KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/november
ANGER APOKALIPSZISE
• Kecskés Péter: Haragos Apokalipszis Kenneth Anger
PÓKERMOZI
• Schreiber András: A nagy beetetés Tévépóker
AMERIKAI ÁLMOK
• Jankovics Márton: Kertvárosi titkok Született feleségek
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Pintér Judit: Tullio Kezich (1928–2009)
• Schreiber András: Bujtor István (1942-2009)
AMERIKAI ÁLMOK
• Vörös Adél: Álommunkák A kertvárosi Amerika
• Barotányi Zoltán: Henyék, lúzerek, Szuburbia Amerika hátsóudvara
PÓKERMOZI
• Deák Dániel: Flush back Pókerfilmek
AZ ISMERETLEN BERGMAN
• Pápai Zsolt: Nők, lelki tájban Robert Altman Bergman-trilógiája
• Gelencsér Gábor: Ördög és pokol Korai Bergmanok
• Tüske Zsuzsanna: Stockholmi randevú Ingmar Bergman: Ez itt nem történhet meg
FORMAN
• Zalán Vince: Sem hazugság, sem utópia Miloš Forman cseh tetralógiája – 3. rész
FRANCIA ÚJHULLÁM
• Dargay Marcell: Lőj a zongoristákra! Az újhullám zenéje
• Jancsó Miklós: Ó, a Nouvelle Vague!
MAGYAR MŰHELY
• Palotai János: Szerencsés ember a felvevőgéppel Beszélgetés Pados Gyulával
FESZTIVÁL
• Wostry Ferenc: Holdonjárók Cinefest 2009
KRITIKA
• Báron György: Történelem félárnyékban Mészáros Márta: Utolsó jelentés Annáról
• Reményi József Tamás: Érintő Mátyássy Áron: Utolsó idők
KÖNYV
• Baski Sándor: Pánik helyett Stachó László – Molnár Bálint: A médiaerőszak
MOZI
• Nevelős Zoltán: The Brothers Bloom – Szélhámos fivérek
• Schreiber András: Egy kurtizán szerelmei
• Parádi Orsolya: Páros mellékhatás
• Forgács Nóra Kinga: Welcome
• Sepsi László: Gamer – Játék a végsőkig
• Vajda Judit: Rémségek cirkusza
• Tüske Zsuzsanna: Julie & Julia – Két nő egy recept
• Varró Attila: Vakító fehérség
• Kovács Marcell: Sorority Row
• Baski Sándor: Ördög bújt beléd
E-MOZI
• Alföldi Nóra: A grófnő
MOZI
• Szabó Noémi: A Holdhercegnő
DVD
• Géczi Zoltán: Chang Cheh mesterhármasa
• Pápai Zsolt: Kis-nagy világ
• Gelencsér Gábor: Próba után
• Varga Zoltán: Leszbikus vámpírok gyilkosai

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

Filmek és mozik

Harmat György

 

Külföldön régóta sikerrel működnek a „bokormozik”, azaz az egymás melletti, egy gépházzal üzemelő, kis befogadóképességű mozitermek. Nálunk ennek egy sajátos változata (nagyterem mellett kisterem) született meg. Az évek óta kedvelt Szikra Kamaratermet idén követte a Kossuth Kamaraterem, s a hírek szerint hamarosan megnyílik a kéttermes Honvéd mozi is. Időszerű tehát megjegyezni, hogy a fővárosi filmforgalmazók nem használják megfelelően ezt a mozitípust.

A kisteremben előadásonként 50–100 néző élvezhet egy-egy filmet kellemes, intim környezetben anélkül, hogy már belépéskor elriasztaná a hatalmas nézőtéren elszórtan ülő néhány ember látványa. A kamaraterem arra való, hogy a filmbarátok hozzájuthassanak azokhoz a művekhez, amelyek valamilyen okból nem vonzanak nagy tömegeket. Sajnálatos, hogy a Szikra és a Kossuth Kamaraterem műsora ezt a törekvést csak részben, időnként pedig egyáltalán nem tükrözi.

Nem is mindig a film értékével van baj. Aligha kétséges például, hogy Buñuel három utolsó filmje jó műalkotás. De mi indokolja, hogy e nagy termekben is sikert arató műveket a Szikra Kamaraterem jolly jokerként vegye elő régóta, évenként többször is, és hetekig műsoron tartsa, miközben jobban ideillő és máshol sem játszott filmekkel nem találkozunk műsorán? Mi az oka, hogy az egymillió körüli nézőszámot elért Mephistót 19 hétig ebben a pici teremben játszották?

Vannak persze jó kezdeményezések is. A Szikra Kamaraterem idén Zanussi-sorozatot rendezett. A Kossuth Kamaraterem koreai bemutatójáról úgy tűnt, hogy elindít egy sort; azt hihettük, hogy a távoli országok, a harmadik világ egyre fontosabb filmművészete végre méltó helyet kap a magyar mozikban. Nem így történt. Nem láttuk a kamaratermekben a latin-amerikai film jeles darabjait (Kölykök, Kivégzés hajnalban,), s csak egy hétig játszották a Magyarországon bemutatott egyetlen, roppant érdekes hongkongi filmet (A hegy legendája). Ez már jelzi a következő problémát. Ha időnként műsorra kerül is a megfelelő film a megfelelő helyen, igen rövid ideig vetítik.

Filmforgalmazásunk mintha nem azért venne meg bizonyos filmeket, hogy játssza is őket. Pedig a „bokormozik” világszerte azért jöttek létre, hogy a szűk közönséget vonzó filmeket gazdaságosan tarthassák műsoron. Kamaratermeink már vannak (remélhetőleg lesz több is), jó lenne végre jobban élni ezzel a nagyszerű lehetőséggel.

 

Harmat György

Budapest


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/09 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6879