KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/április
FILMSZEMLE UTÁN
• Gelencsér Gábor: Finomhangolás Játékfilmek
• Pápai Zsolt: Túlságosan csendes magány Kísérleti és kisjátékfilmek
• Muhi Klára: Széna vagy szalma? Dokumentumfilmek
• Hirsch Tibor: Megváltás, ha ólálkodik Bibliotheque Pascal
APOKALIPSZIS MOST
• Sepsi László: Átokföldjén Válság és poszt-apokalipszis
• Nevelős Zoltán: A vég és a kezdet John Hillcoat: Az út
• Kovács Marcell: Spagetti apokalipszis Olasz Mad Max
BERLINI RETRO
• Ruprech Dániel: Sötét éjjel történt A német film és a film noir
• Schreiber András: Keleti oldal, nyugati oldal Berlin retro
ROHMER
• Bikácsy Gergely: Mosolygó szeminárium Eric Rohmer
EZO TV
• Sipos Júlia: Szellemjárta képernyő Tudomány és ezotéria
• Kemenes Tamás: Szabad-e zsírszalonnát enni fényhez? Ezo TV
• Soós Tamás: A semmittudás egyeteme Tévé és kultúra
• Kolozsi László: Pécsi misztérium Soós Péter: Géniusz, az alkimista
KÖNYV
• Pápai Zsolt: Valaki ott fenn Shawn Levy: Paul Newman
FESZTIVÁL
• Báron György: A kalifa tornya tövében Dubai
KRITIKA
• Csillag Márton: Három könnyű darab Presszó 10 év, Szélcsend, Szinglik éjszakája
• Gorácz Anikó: Emberkísérlet Almási Réka: Team Building
• Reményi József Tamás: Hárman a padon Makk Károly: Így, ahogy vagytok
• Alföldi Nóra: Showban-rosszban Dömötör Tamás: Czukor show
• Varró Attila: Királyi krokettpálya Tim Burton: Alice Csodaországban
MOZI
• Zalán Márk: Elveszett személyek körzete
• Forgács Nóra Kinga: Itt is, ott is
• Baski Sándor: Agora
• Alföldi Nóra: Minden kút Rómába vezet
• Schreiber András: Vigyázat, ehető!
• Barkóczi Janka: Ajami
• Sepsi László: Kecskebűvölők
• Vajda Judit: Igazából apa
• Varró Attila: Kém a szomszédban
DVD
• Alföldi Nóra: The Rolling Stones – Gimme Shelter
• Baski Sándor: Ahol a vadak várnak
• Pápai Zsolt: Szia, anyu!
• Tosoki Gyula: Az alkonyat harcosa

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Tévémozi

Tévémozi

Karcsai Kulcsár István

 

Hitchcock

 

Alfred Hitchcock életének nyolc évtizedéből hatot töltött el a filmszakmában. Mindent tudott a filmrendezői pályáról, a technikától kezdve (eredetileg mérnöknek készült) a forgatókönyvíráson át a színészekkel való bánásmódig. Kialakította egyéni hangját, saját stílusát. Legendássá váltak hosszú beállításai, páratlan gépmozgatásai, hősei lelkivilágának aprólékos, hiteles rajza, a cselekmény pontosan kiszámított, precíz bonyolítása, szerkesztő és különös légkört varázsoló képessége. 1943-ban, mikor a Mentőcsónak című filmjét forgatta, már birtokában volt ezeknek az eszközöknek. Egyedi bravúr, hogy a film egy csónakban játszódik, menekülő hajótöröttek vergődését mutatja be a háborús tengeren. Félelmes atmoszférateremtő ereje ezúttal humánus, pacifista, antifasiszta mondanivalójával párosul. Szemléletének embersége megbocsáthatóvá teszi, hogy éppen ebből következően néhol leegyszerűsített szimbólummá válnak alakjai.

Az 1949-ben készült Rémület a színpadon a színházi világ amúgy is érdekes atmoszféráját tudja megtölteni a bűnügyi történet izgalmával. Marlene Dietrich pedig nemcsak vonzó és érdekes a főszerepben, hanem a szerepformálás sokrétűségével is kitűnik.

 

 

Keleti Márton két filmje

 

Keleti Márton célratörő, dinamikus alakja már életében legendássá vált. Tudatosan törekedett a legszélesebb értelemben vett közönségigény kielégítésére és érzékenyen figyelt a mindenkori időszerűségre, a „szempontokra”. Ez persze nem ment megalkuvás nélkül. Viszont évente több filmet rendezett az ötvenes, hatvanas években. Háromszor kapott Kossuth-díjat.

A munkásságát bemutató sorozatban A tanítónő elsősorban filmtörténeti szempontból érdekes. Ez volt a felszabadulás után forgatott első magyar film, 1945. szeptember 22-én mutatták be. Keleti (bár a jobboldali „őrségváltás” utáni korszakban nem dolgozhatott) jelentős filmrendezői múlttal rendelkezett, a harmincas években hat filmet forgatott, így ez a hetedik rendezése. Bródy Sándor színművének fanyar, nyers, lázadó hangját alig találjuk meg a belőle készült filmben. Flórát, a tanítónőt, drámai küzdelem helyett valami megható, érzelmes példamutatás jellemzi, ifjú Nagy pedig (Jávor Pál alakítja) a harmincas évek filmjeitől semmiben sem különböző snájdig, cigányos mulatozást csap. A régi emlékeket keresők viszont újra láthatják Szörényi Évát, Jávor Pált, Rózsahegyi Kálmánt, Gózont...

A Beszterce ostroma az utolsó magánvállalkozásban készült magyar film, 1948-ban készítette az Orient Film, melynek Keleti Márton volt az irányítója. (1955-ben némi módosítással mutatták be a film második változatát.) A Mikszáth Kálmán nyomán készült film főalakja egy furcsa, anakronisztikus várúr. Az alkotók azonban, úgy látszik, nem eléggé bíztak magában a történetben, és egy magyarázó kerettel toldották meg, ami nem válik hasznára.

 

 

Ha megjön József

 

József hajós, és elszólítja hivatása. Nehéz gyerekkort megélt fiatal felesége, alig egyhónapos asszonyként, magára marad. Igaz, ez különös magány, mert minden mozdulatát anyósa figyeli. Ezt az alaphelyzetet vizsgálja és elemzi Kézdi-Kovács Zsolt filmje. Mária, a fiatalasszony sivár hétköznapjait, a néhány hetes együttlétben fellobbanó kapcsolat kínzó hiányát, a messzi tengerekről érkező üdvözlőlapok furcsa idegenségét, menekülésnek szánt és csalódást hozó futó szerelmi kalandjait. És mindenekelőtt azt a kényszerű együttlétet, ami összeköti Máriát és anyósát, és akarva-akaratlanul robbanásig feszül.

A rendező lényegre törő következetességgel koncentrál a két nőalakra. Mindennapjaik környezetében látjuk őket, magától értetődő élethelyzetekben. Kézdi-Kovács filmalkotói erénye abban az ábrázolásmódban nyilvánul meg, hogy a látszólagos egyszerűség és könnyedség mögött nagyon pontos és bonyolult analízis húzódik meg, mely egyben a rendező hozzászólása is ahhoz, hogyan élünk, milyenek a kapcsolataink.

Nem mindennapi színészi párost láthatunk anyós és meny szerepében. Ruttkai Évát, aki kiváló színésznő, és megértette, hogy a szürkének is mennyi árnyalata van; és Monori Lilit, aki a színészi jelenlét hitelességével él a filmben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/10 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7710