KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/január
AMERIKA HÁBORÚI
• Kolozsi László: Megszállottak Amerika háborúi
• Barotányi Zoltán: Véres emlékek Az iraki konfliktus dokumentumfilmen
• Barkóczi Janka: A másik élete Izraeli-arab háborúk
BRET EASTON ELLIS
• Hungler Tímea: Nárcisz és Psycho Ellis Csodaországban
FRANCE NOIR
• Ádám Péter: A szorongás jegyében Henri-George Clouzot és a film noir
• Ádám Péter: A pokol bugyraiban
• Sepsi László: Véresen tálalva Új francia horrorfilmek
GREENAWAY
• Lajta Gábor: Mérföldnyi festett sötétség Rembrandt és Greenaway
KEN LOACH
• Gyenge Zsolt: Ha egyet láttál, mindet láttad? Ken Loach
• Takács Ferenc: Egy szelíd szabadságharcos Szabad világ, Barátom Eric
TELEVÍZÓ
• Orosdy Dániel: Kistelepesek Szomszédok
NETMOZI
• Baski Sándor: Hamarosan a mozikban A filmelőzetesek története 2.
• Hirsch Tibor: Szecskázz! You Tube-mozi
KÖNYV
• Parragh Ádám: Ömlesztett vércsoportosítás Vajdovich Györgyi – Varga Zoltán: A vámpírfilm alakváltozatai
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: Kötél általi bizonyítás Sopsits Árpád: A hetedik kör
• Csáki Judit: Nincs kegyelem A Nibelung-lakópark
• Tüske Zsuzsanna: Drámába zárva Halálkeringő
• Nevelős Zoltán: A tükör túloldalán Doctor Parnassus és a képzelet birodalma
MOZI
• Varró Attila: A doboz
• Baski Sándor: Woodstock a kertemben
• Kovács Marcell: Hold
• Schreiber András: California Dreamin’
• Tüske Zsuzsanna: Továbbállók
• Roboz Gábor: 51-es bolygó
• Forgács Nóra Kinga: Legmelegebb nap
• Vajda Judit: Karácsonyi történet
• Parádi Orsolya: Sárkányvadászok
• Sepsi László: Pokoli édenkert
• Szabó Noémi: Derült égből szerelem
DVD
• Alföldi Nóra: Elit halálosztók
• Pápai Zsolt: Andrzej Wajda háborús trilógiája
• Kovács Marcell: Hozzátok el nekem Alfredo Garcia fejét!
• Nagy V. Gergő: Alkonytájt

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

Olvasói levél

Cronkite-kiigazítás

Avar János

 

Walter Cronkite küszöbön álló távozásáról közöl cikket a Filmvilág 80/7. számának Ollózó rovata. Ehhez kívánok néhány megjegyzést tűzni. Bizonyos megállapítások ugyanis vitathatók. Először is: Cronkite s CBS tévéhíradó hírmondója, s nem hírmagyarázója. Aprócska hiba? Korántsem: az amerikai televíziózás nagy öregét éppen az teszi „elnöki jelentőségű” társadalmi jelenséggé, hogy ő pusztán a híreket közli, s legfeljebb hangsúlyozással, megfelelő arckifejezéssel érzékelteti, mit tart ő a hallottakról. Természetesen az ő produkciója a tökélyre fejlesztett manipuláció, hiszen valóban az amerikai establishment érdekeit és értékítéletét képviseli a hírek tálalásával. De nem azért, mert valahonnan a monopóliumok magaslatairól ezt neki „előírják”. Walter Cronkite ugyanis a személyes meggyőződésének megfelelően válogatja és közli a híreket. Olyankor is, amikor elhallgat valamit, ami kellemetlen volna a CBS üzleti érdekei szempontjából. Végtére is ő ennek a tévétársaságnak az évi sok százezer dollárral javadalmazott sztárja, aki tehát személyesen is érdekelt az ügymenetben. Miért is ne volna Cronkite személyes véleménye többé-kevésbé azonos azzal, ami az establishment objektív érdeke? Hiszen ő is annak tagja, s hogy maga a megtestesült pártatlanság, az helyzetének és egzisztenciájának előfeltétele. Ettől sikeres, és őreá éppen ezért van szükség, hiszen ezért tud 6 mindenki másnál hatásosabban manipulálni. A cikk jellegzetes és elég gyakori szemléleti hibát tükröz: a nyugati társadalom főszereplőit. akik csak a szó filozófiai értelmében: „monopóliumok kiszolgálói” (és persze gyakran tulajdonosai...), torzító és veszélyes leegyszerűsítéssel holmi dróton rángatott bábuknak tünteti fel; e felfogás alapján azt hihetnők, hogy Cronkite-nak valami egészen más, a monopóliumok elől gondosan eltitkolt meggyőződése van, egyikőjük sem képes igazán azonosulni a saját rendszerével. Brecht egyik darabjában valaki kifakad, hogy a burzsoá bírák mind megvesztegethetőek. Mire kioktatják: szó sincs róla, annyira megvesztegethetetlenek, hogy a világ minden kincséért sem hajlandók igazságosan, vagyis a saját osztályszempontjaikat félretéve ítélni. Kapásból vágjuk rá a kérdésre: a lét meghatározza a tudatot, de valami furcsa módon nem vagyunk képesek beletörődni abba, hogy Walter Cronkite tudatát is meghatározza a léte, s nem rángatják (netán telefon-) dróton. Hogy ő nemcsak a cikkben említett esetben (elfordulván Johnson vietnami háborújától) fogalmazta meg a híradó teljes szövegét, hanem minden áldott este így teszi. Hiszen ha másfél évtizeden át gyakran tért volna el az establishment nagyjának érdekeitől és elképzeléseitől, akkor nem ő volna Amerika első számú tévészemélyisége. Cronkite 1965-ben, amikor először Járt Vietnamban, még helyeselte a háborút, amint az establishment is, 1988-ban az ő elfordulása lett valóban a figyelmeztetés Johnson számára. Miként Begin és Szádat sem azért adott éppen Cronkite-nak interjút, mert az utóbbi olyan ügyes, hanem mert az egyiptomi és az izraeli politikusok tudták: Amerika legnagyobb tévéjének, és rangelső tévésének érdemesebb interjút adni, mint másoknak, ugyancsak jellegzetes, és az előbbivel rokon szemléleti torzulást Jelez a megállapítás: Cronkite és Dan Rather (nem mint – nyilván a kettős fordítás okán – a cikkben szereplő Dan Baser) helycseréjének „igazi oka” valahol az afganisztáni válságra való reagálási kényszerben volna fellelhető. Ez már csak időben sem „stimmel”, s még kevésbé a lényeget tekintve. A CBS számára nagy kockázat Cronkite utódját megtalálni, biztosra vehetjük, hogy előtte alapos „terepfelmérést” végeztek, végtére is a híradó további sikere vagy kudarca csakis dollármilliókban mérhető. Jellemző módon nem Cronkite eddigi, őt évente három hónapon át helyettesítő „epigonjában” vélték meglelni az utódot, hanem a modernebb megjelenésű, pergő beszédű (de tisztán artikuláló) Dan Ratherben, vagyis valaki „másban”. S az utóbbi azért ment Afganisztánba, hogy „megcsinálják” az image-ét a váltás időpontjáig, s korántsem azért lép Cronkite helyére, mivelhogy Afganisztánban járt...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/09 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7748