KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/február
MAGYAR MŰHELY
• Gorácz Anikó: Filmben az igazság Beszélgetés Jancsó Miklóssal
• Kolozsi László: A metaforagyártó Beszélgetés Hajdu Szabolccsal
• Reményi József Tamás: Hiszen béke van Hajónapló ’89 – ’09
HANEKE
• Földényi F. László: A lélek kulisszái Michael Haneke: A fehér szalag
• Pálos Máté: Sokkterápia Haneke trilógiája
OLASZ POLISZ
• Pintér Judit: Távol Rómától Ermanno Olmi: Valóság és utópia
• Bikácsy Gergely: Isteni kajmánok Olasz elnökfilmek
SHERLOCK HOLMES
• Takács Ferenc: A detektív és a dandy Sherlock Holmes a moziban
• N. N.: Sherlock Holmes filmen
• Baski Sándor: Sherlock, a spíler Guy Ritchie: Sherlock Holmes
MESEDIMENZIÓK
• Géczi Zoltán: Kreatív káosz, áldott zűrzavar Mai amerikai animáció
• Szabó Noémi: Újratöltve Klasszikus gyerekmesék
• Klág Dávid: A bábok élete Anilogue
• Hámori György: Lengyel hardkor Beszélgetés Tomek Baginskival
• Sepsi László: Nextgen Avatar
• Varró Attila: Végtelen történetek Égenjárók
FESZTIVÁL
• Schreiber András: Langyosabb napok Verzió: Húsz év demokrácia
NETMOZI
• Baski Sándor: Csalfa remények A filmelőzetesek története 2
KÖNYV
• Kelecsényi László: Senki sem tökéletes 303 magyar filmszínész
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: A lúzer utolsó éjszakája Köntörfalak
• Barotányi Zoltán: Tizenhat tonna Kapitalizmus – Egy szerelmi történet
MOZI
• Klág Dávid: Egek ura
• Vajda Judit: Mások vagyunk
• Kolozsi László: Dot.com
• Sepsi László: Pandorum
• Schreiber András: Báthory – A legenda másik arca
• Alföldi Nóra: Vén csontok
• Tüske Zsuzsanna: Hajrá Bliss!
• Kovács Marcell: Az áruló szív
• Varró Attila: Szállítmány
• Pápai Zsolt: Kádár
• Nevelős Zoltán: Mocskos zsaru
DVD
• Nagy V. Gergő: Spagetti-western kollekció 2.
• Pápai Zsolt: Zsebtolvaj
• Alföldi Nóra: 9-es terv a világűrből
• Varró Attila: Az utolsó cowboy

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Édenkert a sikátorban

Zsilka László

 

A leglényegesebb következtetés, amit ebből a filmből levonhatunk az, hogy Sylvester Stallone sokkal különb színésznek, mint rendezőnek. Ezúttal egészen bizonyosan. Az Édenkert a sikátorban csupán gyenge lenyomata a korábbi, főszereplésével készült Rockynak, bár ugyanolyan modell szerint készült. Ebben a művében még körvonalaznia sem sikerült a társadalmi felemelkedésért vívott harc izgalmát és hősiességét.

Ennek okát elsősorban abban véljük fölfedezni, hogy Stallone közlendőjét rendkívül általánosan, néhol bántóan didaktikusán fogalmazza meg. A néző még azt sem tudja pontosan eldönteni, hogy egyáltalán melyik korban játszódik a történet. A párbeszédekből a második világháborút követő esztendőkre gyanakszunk; míg a külvárosi környezetrajz, a figurák – például a gengszterbanda tagjai – a szesztilalmas korszakot idézik. Ettől az egész történet hitelét veszti, a mű mondanivalója pedig rossz példabeszéddé silányodik, valahogy így: a hit hegyeket mozgat – pláne ha fatörzs vastagságú izmokat vezérel, tehetjük hozzá mi.

New York peremén három olasz származású fivér elhatározza, hogy kitör a nincstelenségből. A három alak, három leegyszerűsített jellemsablon. Egyikőjük ravasz, a másik értelmes, a harmadik bivalyerős. Az előbbi kettő az utóbbiból élvonalbeli pankrátort farag, aki hamarosan egy külvárosi mulató jólkereső sztárjává válik. A testvérek szorgalmasan gyűjtik a pénzt, amikor elhangzik a kihívás a Nagy Mérkőzésre, amelyen minden eldőlhet: dupla, vagy semmi alapon. És itt kellene a film dramaturgiájának a lehető legrafináltabban fokoznia az izgalmat. Ez nem sikerül. A mérkőzés nem kétesélyes; tudjuk, ki fog győzni – történjék bármi a szorítóban –, hogy beteljesedjék a példázat. A film értéke Stallone színészi játéka: remekül alakítja a rafinált, fölfelé törekvő „digót”. Kovács László, a Szelíd motorosokból is ismert kiváló operatőr felvételei pedig jobb forgatókönyvet, jobb rendezést érdemeltek volna.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/08 45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7370