KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/április
FILMSZEMLE UTÁN
• Gelencsér Gábor: Finomhangolás Játékfilmek
• Pápai Zsolt: Túlságosan csendes magány Kísérleti és kisjátékfilmek
• Muhi Klára: Széna vagy szalma? Dokumentumfilmek
• Hirsch Tibor: Megváltás, ha ólálkodik Bibliotheque Pascal
APOKALIPSZIS MOST
• Sepsi László: Átokföldjén Válság és poszt-apokalipszis
• Nevelős Zoltán: A vég és a kezdet John Hillcoat: Az út
• Kovács Marcell: Spagetti apokalipszis Olasz Mad Max
BERLINI RETRO
• Ruprech Dániel: Sötét éjjel történt A német film és a film noir
• Schreiber András: Keleti oldal, nyugati oldal Berlin retro
ROHMER
• Bikácsy Gergely: Mosolygó szeminárium Eric Rohmer
EZO TV
• Sipos Júlia: Szellemjárta képernyő Tudomány és ezotéria
• Kemenes Tamás: Szabad-e zsírszalonnát enni fényhez? Ezo TV
• Soós Tamás: A semmittudás egyeteme Tévé és kultúra
• Kolozsi László: Pécsi misztérium Soós Péter: Géniusz, az alkimista
KÖNYV
• Pápai Zsolt: Valaki ott fenn Shawn Levy: Paul Newman
FESZTIVÁL
• Báron György: A kalifa tornya tövében Dubai
KRITIKA
• Csillag Márton: Három könnyű darab Presszó 10 év, Szélcsend, Szinglik éjszakája
• Gorácz Anikó: Emberkísérlet Almási Réka: Team Building
• Reményi József Tamás: Hárman a padon Makk Károly: Így, ahogy vagytok
• Alföldi Nóra: Showban-rosszban Dömötör Tamás: Czukor show
• Varró Attila: Királyi krokettpálya Tim Burton: Alice Csodaországban
MOZI
• Zalán Márk: Elveszett személyek körzete
• Forgács Nóra Kinga: Itt is, ott is
• Baski Sándor: Agora
• Alföldi Nóra: Minden kút Rómába vezet
• Schreiber András: Vigyázat, ehető!
• Barkóczi Janka: Ajami
• Sepsi László: Kecskebűvölők
• Vajda Judit: Igazából apa
• Varró Attila: Kém a szomszédban
DVD
• Alföldi Nóra: The Rolling Stones – Gimme Shelter
• Baski Sándor: Ahol a vadak várnak
• Pápai Zsolt: Szia, anyu!
• Tosoki Gyula: Az alkonyat harcosa

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Frost/Nixon

Forgács Nóra Kinga

Frost/Nixon – amerikai-brit-francia, 2008. Rendezte: Ron Howard. Írta: Peter Morgan. Kép: Salvatore Totino. Zene: Hans Zimmer. Szereplők: Frank Langella (Richard Nixon), Patty McCormack (Pat Nixon), Michael Sheen (David Frost), Mark Simich (Hugh Hefner). Gyártó: Imagine / Relativity Media / Studio Canal / Working Title. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 122 perc.

 

Akárcsak a George Clooney-féle Good Night, and Good Luck esetében, a televízió szerepének analízisére ezúttal is a huszadik századi amerikai történelem jelentős politikai botrányainak egyike ad apropót. Az amerikai CBS csatorna (h)őskorát felidéző és a McCarthy szenátor elleni médiacsatának korhűen fekete-fehérben emléket állító Clooney-film tévés hősöket teremtett, és a hamis politikai propaganda leleplezésének, valamint az alkotmányosság védelmének etikai súlyát állította a figyelem középpontjába. Ron Howard más céllal nyúlt (A királynő forgatókönyvét is jegyző) Peter Morgan komoly sikereket aratott Forst/Nixon című színpadi drámájához.

Howard adaptációja David Frost brit médiasztár Nixon elnökkel készített interjúsorozatának eseménytörténetét meséli el, az egyik oldalon Frost rendhagyó, látszólag anyagi bukásra ítélt médiavállalkozását és stábja szakmai ambícióit, a másik oldalon a Watergate-botrányon elvérzett elnök belső értékválságát bemutatva. A rendező a tisztán játékfilmes történetmondást dokumentarista eszközökkel dúsítja, a „show” két hőse, Nixon és Frost emberi drámáját pedig a határozott állásfoglalás igénye nélkül ábrázolja, megőrizve figuráival szemben az egészséges ambivalenciát. A médiareflexiót új szemponttal gazdagítja, a közvetített közelképben ragadva meg a televízió hatásának titkát: nem Nixon nyilvános vallomása, hanem öngyűlöletet sugárzó arcának háztartások millióiban megjelenő képe fog a nézők emlékezetébe vésődni.

Ezek a vonások a film legfőbb erényei, és hatásának legfőbb próbakövei is egyben, mivel a hős-ellenhős pólus lassú felszámolása és a dokumentarista keret megnehezíti a nézői azonosulást, a Nixont (mégoly jól) alakító Frank Langella arcáról készült közelik pedig semmiképpen nem tudják helyettesíteni Nixon arcának premier plánjait.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/01 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9639