KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/november
ANGER APOKALIPSZISE
• Kecskés Péter: Haragos Apokalipszis Kenneth Anger
PÓKERMOZI
• Schreiber András: A nagy beetetés Tévépóker
AMERIKAI ÁLMOK
• Jankovics Márton: Kertvárosi titkok Született feleségek
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Pintér Judit: Tullio Kezich (1928–2009)
• Schreiber András: Bujtor István (1942-2009)
AMERIKAI ÁLMOK
• Vörös Adél: Álommunkák A kertvárosi Amerika
• Barotányi Zoltán: Henyék, lúzerek, Szuburbia Amerika hátsóudvara
PÓKERMOZI
• Deák Dániel: Flush back Pókerfilmek
AZ ISMERETLEN BERGMAN
• Pápai Zsolt: Nők, lelki tájban Robert Altman Bergman-trilógiája
• Gelencsér Gábor: Ördög és pokol Korai Bergmanok
• Tüske Zsuzsanna: Stockholmi randevú Ingmar Bergman: Ez itt nem történhet meg
FORMAN
• Zalán Vince: Sem hazugság, sem utópia Miloš Forman cseh tetralógiája – 3. rész
FRANCIA ÚJHULLÁM
• Dargay Marcell: Lőj a zongoristákra! Az újhullám zenéje
• Jancsó Miklós: Ó, a Nouvelle Vague!
MAGYAR MŰHELY
• Palotai János: Szerencsés ember a felvevőgéppel Beszélgetés Pados Gyulával
FESZTIVÁL
• Wostry Ferenc: Holdonjárók Cinefest 2009
KRITIKA
• Báron György: Történelem félárnyékban Mészáros Márta: Utolsó jelentés Annáról
• Reményi József Tamás: Érintő Mátyássy Áron: Utolsó idők
KÖNYV
• Baski Sándor: Pánik helyett Stachó László – Molnár Bálint: A médiaerőszak
MOZI
• Nevelős Zoltán: The Brothers Bloom – Szélhámos fivérek
• Schreiber András: Egy kurtizán szerelmei
• Parádi Orsolya: Páros mellékhatás
• Forgács Nóra Kinga: Welcome
• Sepsi László: Gamer – Játék a végsőkig
• Vajda Judit: Rémségek cirkusza
• Tüske Zsuzsanna: Julie & Julia – Két nő egy recept
• Varró Attila: Vakító fehérség
• Kovács Marcell: Sorority Row
• Baski Sándor: Ördög bújt beléd
E-MOZI
• Alföldi Nóra: A grófnő
MOZI
• Szabó Noémi: A Holdhercegnő
DVD
• Géczi Zoltán: Chang Cheh mesterhármasa
• Pápai Zsolt: Kis-nagy világ
• Gelencsér Gábor: Próba után
• Varga Zoltán: Leszbikus vámpírok gyilkosai

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Másnaposok

Baski Sándor

Hangover – amerikai, 2009. Rendezte: Todd Phillips. Írta: Jon Lucas és Scott Moore. Kép: Lawrence Sher. Zene: Christophe Beck. Szereplők: Bradley Cooper (Phil Wenneck), Zach Galifianakis (Alan Garner), Ed Helms (Stu Price), Heather Graham (Jade), Jeffrey Tambor (Sid Garner). Gyártó: BenderSpink / Green Hat / Legendary. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 100 perc.

 

Eric Berne pszichológus főművében, az Emberi játszmákban felsorolja az alapvető férfibeszélgetés-típusokat, és bár konkrétan nem említi, biztosak lehetünk benne, hogy az „úgy berúgtam múlt éjjel, hogy semmire sem emlékszem” kezdetű diskurzus is egy népszerű, minden földrészen gyakorolt rítus, amely éppen egyidős az alkohol feltalálásával. A játszma célja, hogy a résztvevő felek egymásra licitálva bizonygassák, hogy mennyire jól érezték magukat az elmúlt éjszaka, az emlékmozaikok kollektív összeillesztgetése pedig segít elmélyíteni az ivócimborák közti macsó kötelékeket.

Hálás dolog erről a profán aktusról filmet forgatni, lévén, hogy a hasonló élményekkel felvértezett közönség maximálisan bele tudja képzelni magát a szereplők helyzetébe. A Másnaposok nem is nagyon tesz mást, mint a mindenki által ismert alapszituációt, a komédia szabályainak megfelelően, végletekig viszi. Hőseink, akik egy legénybúcsú ürügyén érkeznek Las Vegas-ba, a másnapi macskajajos ébredést követően nem csupán gyanús külsérelmi nyomokat találnak magukon – ebben még semmi rendkívüli nem lenne –, de egy tigrist is a fürdőszobában, és egy csecsemőt a szekrényben, miközben kiderül, hogy a vőlegénynek nyoma veszett.

A cselekmény előrehaladtával egyre abszurdabb részletek derülnek ki az elmúlt éjszaka történéseivel kapcsolatban, és minekutána a néző sem tud többet, mint a szerepelők, az erdőből kivezető információmorzsák felcsipegetése legalább annyira izgalmas, mint amennyire vicces maga a nyomozás. A Másnaposok három főszereplőjéből kettő humoristaként kezdte (Ed Helms, Zach Galifianakis), így a poénok időzítésével sincs gond, az pedig hogy ezek jó része politikailag inkorrekt és/vagy altesti irányultságú, az alapszituáció ismeretében teljességgel érthető, sőt indokolható. A fináléban aztán a szereplők visszatérnek a konformista, polgári életükhöz, a Las Vegas-i éjszaka dionüszoszi extázisa pedig megmarad szórakoztató férfianekdotának – ugyanez a sors vár a filmre is.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/07 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9874