KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/május
KUROSAWA 100
• Lajta Gábor: Filmalkímia Kurosawa, a mozgóképfestő
• Báron György: A vasút kapujában Rashomon-variációk
SKANDINÁV VÉR
• Klág Dávid: A dán døg Nicolas Winding Refn
• Szalkai Réka: Egy vérbeli szerencsejátékos Beszélgetés Winding Refn-nel
• Schubert Gusztáv: Svéd para Niels Alden Oplev: A tetovált lány
• Pintér Judit Nóra: Belső pokol Lars von Trier: Antikrisztus
ANIMA-TREND
• Varga Zoltán: Összeraklak, szétszedlek A gyurmafilm paradoxonai
• G. Kovács László: Lázadás, szürrealizmus, szabadság Beszélgetés Jan ©vankmajerrel
• Roboz Gábor: Szörnysimogató Dean DeBlois - Chris Sanders: Így neveld a sárkányodat
• Zalán Vince: Mentőöv nélkül? Beszélgetés M. Tóth Gézával
FESZTIVÁL
• Schreiber András: Múltnak mámora Berlin
TELEVÍZÓ
• Ruprech Dániel: Az FBI titkos ügyei X-akták; A rejtély
• Schreiber András: Démon képében Női látnokok
• Baski Sándor: A jegesmedvék nem azok, aminek látszanak Lost-kultusz
KÖNYV
• Varga Zoltán: Műfaji képeskönyvek 101 horror film…; 101 sci-fi film…
KRITIKA
• Csillag Márton: Szívükben bomba van Jean-Pierre Jeunet: Micmacs – (N)agyban megy a kavarás
• Vajda Judit: Apáról fiúra Mátyássy Áron: Átok
• Barkóczi Janka: Filmforgalmazás 2.0 Helyzetek és gyakorlatok
MOZI
• Forgács Nóra Kinga:
• Nevelős Zoltán: Revans
• Géczi Zoltán: Brooklyn mélyén
• Baski Sándor: 52-es történet
• Barkóczi Janka: Sivatag virága
• Varró Attila: Tébolyultak
• Vajda Judit: Kínai lány
• Sepsi László: Vinyan – Az elveszett lelkek
• Tüske Zsuzsanna: Kedves John
• Roboz Gábor: Emlékezz rám
• Fekete Tamás: Titánok harca
• Alföldi Nóra: Túl jó nő a csajom
• Gelencsér Gábor: Kígyótojás
• Salamon Tamás: (500) nap nyár
• Varga Zoltán: Pillangó úrfi
• Alföldi Nóra: The Great Buck Howard – Tökéletlen trükk

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Titanic

Turcsányi Sándor

 

Láttam egy filmet. Hosszú volt, több mint három órás. Egy nagy hajó nagy katasztrófájáról szólt, ezért minden iszonyú nagy volt benne. Nagy volt a tenger, nagy volt a hajó (ún. épülethajó), az igyekezet is nagy volt, de leginkább az unalom. Én jéghegyet az életben nem vártam még ennyire. Milyen film az, aminek előre tudni a végét? Mentem haza, és így morogtam, amikor eszembe jutott, véletlenszerűen mintegy, a családi levéltárunk egyik elég mostohán kezelt darabja. Múltkor a mostohám kezéből kellett kicsavarnom, amikor levélbombát akart belőle gyártani. Lehet, hogy semmi köze az egészhez, de szöget ütött a fejembe, hátha. Öntsünk végre tiszta vizet a bilibe Titanic-ügyben. Megpróbálom fölidézni:

Drága Mindnyájatok!

Mióta elhagytam édes jó szüleim földjét, számos kalandon mentem keresztül. A Bécsben átélt áruházi (drága Lenke nénit is nyugtassátok meg: én? kabátot? Még a feltételezés is sértő!) és a párizsi lóversenyen esett (méghogy megtalálták nálam Bedford lord zsebét, ugyan kérem) kalandokról már beszámoltam, de mostanra már megváltoztak a dolgok. Southamptonban végre révbe értem, mert ez egy nagy kikötőváros. Már az első nap találtam magamnak jó munkát, Betsy mama intézetében lettem mindenes, vagyis karbantartó. Ez egy nagyon finom intézet, de csupa úr jár, fogyasztanak, és rengeteg táncosnőnk van. Én elvégzek minden feladatot, és ügyelek, hogy ne legyen rendbontás.

Tegnapelőtt (1912. ápr. 9.) reggel azonban egy jelentősen ittas úr, olyan tengerész ruhában, durván sértegetni kezdte jótevőmet, Betsy mamát, hogy romlott az áruja. Szó szót követett, és a nehezen beköszönteni látszó tavasz végett nálam volt egy piszkavas. Betsy néni összecsapta a kezét, és szólt a fiúknak, hogy segítsék levetkőztetni a földön fekvő tengerészt. Rövid tanakodás után rám adták a ruháját, és bérkocsi vitt a kikötőbe. Betsy mama azt mondta, nem lesz semmi baj, csak mondjam mindenre, hogy a nevem Smith. Smith kapitány. Ez nagyon jól sikerült. Felszálltam egy nagyon nagy hajóra, ahol nagyon jól bánnak velem, és olyasmire célozgatnak, hogy én valami magas beosztást töltenék itt be, majd kiderítem. Nem fogjátok elhinni, ma Benjamin Guggenheimmel, a mágnással, Isador Strausszal, a Macy áruház tulajdonosával és Francis Millettel, a Brooklyn-híd építőjével vacsorázom az én asztalomnál. Tegnap is velük vacsoráztam, kicsit sok köztük a zsidó, de nagyon helyes népek, ha hazamegyek, lehet, hogy én is nyitok egy áruházat. Most már búcsúzom, gondoljatok rám, és ne feledjétek, hogy már nem én vagyok a családi balfácán.

Tengernyi csók: Béla

U. i.: Az idő nyugodt, kellemes esténk lesz, és a hajó megy.

1912. április 14. este 10 óra után.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/02 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3618