KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/október
BLOG
• Klacsán Csaba: Röghöz kötve CinePécs 2009
3D REVOLÚCIÓ
• Ádám Péter: Térhatású jövő A mozi harmadik forradalma
• Varró Attila: Kalandra fel Térhatású animáció
• Gorácz Anikó: Térélmény A 3D múltja, jelene és jövője
• Sepsi László: A halál ezer arca David R. Ellis: A végső állomás 3D
MAGYAR SCI-FI
• Németh Attila: Mondjam vagy mutassam? A magyar SF-irodalom és a film
• Csordás Attila: Thelomeris Beszélgetés Hatvani Balázzsal
• Schreiber András: Vételhiba Vranik Roland: Adás
• Schubert Gusztáv: A számok ura Pater Sparrow: 1
SPANYOL TRENDEK
• Géczi Zoltán: Baljós arkangyalok Spanyol horror-reneszánsz
• Lénárt András: Van-e élet Almodóvar után? A mai spanyol film
• Bikácsy Gergely: Könnycsepp a vérhagymán Megtört ölelések
MAGYAR MŰHELY
• Zalán Vince: Szemben az árral? Beszélgetés Jankovics Marcellel
• Forgách András: Szélesvásznú lélek Robert Capa
FORMAN
• Zalán Vince: Sem hazugság, sem utópia Miloš Forman cseh tetralógiája – 2. rész
MÉDIA
• Hirsch Tibor: MikroHollywood YouTube mozi
KÖNYV
• Baski Sándor: Nyomkereső Mátyás Győző: A látszat birodalma
KRITIKA
• Klág Dávid: Anyaföldön kívüli Neill Blomkamp: District 9
• Bori Erzsébet: Ördögi kísértetek Gárdos Péter: Tréfa
MOZI
• Schreiber András: Fausta éneke
• Varró Attila: Rövidlátók
• Baski Sándor: Free Rainer
• Roboz Gábor: Pippa Lee négy élete
• Kolozsi László: Észak
• Alföldi Nóra: Pánikfalva
• Tüske Zsuzsanna: Családban marad
• Pápai Zsolt: Admirális
• Forgács Nóra Kinga: Apám zenéje
• Vajda Judit: A csúf igazság
• Sepsi László: Az időutazó felesége
• Géczi Zoltán: Halloween 2.
DVD
• Gelencsér Gábor: Bergman-jelenetek
• Varró Attila: Houdini – A halál mágusa
• Kovács Marcell: Az áruló
• Nagy V. Gergő: Foxy Brown

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Nagy Viktor Oszkár: Hivatal

Bedarál-e?

Muhi Klára

Több ezer ember kérelmezi minden évben, hogy Magyarországon élhessen. A Hivatal pedig dönt: te kellesz, te nem...

Nagy Viktor Oszkár új filmje nem arról szól, milyen drámák játszódnak le, ha például egy családot a magyar Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal kiutasít. Abból is épp csak ízelítőt kapunk, milyen szempontok szerint és kik döntenek az emigráns egzisztenciákról. A Hivatal alkotói oda teszik le a kamerát, ahol a török, üzbég, orosz, kínai, afrikai, erdélyi, mongol bevándorló és a magyar állam frontálisan találkoznak egymással. Egy jellegtelen hivatali szobában. És a helyzet tulajdonképpen nem reménytelen, mert az íróasztal túlfelén a Hivatalt – ez alkalommal – egy gödrös mosolyú, szelíd tekintetű, empatikus fiatal lány képviseli.

Az elegánsan szerkesztett, minimalista tévéfilm lényegében Anna, a hivatalnok lány nevelődés története, aki az iskolapadból egyenesen a bevándorlás ügy frontvonalába kerül. Világoskék ingben, sötét, szolid szoknyában ül nap mint nap klienseivel szemben. Nem súghat és nem segíthet. Részvétet nem mutathat, és nem nagyon lehet véleménye sem. A jó és a rossz hírt is ő közli. A gyanús körülményeket pedig szigorúan jelentenie kell.

És mi feszülten figyeljük, vajon mit csinál Anna, hogyan reagál, hogyan védi a hazát a befurakodókkal szemben? Amikor egy orosz ezredesnek teljesen elege lesz a bürokráciából. Amikor egy gyönyörű, göndörfürtös afrikai összevissza kamuzik, hogy miért nincs iskolalátogatási papírja és mindenáron találkozni szeretne vele. Mikor a kínai anyukára és kisfiára – jogszabályszerűen – ott helyben ki kellene hívnia a rendőrséget. S mikor penge szájú főnöke kitanítja, hogy kell ügyesen kihasználni – például ujjlenyomat vételre – az országból kiutasított ügyfél pillanatnyi sokkos állapotát.

A kékesszürke, szigorúra komponált film olyan, akár egy Kulesov-tanulmány. A Hivatalt a bürokratalány arcának apró rezdülései fűtik át. Hogy ki, mikor csúsztat, hazudik, igazi vagy színlelt baja van-e, azt is az ő arcáról olvassuk le.

Nagy Viktor Oszkár – a komoly színvonalat hozó Campfilmmel együtt – nem először feszül neki a témának. A szerb-magyar határon játszódó Felsőbb parancsra, vagy a 3 Esküvő című dokumentumfilmek is a „menekültügy”, „idegenrendészet” egy-egy sajátos aspektusát járták körül figyelemre méltó eredménnyel.

A Hivatal műfajilag továbblép, s tulajdonképpen az egykori Budapesti Iskola filmjeire hajaz. A bemutatón egy kritikus emlékeztetett rá, szinte ugyanazt az útmutatót írta ki Tarr Béla bő 40 évvel ezelőtt a korszakos Családi tűzfészekre, mint itt a Hivatal alkotói. A szereplők története nem feltétlenül a sajátjuk, de lehetne. Talált és rendezett szétszálazhatatlanul összegabalyodik itt is, mint minden dokumentarista játékfilmben. A néző nem tudja, meddig „valódi” és honnan „megkért” a jelenet, de mindez nem is fontos, alkotói belügy, mert a lényeg hogy a Hivatal minden kockája hiteles. A főnök alakítása (Batka Zoltán) inkább „játékfilmesen” dermesztő. Fignár Anna (Anna) finom játéka, akár egy professzionális színésznőé, miközben amatőr. A kiutasított kurd családapa arcára íródó kín, zavar, sokk és pánik, amikor megtudja, hogy húsz év után 30 napja van, hogy a családjával elmenjen innen, akár „dokumentum”, akár rendezett, nehezen felejthető.

A Hivatal nagy erénye a tökéletes narratív szerkezete is. A kevesebb itt tényleg több. A szűkszavú, tárgyilagos filmben még a humor is elfér. Az állampolgársági vizsga – ahol a török vizsgázó az Egri csillagok tételt húzza és tisztelettel megjegyzi, hogy azért nem minden török hazug, vagy a szlovák lány döbbent arca, mikor az Állami Számvevőszék tevékenységéről kellene szabatosan felelnie –, nem nélkülözi a vicces, abszurd pillanatokat. Koncepcionális döntés, hogy a Hivatal végső soron a bevándorlásügy naposabb oldalát mutatja, nem a rettenetes menekülttáborokat. A film végén egy tarka-barka bőrszínű, változatos arcformájú kis csapatnak – ki tudja hányadik nekifutásra –, végül sikerül az álma, esküt tehet a magyar alkotmányra.

A hazai közvélemény bizonytalan a migráció megítélésével kapcsolatban. A részvétlen, sokszor ízléstelen politikai megnyilvánulások pedig inkább a bezárkózó, rossz beidegződéseket erősítik. Aki az éjszakai műsorfolyamban elcsípi majd ezt a filmet, valószínűleg egy darabig visszanyeli az előítéleteit. És remélhetőleg rányílik a történet igazi tétjére. Hogy vajon mi lesz Annával, a szimpatikus bürokratával? (Aki kicsit mi vagyunk.) Marad vagy átáll? Kihez lesz lojális? Feladja e? Vagy bedarálja végül a Hivatal.

 

Hivatal – magyar tévéfilm, 2015. Rendezte: Nagy Viktor Oszkár. Írta: Szőcs Petra, Nagy Viktor Oszkár. Kép: Dobos Tamás. Zene: Hajnóczy Csaba. Szereplők: Fignár Anna (Anna), Batka Zoltán, Kaya Turan. Producer: László Sára, Gerő Marcell. Gyártó: Campfilm. Támogató: Európai Integrációs Alap. A TV2 bemutatója. 52 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/05 52-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12219