Láttuk még

Haláli fegyver

Sneé Péter

Tréfás, torzító utánzatot – miként a paródia meghatározása követelné – csupán teljes és ép dolgokról készíthetünk, melyek eléggé tartalmasak ahhoz, hogy legyen mit kifordítanunk belőlük. Az önmagukban fogyatékos, és lényegük szerint hiányos teremtményei ezen világnak inkább szánalmat keltenek, semmint jó mulatságot ígérjenek. Hálás kifigurázni az üresfejű pöffeszkedőt például, hiszen az többet mutatna magáról, mint ami valójában, leleplezése felszabadító hatású tehát, de mit álcázunk le az ostobaságával hivalkodó esetében?

Karikírozni a thrillert mint szerencsétlen műfajt persze kegyes jó szándékra vall: megmutatnánk, mennyire panelekből épült az egész, s közelebbről szemügyre véve milyen groteszkek egyes elemei, lett légyenek bármelyik elhíresült iskoladarabjukból kiemeltek is az Elemi ösztöntől a Tini nindzsa teknőcökön át a bárányok hallgatásáig, egyetlen bibéje e törekvésnek az, hogy merőben fölösleges. Aki hisz a tűzharcban lekaszabolt gengszterek kádáverhegye fölött nyugodtan átlépő zsaru rezzenéstelen, hideg tekintetének, az ettől sem lesz okosabb, legföljebb bosszankodik majd, amikor az ígéretes tócsáról kiderül, hogy nem felszakadt erekből, hanem mindössze egy szétlőtt ketchuposüvegből csöpög alá. Aki pedig agyának leradírozása végett bámulja a mozivásznat, annak úgyis mindegy, egyedül az a fontos néki, hogy mozogjon a kép, és végre ne azon kelljen gondolkodnia kényszeresen, másnap milyen munkát talál.

Mindketten szaporán, nagy kortyokban nyelik a közhelyekből pancsolt koktélt, és csak kevéssé elemeznék, melyik ízkomponens honnét való. Különösebben nem is volna mit analizálniuk, hiszen a pultnál beérték közönséges csereberével: az édes helyébe keserűt, a savanyúéba sósat löttyintettek, az eredmény gyanúsan emlékeztet az eredetire – blődli.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 1993/10 59. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1104

Cikk értékelése:

szavazat: 1121 átlag: 5.57