KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/május
KUROSAWA 100
• Lajta Gábor: Filmalkímia Kurosawa, a mozgóképfestő
• Báron György: A vasút kapujában Rashomon-variációk
SKANDINÁV VÉR
• Klág Dávid: A dán døg Nicolas Winding Refn
• Szalkai Réka: Egy vérbeli szerencsejátékos Beszélgetés Winding Refn-nel
• Schubert Gusztáv: Svéd para Niels Alden Oplev: A tetovált lány
• Pintér Judit Nóra: Belső pokol Lars von Trier: Antikrisztus
ANIMA-TREND
• Varga Zoltán: Összeraklak, szétszedlek A gyurmafilm paradoxonai
• G. Kovács László: Lázadás, szürrealizmus, szabadság Beszélgetés Jan ©vankmajerrel
• Roboz Gábor: Szörnysimogató Dean DeBlois - Chris Sanders: Így neveld a sárkányodat
• Zalán Vince: Mentőöv nélkül? Beszélgetés M. Tóth Gézával
FESZTIVÁL
• Schreiber András: Múltnak mámora Berlin
TELEVÍZÓ
• Ruprech Dániel: Az FBI titkos ügyei X-akták; A rejtély
• Schreiber András: Démon képében Női látnokok
• Baski Sándor: A jegesmedvék nem azok, aminek látszanak Lost-kultusz
KÖNYV
• Varga Zoltán: Műfaji képeskönyvek 101 horror film…; 101 sci-fi film…
KRITIKA
• Csillag Márton: Szívükben bomba van Jean-Pierre Jeunet: Micmacs – (N)agyban megy a kavarás
• Vajda Judit: Apáról fiúra Mátyássy Áron: Átok
• Barkóczi Janka: Filmforgalmazás 2.0 Helyzetek és gyakorlatok
MOZI
• Forgács Nóra Kinga:
• Nevelős Zoltán: Revans
• Géczi Zoltán: Brooklyn mélyén
• Baski Sándor: 52-es történet
• Barkóczi Janka: Sivatag virága
• Varró Attila: Tébolyultak
• Vajda Judit: Kínai lány
• Sepsi László: Vinyan – Az elveszett lelkek
• Tüske Zsuzsanna: Kedves John
• Roboz Gábor: Emlékezz rám
• Fekete Tamás: Titánok harca
• Alföldi Nóra: Túl jó nő a csajom
• Gelencsér Gábor: Kígyótojás
• Salamon Tamás: (500) nap nyár
• Varga Zoltán: Pillangó úrfi
• Alföldi Nóra: The Great Buck Howard – Tökéletlen trükk

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Határsáv

Kovásznai-kiállítás

Filmfestmények

Palotai János

Kovásznai György (1934–1983) rajzfilmrendező eredetileg képzőművésznek készült. A festészet szelleme animációit is végigkísérte.

 

Kovásznait utolérte a „végzet”. Egyik korai filmjében (Tükörképek, 1965) egy kutya és egy macska betéved a múzeumba, képmásaikat nézni, amelyeket a film alkotója készített. Most ezek a festmények is bekerültek a Magyar Nemzeti Galéria kiállításába, Kovásznai filmjeivel együtt. Felértékelésük a kor iránti érdeklődéssel, a retróval is magyarázható.

Nemcsak a könyveknek van meg a maguk sorsa, a képeknek is. Kovásznai másik, ’64-es filmjében egy gitáros fiú járkál a régi képtárban, ahol a festmények mellett egy fotón fésülködni kezd egy teltidomú, „barokkos” női akt. Vélhetően a meztelenség miatt tiltották be ezt a rajz-, festmény-, fotó-, mozgókép-kollázsfilmet. Pedig Kovásznai azért is választotta az animációt, mivel ott kevesebb konfliktusra számíthatott, mint festőként. A Képzőművészeti Főiskolát két év után otthagyta (1954) annak akadémizmusa miatt: „a tanárokat tehetségtelennek, a szellemet pedig ostobának tartottam”. A kiállítás megidézi a kort, Ék Sándor, Barcsay Jenő, Bernáth Aurél, Fónyi Géza képeivel, Kovásznai korai „stílusgyakorlataival”, majd a bányákban töltött munkásévek során készített vázlataival, melyek beépültek tíz évvel későbbi filmjébe (A fény öröme) és sötét tónusú festményeibe (Bányában, Tárna).

Kollázsfilmjei emlékeztetnek Vajda Lajos képeire és Korniss Dezső festményeire. Korniss révén ismerte meg a modern európai festészetet és vele együttműködve készítette hatvanas évekbeli filmjeit: Monológ (1963), Gitáros fiú (1964), Reggeltől estig (1967), Egy festő naplója (1968) – ez utóbbi Korniss festményeit szervezi mozgóképsorozattá. A Házasodik a tücsök (1969) Korniss szürreális képeiből indul ki, folytatva a hazai festészeti stílusok képviselőinek a hatvanas évekig történő bemutatásával. A festmények és fotók ötvözésével létrehozott mozgó montázs, „a mozgásban, az el nem szigetelt jelenségek sorozatában látáson” alapul, amit életfilozófiájának tart (hasonlóan Moholy-Nagy Motion in picture-beli megfogalmazásához.) E gondolat esszenciája az Átváltozások, mely 1965-ben elnyerte a mannheimi fesztivál Arany Dukát díját és vele együtt az esseni Volkwang Múzeum ösztöndíját, amit Kovásznai világnézeti okból visszautasított. (Munkái itthon ritkán részesültek elismerésben.) Az Átváltozások „egyetlen mozgásba hozott festmény” filmje, amit a trükkasztalon festett folyamatosan. Ezért alig maradtak meg olyan „fázisképek”, mint amiket a kiállítás a többi filmből bemutat. A montázs, a hangkollázs mellett (Hullámhosszok) a szöveg, a narrativitás foglalkoztatta. Drámákat, regényt, novellákat és elméleti tanulmányokat is írt. Ezek elemző feldolgozása még hátravan. Írt a „totálfilmről” és az „anima véritéről” is. Előbbin az animációs és a natúrtechnika kombinációját értette, amit a Reggeltől estigben és A város a szememen átban igyekezett megvalósítani. Az anima vérité – a dokumentarista valóságábrázolás társítása a képzőművészeti szemléletmóddal – a Rügyfakadásban jelent meg legteljesebben.

Dinamikussága, stílusvariációs képessége a hazai pop-art művelői közé sorolja. Kovásznai azonban nem a popkultúra sztárjairól, hanem a francia forradalom ikonjairól festett sorozatokat (Ca ira). Utolsó éveiben, utolsó munkáiban szintézisre törekedett: a Szülőföld animációs esszé; egyetlen egészestés rajzfilmje, a Habfürdő-musical. Ennek képeit átfestette, „redukálta” – a kiállításon az eredetiek diákon láthatók. Húsz év alatt 32 filmet „festett”. Utolsó nagyméretű vásznain az atomháború, az emberiség pusztulása miatt érzett szorongás helyén (Apokalipszis) már a saját halál félelme érződik (Temető, Szintézis önarcképpel, Alakok zöld háttérben). E monumentális víziók csak a Galéria előcsarnokában fértek el.

A tárlat a múzeumfelfogás változását is jelzi, az intermediális Kovásznai-kiállítás beleillik Greenaway, Lynch, Tim Burton múzeumi megjelenése és a hazai filmes/képzőművészeti kiállítások sorába: Minden mozi (LuMu); BBS 50. (Műcsarnok). A modern kiállításrendezés multimediális alapkellékeinek itt funkciója van. Az elegancia, amivel Hegyi Lóránd Kovásznait jellemezte, áthatja az életműkiállítást (világítás, a képek elhelyezése, háttér-színek) és a könyvet is, amit a Vince Kiadó jelentetett meg, benne Iványi-Bitter Brigitta művészettörténész (a kiállítás kurátora) Kovásznai-monográfiájával, illetve digitalizált filmekkel és képekkel.


Magyar Nemzeti Galéria 2010. június 5. – szeptember 26.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/08 49-49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10246