KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/július
MAGYAR MŰHELY
• Tóth Péter Pál: A képmutatás kora Dokumentumfilm és kreativitás
DROGFILMEK
• Géczi Zoltán: Fehér por Kokainkrónikák 1912–2010
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Háztájiból nagyüzem Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel
• Zalán Vince: A játékból születhetnek jó filmek Beszélgetés Szoboszlay Péterrel
• Muhi Klára: Értő bámészkodás Aniráma
MAGYAR FILM
• Mátyás Péter: Hírös képek Dizseri Eszter: A kecskeméti rajzfilmstúdió
OROSZ SCI-FI
• Wostry Ferenc: Moszkva nem hisz a könnyeknek Timur Bekmambetov fantasztikus filmjei
• Pintér Judit Nóra: Nosztalgia és trauma Tarkovszkij Solarisa
• Roboz Gábor: Na’vik mindenütt Az Avatar mintái
KALANDOK DIGITÁLIÁBAN
• Beregi Tamás: Konzolhuszárok A videojáték és a film
• Csordás Attila: Végtelen történetek Trailer és pixel
DROGFILMEK
• Jankovics Márton: A megvilágosodás rabszolgái Drogfilmek
KALANDOK DIGITÁLIÁBAN
• Sepsi László: Digitális öröklét A kortárs fantasy és a CGI
SPORTMOZI
• Schreiber András: Virtuális testmozgás Sport a számítógépen
• Baski Sándor: Fociláz Futball és film II.
TELEVÍZÓ
• Kemenes Tamás: A dobozember Tévé a köztereken
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Amikor a vörös farok csóválja Udine
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Amerikások Hunky Blues
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Foglalkozása: elbeszélő Robert Harris: A szellemíró
MOZI
• Vajda Judit: Szarul állnak a dolgok
• Klág Dávid: I Love You Philip Morris
• Kolozsi László: Semmit magamról
• Zalán Márk: Egy másik ember
• Forgács Nóra Kinga: Mediterrán finomságok
• Pápai Zsolt: Mártírok
• Tüske Zsuzsanna: Újrakezdők
• Alföldi Nóra: Szex és New York 2
• Varró Attila: Marmaduke
• Baski Sándor: Shrek 3D
• Roboz Gábor: Toy Story 3
• Sepsi László: Drágán add a rétedet
DVD
• Alföldi Nóra: A szív bajnokai
• Teszár Dávid: Szentjánosbogarak sírja
• Pápai Zsolt: Délutáni szerelem
• Nevelős Zoltán: Invictus – A legyőzhetetlen
DROGFILMEK
• Varró Attila: Filmkémia LSD és drugsploitation

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Róma körül

Baski Sándor

Sacro Gra – olasz, 2013. Rendezte: Gianfranco Rosi. Írta: Gianfranco Rosi és Niccoló Bassetti. Kép: Gianfranco Rosi. Gyártó: Doclab / La Femme Endormie. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 93 perc.

 

Az európai városok közül Rómának van talán a legmarkánsabb mozgóképes imázsa, köszönhetően többek közt Fellini munkásságának, és az olyan késői utódoknak, mint Paulo Sorrentino, aki tavaly A nagy szépségben szintúgy a glamour és a dekadencia epicentrumaként ábrázolta az „örök várost”. A dokumentumfilmes Gianfranco Rosi nagyon más perspektívát választott: kameráját azokra irányította, akik szó szerint a város peremén élnek, a Grande Raccordo Anulare, vagyis a Rómát övező 70 kilométeres körgyűrű közelében. Szereplői közt akad unatkozó arisztokrata, kiöregedett prostituált, fotóképregény-színész, a körgyűrűn szolgálatot teljesítő mentős, angolnákra specializálódott halász, pálmafa-férgek ellen küzdő rovarszakértő és egy panelházban lakó csonka család. Narráció, cselekmény és zene nincs, Rosi látszólag ad-hoc módon ragad ki egy-egy eseménytelen pillanatot perememberei hétköznapjaiból. Hiányzik az epizódokon átívelő tematikai kapocs is, a figurákat leginkább csak a földrajzi helyzetük köti össze. A rendező-operatőr mintha szándékosan fosztaná meg a nézőt az értelmezést segítő mankóktól, ami akár bocsánatos bűn is lehetne, hiszen a Róma körül elviekben dokumentumfilm, és ebben a műfajban a mindennapi élet banalitásának kommentár nélküli rögzítése önmagában is értékelhető művészi gesztus. Rosi azonban nem vegytiszta dokumentumfilmet készített, hiába nyerte el a produkció ebben a minőségében az Arany Oroszlánt, a jól elkapott, spontán és intim momentumok közt bőven akadnak megrendezettnek tűnő epizódok is, ahol a bemikrofonozott szereplők magukat alakítják a kamera kedvéért. Illene tehát, hogy legkorábban a másfél órás játékidő végére kirajzolódjon valamiféle halvány koncepció, amely egyszersmind a film elkészültét is megindokolja, ezzel azonban adós marad a rendező.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/08 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11754