Mozi

Színpadon az életem

Vajda Judit

Marvin ou la belle éducation – francia, 2017. Rendezte: Anna Fontaine. Írta: Pierre Trividic és Anne Fontaine. Kép: Yves Angelo. Szereplők: Finnegan Oldfield (Marvin), Grégory Gadebois (Dany), Vincent Macaigne (Abel), Catherine Salée (Odile). Gyártó: PAS Productions. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 115 perc.

Jó volna azt hinni, de nem minden meleg kamasz önfelfedezése olyan problémamentes, mint ahogy azt a Szólítsd a nevedenben láthattuk. Egy ilyen problémás, sőt traumatikus eszmélést mutat be Anne Fontaine (Coco Chanel, Gemma Bovery) új filmje. A Színpadon az életem többé-kevésbé szabályos felnőtté válási történetként kezdődik, ám főhősének, a kulturálisan igen hátrányos (értsd: proli) közegben nevelkedett érzékeny, meleg fiatalnak felnőttként újra fel kell nőnie – ezúttal időközben megváltozott környezetéhez. Fontaine műve arról beszél igen szemléletesen, milyen nehéz megtalálnia önmagát annak, aki gyerekként nem kapta meg azt a stabil hátteret, amelyre alapozva felépítheti saját személyiségét, így felnőttkorában kell pótolnia a lemaradást. Minderre nagyon szépen utal a film háromféle címe: az eredeti, a Marvin ou la belle éducation a jó nevelésre, pontosabban annak hiányára céloz, míg a nemzetközi angol cím, a Reinventing Marvin az identitás újbóli felfedezésére – a legtöbb országban viszont egyszerűen Marvinként mutatták be az alkotást, amely talán a legbeszédesebb cím mind közül.

Marvin (ahogy arra a magyar cím is utal) színházterápiával, egy saját magáról szóló darab színre vitelével próbálja meg felnőttként újra összerakni magát. Ez az összerakás pedig a nézőre is vonatkozik, mivel a film is „darabokban van”, dekonstruált a szerkezete, ide-oda ugrál az időben, így nekünk is úgy kell összeillesztenünk a darabkáit. Anne Fontaine pályája során már sokféle alkotást készített, de minden filmjében közös a szenvedély központi tematikája. A főhősnek ezúttal egy olyan szenvedélyhez kell felnőnie, amelyet sokáig saját maga sem ért. És ironikus módon – habár Fontaine-nek voltak már teátrális alkotásai – az erős színházmotívum ellenére ez lett a rendező eddigi legkevésbé mesterkélt, legtermészetesebb és legigazabb műve.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2018/06 56-56. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13675

Cikk értékelése:

szavazat: 0 átlag: -