámai szükséglete a „terminálás” vagy, hogy kétféle cselekmény van, fizikai és érzelmi: autós üldözés és csók. Ezzel együtt a könyv nem csupán a reménybeli forgatókönyvírók számára izgalmas olvasmány, hanem mindenkinek, akit érdekelnek napjaink könnyűszerkezetes történeteinek, a hollywoodi filmeknek a kulisszatitkai.

Cor Leonis Films Kft., 2011.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/04 48-48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11025