KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/november
ANGER APOKALIPSZISE
• Kecskés Péter: Haragos Apokalipszis Kenneth Anger
PÓKERMOZI
• Schreiber András: A nagy beetetés Tévépóker
AMERIKAI ÁLMOK
• Jankovics Márton: Kertvárosi titkok Született feleségek
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Pintér Judit: Tullio Kezich (1928–2009)
• Schreiber András: Bujtor István (1942-2009)
AMERIKAI ÁLMOK
• Vörös Adél: Álommunkák A kertvárosi Amerika
• Barotányi Zoltán: Henyék, lúzerek, Szuburbia Amerika hátsóudvara
PÓKERMOZI
• Deák Dániel: Flush back Pókerfilmek
AZ ISMERETLEN BERGMAN
• Pápai Zsolt: Nők, lelki tájban Robert Altman Bergman-trilógiája
• Gelencsér Gábor: Ördög és pokol Korai Bergmanok
• Tüske Zsuzsanna: Stockholmi randevú Ingmar Bergman: Ez itt nem történhet meg
FORMAN
• Zalán Vince: Sem hazugság, sem utópia Miloš Forman cseh tetralógiája – 3. rész
FRANCIA ÚJHULLÁM
• Dargay Marcell: Lőj a zongoristákra! Az újhullám zenéje
• Jancsó Miklós: Ó, a Nouvelle Vague!
MAGYAR MŰHELY
• Palotai János: Szerencsés ember a felvevőgéppel Beszélgetés Pados Gyulával
FESZTIVÁL
• Wostry Ferenc: Holdonjárók Cinefest 2009
KRITIKA
• Báron György: Történelem félárnyékban Mészáros Márta: Utolsó jelentés Annáról
• Reményi József Tamás: Érintő Mátyássy Áron: Utolsó idők
KÖNYV
• Baski Sándor: Pánik helyett Stachó László – Molnár Bálint: A médiaerőszak
MOZI
• Nevelős Zoltán: The Brothers Bloom – Szélhámos fivérek
• Schreiber András: Egy kurtizán szerelmei
• Parádi Orsolya: Páros mellékhatás
• Forgács Nóra Kinga: Welcome
• Sepsi László: Gamer – Játék a végsőkig
• Vajda Judit: Rémségek cirkusza
• Tüske Zsuzsanna: Julie & Julia – Két nő egy recept
• Varró Attila: Vakító fehérség
• Kovács Marcell: Sorority Row
• Baski Sándor: Ördög bújt beléd
E-MOZI
• Alföldi Nóra: A grófnő
MOZI
• Szabó Noémi: A Holdhercegnő
DVD
• Géczi Zoltán: Chang Cheh mesterhármasa
• Pápai Zsolt: Kis-nagy világ
• Gelencsér Gábor: Próba után
• Varga Zoltán: Leszbikus vámpírok gyilkosai

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A fiúk nem sínak

Turcsányi Sándor

 

Miről ismerszik meg az ún. független film? Tudja a fene, pontosabban egyre kevésbé dönthető el. Mondjuk nagy ívben kerüli a hollywoodi sémákat. Ettől persze még lehetne ún. európai film is. Vagy távolkeleti, mert az onnan ismerhető fel, hogy megnyeri az európai filmfesztiválokat, jó esetben holtversenyben egy iráni darabbal, mely ugye a Közel-Keleten készül alkalmasint. Tán a kamera minduntalan lóbálásából, nos ez sem kizárható. A fiúk nem sírnak témaválasztása minimum becsapós. Transzszexuálisak és más érdekes személyek élete és munkássága, eddigi ismereteink szerint a független film hatáskörébe tartozik. Csak az az én bajom, hogy a Szelíd motorosokat már több mint harminc éve megcsinálták, és azóta is készültek más egyebek.

Olyan mezőkön járunk, ahol lökdösődés és ordítozás útján intéződnek a dolgok. Az ilyen vidékekről pedig tudható, hogy gyakorta kéznél van egy maroklőfegyver. Hogy nem sül el a szemü(n)k láttára? Ugyan ki is gondolhatná? Csehov meglehet egy konkrét független filmes volt, Tenessee Williams meg egy többfelől is vitatható alak.

Rakjunk-e nemes közegbe egy nettó kakukktojást, hátha nem éli túl, és akkor lehet kaszálni tolerancia díjakat elébb független filmfesztiválokon, aztán sokfelé. Legyen gyakran éjszaka, mert az más, mint a nappal, és baljóslatúak benne a rendőrautó fényei, éppúgy, mint a kocsmák és a benzinkutak neon reklámjai. Ám mielőtt túlzásokba esnénk, szögezzük le: vizsgált művünk nem érdemtelen alkotás, csak megvolt már néhányszor. A főhőst adó művésznő valóban remek, szép, érzékeny arcot mutat (s ez Oscar-díjat ért). Az efféle filmekben mindig remek a hősnő, akkor is ha épp hős. Persze Shakespeare is egy nyavalyás független filmes volt, noha függő filmeket szokás készíteni róla.

Gyere vissza Rainer, minden meg van bocsátva!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/05 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2941