KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/március
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Tiszta Amerika Magyar filmipar
• Kolozsi László: Magyar kopó Hazai bűnfilmek
• Schreiber András: Pótkávé Bűnügyi tévémagazinok
EDGAR ALLAN POE
• Géczi Zoltán: Míg e rejtélyt meglesem Edgar Allan Poe
• Janisch Attila: Az inga alatt A filmszerűtlen Poe
ALVILÁGI AMERIKA
• Roboz Gábor: A bánatos krónikás Dennis Lehane
EDGAR ALLAN POE
• Kovács Marcell: Többször használatos rémálmok Poe és Corman
KAMASZMOZI
• Varró Attila: A változás kora Farkasember-filmek
• Vajda Judit: Grimm és az idegenek Nem félek a farkastól
• Jankovics Márton: A korona súlya Kamaszkirálynők
• Forgács Nóra Kinga: Nem leányálom Andrea Arnold: Akvárium; Lone Scherfig: Egy lányról
OLIVEIRA 101
• Forgách András: Az öregkor diszkrét bája Manoel de Oliveira
ÉSZAK-KOREA
• Teszár Dávid: Remetediktatúra Dokumentumfilmek Észak-Koreáról
• Csoma Mózes: Pulgaszari Sin Szang Ok megpróbáltatásai
FESZTIVÁL
• Barkóczi Janka: Cigányút
KÖNYV
• Schubert Gusztáv: Filmsziget BBS 50
• Grunwalsky Ferenc: A Sáncban
TELEVÍZÓ
• Kemenes Tamás: Szigorúan nyilvános Rejtett kamerás műsorok
• Baski Sándor: Csak egy kattintás A filmelőzetesek története 3.
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Körkörös történelem Oda az igazság
• Bori Erzsébet: Vendégjáték Erdélyben Peter Strickland: Varga Katalin
• Gorácz Anikó: Háromszög franciaágyra Májusi zápor
MOZI
• Vincze Teréz: Éhség
• Schreiber András: Kilenc
• Baski Sándor: A sötétség határán
• Fekete Tamás: Mindenki megvan
• Varró Attila: Komfortos mennyország
• Kovács Marcell: Éli könyve
• Sepsi László: Légió
• Teszár Dávid: Milarepa
• Tüske Zsuzsanna: Testvérek
• Parádi Orsolya: Coco Chanel és Igor Sztravinszkij
• Vajda Judit: Fekete villám
• Alföldi Nóra: 9
DVD
• Ádám Péter: Truffaut-gyűjtemény
• Pápai Zsolt: A vonat
• Alföldi Nóra: Náci zombik
• Tosoki Gyula: Idegenek Velencében

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Fesztivál

Clermont-Ferrand

Rövidre vágva

Palotai János

Clermont-Ferrand a rövidfilmesek Cannes-ja. Kis filmek nagy fesztiválja.

 

Clermont neve a középkorban azzal vált ismertté, hogy itt hirdette meg az első keresztes hadjáratot II. Orbán pápa 1095-ben a fundamentalizmus jegyében. A filmfesztiválra szerencsére nem a kirekesztő hajlam jellemző. Christian Guinot, az egyik alapító elmondta, hogy a rendezvény egyetemi filmklubból nőtt ki: néhány filmrajongó fejébe vette, hogy egy hétig csak rövidfilmeket vetítsenek, miközben a műfaj a hetvenes években – a tévé, a videó elterjedése miatt is – agonizált. Amikor másutt (így nálunk is) bezárnak a filmklubok, itt 1978-tól olyan fesztivált szerveznek, amelyre csak egy órásnál rövidebb celluloid filmekkel lehet nevezni. Az ő „fundamentalizmusuk” toleránsabb az egyházatyákénál: nem égettek hosszúfilmet, videót. Az utóbbit az idén – fordulópontként a fesztivál 24 éves történetében – már be is fogadták. Így 140 hagyományos mellett 44 digitális művel bővült a versenymezőny.

A fődíj – nevét Julius Caesar gall ellenfeléről, Vercingetorixról kapta – 3.500 eurót és azonos értékű digitális átírást jelent. A közönség nem értékelte ennyire Julien Leloup filmjét, kifütyülte a Fekete bárányt, rokonszenvével és díjaival inkább az angol Leonard-t és a francia Squash-t tüntette ki. Nem ritka, hogy egy film több díjat is kap: a győztes dán, a Woyzeck utolsó szimfóniája (Nikolaj Arcel) a legjobb hang díját is elnyerte. A lengyel Férfiak ügye című filmért nemcsak a rendező, Slawomir Fabicki kapott – ifjúsági – díjat, de az operatőr, Godfrejow is, ráadásul a sajtó különdíján is osztozhattak. Az a szociális érzékenység, ami a kelet-európai filmművészetet jellemezte, s a rendszerváltások után sem tűnt el, Clermont-ban mindig kedvező fogadtatásra talál. Fabicki filmje tárgyában emlékeztet Kie¶lowski Tízparancsolatára; mintha hozzátenné a tizenegyediket: „Ne bántsd a gyermeket!”. Főszereplője a tizenéves Bartek: munkanélküli, s emiatt alkoholizáló apja szíjjal veri, tornatanára puszta kézzel. Udvarukban gazdátlan kutyák várják, hogy elvigyék vagy elaltassák őket. A fiú – hasonlít Tarkovszkij Boriszkájára – egy ketrecbe „menekül”. Az állat és a gyerek hálás, de kockázatos kelléke a filmnek; garantálja a sikert – és a kudarcot. A rendező elmondta, hogy nem lehetett „sérült” gyerekekkel eljátszatni a szerepet, akiket a valóságban is vernek, mivel ők nem beszélnek a traumáikról.

A legjobb animációs filmnek járó elismerés mellett az ifjúsági díjat is elnyerte a Nosferatu tangó, a Svájcban élő, magyar származású Horváth Zoltán francia koprodukcióban készült remekműve. (A rendező két éve a szolnoki millenniumi filmfesztivál fődíját kapta Tetemek és rákfélék című filmjéért.) A Nosferatu tangó a „kihajtogatós” könyveket idézi: a 3D-s képek „lapozásánál” az előzőre rádől a következő. A (rém)mese két vérszívó, a vámpír és a szúnyog találkozásáról szól.

A magyar főiskolás, Kocsis Ágnes Szortírozott levelekje díjat ugyan nem nyert, de már az is siker, hogy beválogatták a versenybe (ez eddig csak egyszer történt meg magyar filmmel, Mundruczó Kornél Aftájával). A Szortírozott levelek visszafogott történet egy magányos kishivatalnokról, aki a postáról lopott levelekből teremt maga köré fiktív világot. A francia közönség értékelte a filmet; megtapsolta – s nem pusztán udvariasságból. Az előző előadáson ugyanis kifütyülte a hazai Angele-t. A látottak alapján megállapítható, hogy a nemzetközi mezőny erősebb volt a franciánál, s a mi filmünk is erős csoportba került: a holland Drissen, a német Tschahotin és az angol Shelley filmje mellé. Utóbbi (A farok) „monthy-pythonos” stílusban szól a diszkriminációról.

A nagy szuperprodukciók drágulása mellett felértékelődnek a „short storyk”. Nemcsak kis költségvetésük teszi vonzóvá őket (az Afta 3 és fél, a Szortírozott levelek 5 millió forintba került, a tavalyi nyertes Feleségem darabjai pedig 220 ezer frankba), de a „multikkal” szemben alternatívát jelenthetnek a helyi kultúrák, lokális értékek, a stiláris szabadság és eredetiség megőrzésében is. Clermont jó hatással van a hazai rövidfilm-gyártásra is, Franciaországban évente 6-800 kisfilm készül.

A fesztivállal együtt filmvásárt is tartanak. Az alapítók ugyanis fontosnak tartották, hogy az alkotók ne csak bemutassák, de el is adhassák filmjeiket. Az azóta eltelt tizenhét év alatt a vásár nagyot fejlődött, magyar filmet azonban csak a vásár katalógusában lehetett találni: tavaly tizennyolcat – az teljes kínálat egy százalékát. Idén már csak 12 magyar rövidfilm akadt a több mint kétezer között. A sikeres reklámot egy retrospektív vetítés, illetve a jó versenyszereplés jelenthetné. (Az Aftát még a fesztivál alatt megvette egy brazil tévé.) Ehhez azonban több jó kisfilmet kellene csinálni, mert egy f(ilm)ecske nem csinál nyarat…

Pár éve nálunk is láthatók a clermonti fesztivál sikeres filmjeiből készített összeállítások, előbb a csillaghegyi Banán-klub, majd a Francia Intézet rendezésében. Tavaly ezzel párhuzamosan rendezték a Banán kisfilm fesztivált. Nemcsak a nézőknek érdemes odafigyelni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/05 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2553