KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/október
BLOG
• Klacsán Csaba: Röghöz kötve CinePécs 2009
3D REVOLÚCIÓ
• Ádám Péter: Térhatású jövő A mozi harmadik forradalma
• Varró Attila: Kalandra fel Térhatású animáció
• Gorácz Anikó: Térélmény A 3D múltja, jelene és jövője
• Sepsi László: A halál ezer arca David R. Ellis: A végső állomás 3D
MAGYAR SCI-FI
• Németh Attila: Mondjam vagy mutassam? A magyar SF-irodalom és a film
• Csordás Attila: Thelomeris Beszélgetés Hatvani Balázzsal
• Schreiber András: Vételhiba Vranik Roland: Adás
• Schubert Gusztáv: A számok ura Pater Sparrow: 1
SPANYOL TRENDEK
• Géczi Zoltán: Baljós arkangyalok Spanyol horror-reneszánsz
• Lénárt András: Van-e élet Almodóvar után? A mai spanyol film
• Bikácsy Gergely: Könnycsepp a vérhagymán Megtört ölelések
MAGYAR MŰHELY
• Zalán Vince: Szemben az árral? Beszélgetés Jankovics Marcellel
• Forgách András: Szélesvásznú lélek Robert Capa
FORMAN
• Zalán Vince: Sem hazugság, sem utópia Miloš Forman cseh tetralógiája – 2. rész
MÉDIA
• Hirsch Tibor: MikroHollywood YouTube mozi
KÖNYV
• Baski Sándor: Nyomkereső Mátyás Győző: A látszat birodalma
KRITIKA
• Klág Dávid: Anyaföldön kívüli Neill Blomkamp: District 9
• Bori Erzsébet: Ördögi kísértetek Gárdos Péter: Tréfa
MOZI
• Schreiber András: Fausta éneke
• Varró Attila: Rövidlátók
• Baski Sándor: Free Rainer
• Roboz Gábor: Pippa Lee négy élete
• Kolozsi László: Észak
• Alföldi Nóra: Pánikfalva
• Tüske Zsuzsanna: Családban marad
• Pápai Zsolt: Admirális
• Forgács Nóra Kinga: Apám zenéje
• Vajda Judit: A csúf igazság
• Sepsi László: Az időutazó felesége
• Géczi Zoltán: Halloween 2.
DVD
• Gelencsér Gábor: Bergman-jelenetek
• Varró Attila: Houdini – A halál mágusa
• Kovács Marcell: Az áruló
• Nagy V. Gergő: Foxy Brown

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Függőség

Tosoki Gyula

 

A hollywoodi szürke eminenciások tömegéből egy picit mindig is kikukucskáló Philip Kaufman rendező jó néhány eredetibb filmet hozott tető alá négy évtizedes pályája során, gyakran arra törve, hogy tágítsa valamelyest a műfaji kereteket. Készítsen bár sci-fit (A testrablók támadása), életrajzi filmet (Henry és June), erőteljes politikai áthallásokkal teli drámát (A lét elviselhetetlen könnyűsége), mindig tudott újítani valamit az unt sablonokon.

Pszichothrillert még nem forgatott, ezért ígéretesnek tűnt, hogy legfrissebb munkájában ehhez a műfajhoz fordul, hiszen már többször bizonyította, hogy otthonosan mozog idegen pályán. Ezúttal azonban egy hitvány forgatókönyvvel a kezében csupán atmoszférateremtő erejében és jó kameravezetési képességében bízhatott, és ez kevés volt a sikerhez. A több ponton is az Angyalszívet idéző Függőség hőse egy komoly lelki problémákkal küszködő, szüleit még kisgyermekként elveszítő nyomozónő, akinek egy sorozatgyilkos nyomába szegődve lassan meg kell barátkoznia a gondolattal, hogy voltaképp a saját személye után kutakodik, azaz a gyilkosságokat maga követi el öntudatlan állapotban.

Már a film alaphelyzete is fals, de a történet kibontása még inkább az. Promiszkuitás, alkoholproblémák, a szörnyű gyermekkorból megöröklött pszichés zavarok – hősnőnk annyi nyavalyával birkózik, hogy az egy komplett elmeklinikának is sok lenne. Miként lehet akkor – merül fel a kérdés – állásban a San Franciscó-i rendőrségnél, sőt: hogyan bízhatnak rá egy sorozatgyilkossági ügyet? Ép ésszel felfoghatatlan és kizárólag a forgatókönyvírói szeszéllyel magyarázható momentumok.

Kaufman ezúttal rangjához méltatlan anyagot kapott, ezért alig tudott kihozni belőle valamit. A miliőfestéssel persze most sincs gond (a mélysötét noir-hangulat garantálja, hogy a néző korrekt látáskárosodással keveredik ki a moziból), a kameramunka is erős (az egyik jelenetben például a teljességgel magára maradt hősnő kilátástalan helyzetét illusztráló De Palma-svenkek igen megkapóak), végeredményben azonban egy ötcentes thriller született. Dollármilliókból.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/08 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1989