KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/január
AMERIKA HÁBORÚI
• Kolozsi László: Megszállottak Amerika háborúi
• Barotányi Zoltán: Véres emlékek Az iraki konfliktus dokumentumfilmen
• Barkóczi Janka: A másik élete Izraeli-arab háborúk
BRET EASTON ELLIS
• Hungler Tímea: Nárcisz és Psycho Ellis Csodaországban
FRANCE NOIR
• Ádám Péter: A szorongás jegyében Henri-George Clouzot és a film noir
• Ádám Péter: A pokol bugyraiban
• Sepsi László: Véresen tálalva Új francia horrorfilmek
GREENAWAY
• Lajta Gábor: Mérföldnyi festett sötétség Rembrandt és Greenaway
KEN LOACH
• Gyenge Zsolt: Ha egyet láttál, mindet láttad? Ken Loach
• Takács Ferenc: Egy szelíd szabadságharcos Szabad világ, Barátom Eric
TELEVÍZÓ
• Orosdy Dániel: Kistelepesek Szomszédok
NETMOZI
• Baski Sándor: Hamarosan a mozikban A filmelőzetesek története 2.
• Hirsch Tibor: Szecskázz! You Tube-mozi
KÖNYV
• Parragh Ádám: Ömlesztett vércsoportosítás Vajdovich Györgyi – Varga Zoltán: A vámpírfilm alakváltozatai
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: Kötél általi bizonyítás Sopsits Árpád: A hetedik kör
• Csáki Judit: Nincs kegyelem A Nibelung-lakópark
• Tüske Zsuzsanna: Drámába zárva Halálkeringő
• Nevelős Zoltán: A tükör túloldalán Doctor Parnassus és a képzelet birodalma
MOZI
• Varró Attila: A doboz
• Baski Sándor: Woodstock a kertemben
• Kovács Marcell: Hold
• Schreiber András: California Dreamin’
• Tüske Zsuzsanna: Továbbállók
• Roboz Gábor: 51-es bolygó
• Forgács Nóra Kinga: Legmelegebb nap
• Vajda Judit: Karácsonyi történet
• Parádi Orsolya: Sárkányvadászok
• Sepsi László: Pokoli édenkert
• Szabó Noémi: Derült égből szerelem
DVD
• Alföldi Nóra: Elit halálosztók
• Pápai Zsolt: Andrzej Wajda háborús trilógiája
• Kovács Marcell: Hozzátok el nekem Alfredo Garcia fejét!
• Nagy V. Gergő: Alkonytájt

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Határsáv

Gyógyhatás

Jeremy Deller – Mike Figgis: Az orgreave-i csata

Nagy V. Gergő

Képes-e a művészet egy társadalmi trauma kezelésére? A Deller nevezetes akcióját dokumentáló Mike Figgis-filmet a Kassák Múzeumban mutatták be.

Bizarr és félelmetes látvány tárult azok elé, akik 2001. június 17-dikén a Dél-Yorkshire-i Orgreave-be látogattak: a csekély lélekszámú angol falu melletti mezőn a mélán bámészkodó helyiek láttára ezernyi felhergelt bányász és ugyanannyi gumibotos rohamrendőr esett egymásnak – szinte a megtévesztésig hasonló módon, mint tizenhét évvel azelőtt. Régi tudás, hogy a történelem ismétli önmagát – ezúttal azonban a kortárs művészettől kapott ebben hathatós segítséget, hiszen a nyolcvannégyes brit bányász-sztrájk leghevesebb ütközete Jeremy Deller szédítő szabású performanszában elevenült újra. A szakszervezeti mozgalom és a thatcheri neoliberalizmus döntő csatáját minuciózus történeti hűséggel játszották újra a nagy számú résztvevők: stimmeltek a kitűzők („Cole Not Dole”), a skandált szövegek („az egyesült bányászokat sosem fogják legyőzni”) és a karhatalmi műveletek is, miközben a roppant apparátussal kordában tartott akció szereplői között feltűnt számos, az egykori összecsapásban aktív rendőr és sztrájkoló – olykor az egykorival ellenkező oldalon.

Az orgreave-i csata eredetiségét jelzi, hogy elsőre nem is olyan könnyű eldönteni, mivel állunk szemben. Vajon az Angliában tucatszám rendezett „történeti rekonstrukciók” egyike ez csupán, amelyekben a nemzeti história nagy eseményeit játsszák újra a szórakoztató hatás céljából? Netán egy sörsátor mellé szervezett társasági eseményt látunk, vagy épp egy tévéfilm (rendezte: Mike Figgis) kedvéért inszcenált cselekményt, talán Deller vonatkozó könyvének (Az angol polgárháború, II. rész) illusztrációját, esetleg a konceptuális művészet különösen komplex példáját? Alighanem ez utóbbi mondható a legpontosabb leírásnak, amennyiben Deller alkotása mindezt egyszerre jelenti – miközben legalább annyira a kollektív emlékezet terapikus aktusa is, afféle katartikus hatású közösségi gyakorlat, amely egy alapvetően traumatikus társadalmi tapasztalat (a hagyományos értelemben vett munkásosztály felbomlása; a jóléti állam és a szakszervezeti mozgalom vége) feldolgozására tett kísérletet. Az orgreave-i csatát újrajátszó bányászok és rendőrök nem csupán saját személyes élményeikkel és egykori tetteikkel voltak kénytelenek számot vetni az akció során, de a múlt (hovatovább: a történelem) közvetlen átélése révén a társadalmi trauma megértésébe, értelmezésébe is belevonódtak. Feltoluló emlékekről, nem feledett sérelmekről mesélnek a Figgis dokumentumfilmjében nyilatkozó bányászok – s habár a rendőrattak a rekonstrukció során is győzedelmeskedik a mozgalmuk fölött, a kudarcos küzdelem ezúttal mégis felemelő.

Deller irdatlan mennyiségű interjú alapján, s kivált a bányászok élményeire támaszkodva komponálta meg az alkotását – amely ilyenformán leginkább a perspektívája révén értelmezi újra az eseményeket. Míg a nyolcvanas évek híradásai jobbára hőbörgő agresszorokként ábrázolták a munkájukért küzdő bányászokat (a BBC az események sorrendjét is manipulálta ennek érdekében), addig az eseménysort újrajátszató Deller következetesen igyekszik képviselni a bányászok nézőpontját. A korabeli híradók és a rekonstrukció feszültségére épül a re-enactment rögzítését vállaló Mike Figgis filmje is. Merthogy a főként formai kísérleteiről nevezetes direktor munkája egészében olyan hatást kelt, mintha egy archív felvételeket használó, hagyományos doksi volna – miközben persze világossá teszi, hogy rekonstrukciót látunk, ekként pedig éppenséggel a televíziós dokumentarizmus mesterségességére is fölhívja a figyelmet. Figgis filmje az egykori eseményekre emlékező résztvevők vallomásait az újrajátszott összecsapások dinamikus képeivel váltogatja – visszafogottan, lényegre törően, minden sallangot kerülve mesél tehát, akárcsak egy korabeli BBC-adás (igaz, a rendező néhány kézjegyszerű megoldása azért tetten érhető, lásd az általa jegyzett, melankolikus zenét, a párhuzamos szerkesztésmódot vagy a cselekményt jelentőségteljes szünetekkel központozó blankokat). Profin megcsinált, tévére szabott dokumentumfilm Az orgreave-i csata – éppannyira szabványos és konform darab a formáját tekintve, mint amennyire pezsdítő és felforgató az, amiről tudósít.

 

Az orgreave-i csata (The Battle of Orgreave) – angol dokumentumfilm, 2001. Rendezte: Mike Figgis. Performance rendező: Jeremy Deller. Gyártó: Artangel – Channel 4. 62 perc. A Kassák Múzeum bemutatója.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/03 46-46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11354