KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/október
BLOG
• Klacsán Csaba: Röghöz kötve CinePécs 2009
3D REVOLÚCIÓ
• Ádám Péter: Térhatású jövő A mozi harmadik forradalma
• Varró Attila: Kalandra fel Térhatású animáció
• Gorácz Anikó: Térélmény A 3D múltja, jelene és jövője
• Sepsi László: A halál ezer arca David R. Ellis: A végső állomás 3D
MAGYAR SCI-FI
• Németh Attila: Mondjam vagy mutassam? A magyar SF-irodalom és a film
• Csordás Attila: Thelomeris Beszélgetés Hatvani Balázzsal
• Schreiber András: Vételhiba Vranik Roland: Adás
• Schubert Gusztáv: A számok ura Pater Sparrow: 1
SPANYOL TRENDEK
• Géczi Zoltán: Baljós arkangyalok Spanyol horror-reneszánsz
• Lénárt András: Van-e élet Almodóvar után? A mai spanyol film
• Bikácsy Gergely: Könnycsepp a vérhagymán Megtört ölelések
MAGYAR MŰHELY
• Zalán Vince: Szemben az árral? Beszélgetés Jankovics Marcellel
• Forgách András: Szélesvásznú lélek Robert Capa
FORMAN
• Zalán Vince: Sem hazugság, sem utópia Miloš Forman cseh tetralógiája – 2. rész
MÉDIA
• Hirsch Tibor: MikroHollywood YouTube mozi
KÖNYV
• Baski Sándor: Nyomkereső Mátyás Győző: A látszat birodalma
KRITIKA
• Klág Dávid: Anyaföldön kívüli Neill Blomkamp: District 9
• Bori Erzsébet: Ördögi kísértetek Gárdos Péter: Tréfa
MOZI
• Schreiber András: Fausta éneke
• Varró Attila: Rövidlátók
• Baski Sándor: Free Rainer
• Roboz Gábor: Pippa Lee négy élete
• Kolozsi László: Észak
• Alföldi Nóra: Pánikfalva
• Tüske Zsuzsanna: Családban marad
• Pápai Zsolt: Admirális
• Forgács Nóra Kinga: Apám zenéje
• Vajda Judit: A csúf igazság
• Sepsi László: Az időutazó felesége
• Géczi Zoltán: Halloween 2.
DVD
• Gelencsér Gábor: Bergman-jelenetek
• Varró Attila: Houdini – A halál mágusa
• Kovács Marcell: Az áruló
• Nagy V. Gergő: Foxy Brown

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Violeta: köszönet az életnek

Szabó Noémi

Violeta se fue a los cielos – chilei, 2011. Rendezte: Andres Wood. Írta: Eliseo Altunaga. Kép: Miguel Abal és Miguel Ioann Littin Menz. Zene: Violeta Parra. Szereplők: Francisca Gavilán (Violeta), Thomas Durand (Gilbert), Christian Quevedo (Nicanor), Gabriela Aquilera (Hilda). Gyártó: ANCINE / Maíz Producciones / Wood Producciones. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 110 perc.

Violeta Parra, a költő, folklór-kutató zenész és képzőművész nem csupán saját hazájában vált híressé; énekesként több ízben bejárta Európát, festményeit és faliszőnyegeit pedig a Louvre állította ki először; excentrikus személyisége és politikai szerepvállalása, pedig szintén hozzájárult a hírnevéhez. Éppen ezért valóban meglepő, hogy az első róla készült életrajzi játékfilmet csak 2011-ben forgatták, 45 évvel az öngyilkossága után.

A film legfontosabb erénye az eufémizmus kerülése. Andrés Wood, anélkül, hogy Violeta tehetségét, vagy jelentősségét kétségbe vonná, kíméletlen részletességgel vázolja fel a nárcisztikus művész portréját, aki fokozatosan elveszíti a kapcsolatát a valósággal, és alkoholista apjához hasonlóan hagyja, hogy önpusztító szenvedélye teljesen feleméssze. Megingathatatlan művészi öntudata, indokolatlan dühkitörései fárasztóvá válnak, hisztérikus énközpontúsága bármely kamaszt megszégyenítené – mindent egybevetve valószínűtlen, hogy a karakterét bárki szívébe zárná a film alapján. A chilei szerzői filmesek második generációjába tartozó Wood interpretációjába csomagolva Parra élete furcsa módon leginkább a magyar művészfilmek világát idézi. Andrés Wood ezúttal is épp olyan magabiztosan festi meg a történelmi Chile díszleteit, mint a Machuca, vagy A boldog élet esetében tette, a téma líraiságát pedig az újhullámos örökségből átemelt rutinszerű normaszegéssel teremti meg. Színészei hibátlanul teljesítenek, kezdve Francisca Gavilánnal (aki maga énekelte fel a bőségesen alázenélt film soundtrack-jét) egészen a 6-8 éves gyerekszínészek sokaságáig, akik olyan természetességgel simulnak bele a lepukkant miliőbe, hogy szinte fel sem merül, hogy szerepet játszanak. A Violetával tehát tisztességes, Sundance-díjas fesztiválfilmmel bővült a hazai mozik kínálata.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/02 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11342