KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/július
MAGYAR MŰHELY
• Tóth Péter Pál: A képmutatás kora Dokumentumfilm és kreativitás
DROGFILMEK
• Géczi Zoltán: Fehér por Kokainkrónikák 1912–2010
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Háztájiból nagyüzem Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel
• Zalán Vince: A játékból születhetnek jó filmek Beszélgetés Szoboszlay Péterrel
• Muhi Klára: Értő bámészkodás Aniráma
MAGYAR FILM
• Mátyás Péter: Hírös képek Dizseri Eszter: A kecskeméti rajzfilmstúdió
OROSZ SCI-FI
• Wostry Ferenc: Moszkva nem hisz a könnyeknek Timur Bekmambetov fantasztikus filmjei
• Pintér Judit Nóra: Nosztalgia és trauma Tarkovszkij Solarisa
• Roboz Gábor: Na’vik mindenütt Az Avatar mintái
KALANDOK DIGITÁLIÁBAN
• Beregi Tamás: Konzolhuszárok A videojáték és a film
• Csordás Attila: Végtelen történetek Trailer és pixel
DROGFILMEK
• Jankovics Márton: A megvilágosodás rabszolgái Drogfilmek
KALANDOK DIGITÁLIÁBAN
• Sepsi László: Digitális öröklét A kortárs fantasy és a CGI
SPORTMOZI
• Schreiber András: Virtuális testmozgás Sport a számítógépen
• Baski Sándor: Fociláz Futball és film II.
TELEVÍZÓ
• Kemenes Tamás: A dobozember Tévé a köztereken
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Amikor a vörös farok csóválja Udine
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Amerikások Hunky Blues
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Foglalkozása: elbeszélő Robert Harris: A szellemíró
MOZI
• Vajda Judit: Szarul állnak a dolgok
• Klág Dávid: I Love You Philip Morris
• Kolozsi László: Semmit magamról
• Zalán Márk: Egy másik ember
• Forgács Nóra Kinga: Mediterrán finomságok
• Pápai Zsolt: Mártírok
• Tüske Zsuzsanna: Újrakezdők
• Alföldi Nóra: Szex és New York 2
• Varró Attila: Marmaduke
• Baski Sándor: Shrek 3D
• Roboz Gábor: Toy Story 3
• Sepsi László: Drágán add a rétedet
DVD
• Alföldi Nóra: A szív bajnokai
• Teszár Dávid: Szentjánosbogarak sírja
• Pápai Zsolt: Délutáni szerelem
• Nevelős Zoltán: Invictus – A legyőzhetetlen
DROGFILMEK
• Varró Attila: Filmkémia LSD és drugsploitation

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Fritz Lang

Martin Ferenc: A félelem képei

A forma hatalma

Murai András

Az elemzés Lang német filmjeinek stílusváltozásait tárja föl.

A könyvborító montázsának előterében a harmincas éveiben járó, természetesen monoklit viselő Fritz Lang, hátterében leghíresebb víziójának, a Metropolisnak futurisztikus városképe látható. E kettő együtt, Lang autonóm látványvilága a témája Martin Ferenc A félelem képei című írásának. A szigorúan a formavilágra koncentráló könyv célja nyomon követni a rendező német filmjeinek stílusváltozásait.

Lang az első világháború végétől dolgozott a német filmgyártásban, az első évben forgatókönyvíróként, majd 1919/20-ban hét filmet rendezett, azonban az egyetemes filmtörténet nagyhatású rendezőjévé az 1921-es A fáradt haláltól az 1933-ban bemutatott Dr. Mabuse végrendeletéig tartó alkotói korszakának köszönhetően vált. Ebben az időszakban Lang nyolc alkalommal vitte vászonra a dekadens berlini élet inspirálta látomásait halálról, hipnotikus képességgel rendelkező tébolyult zsarnokról, germán hőseposzról. Martin Ferenc is kizárólag az ekkor készült filmjeivel foglalkozik, érvelése szerint azért A fáradt halállal kezdődően, mert itt mutatkoznak először a rendező kézjegyévé váló stílusjegyek. Többek között e filmek gonosztevőiből és rémalakjaiból rekonstruálta Siegfried Kracauer a német nép lélektanát a Caligaritól Hitlerig filmtörténeti alapvetésében. Vele ellentétben azonban Martint nem a filmek társadalomképe, hanem formavilága érdekli. Sőt, bátran és meggyőző érvekkel száll vitába a filmszociológia klasszikusával, és nem tartja minden szegmensében elfogadhatóan Kracauer utólagos, „visszavetítő”, a náci diktatúra ismeretében fogant, a weimari időszak filmjeire vonatkozó magyarázatát. (Bár egyszer Martin is párhuzamot von az M társadalomképe és a később fasizálódó német intézményrendszer között, 177.o.)

A Fritz Lang életművét eddig tárgyalt szakkönyvekhez képest Martin Ferenc tanulmányának szemléletbeli újdonsága abból fakad, hogy egyaránt távolságot tart a Kracauer-féle társadalomlélektani, valamint attól a bevett filmtörténeti megközelítéstől, amely az expresszionista stílusirányzaton keresztül ragadja meg Lang műveit, ugyanakkor nem is a misztikus rendező portréját írja tovább, a róla szóló anekdoták sem térítik el céljától.

Martin a német rendezőben mindenekelőtt saját stiláris elképzeléseinek megvalósítóját és ennek érdekében bizonyos formanyelvi megoldások tudatos alkalmazóját látja – ami azonban nem zárná ki a filmek társadalomtörténeti beágyazottságának erőteljesebb hangsúlyozását. A könyv ugyanis – alcímének megfelelően: Lang német filmjeinek látványvilága – csak a stílus-elemzésre koncentrál, szinte kiszakítva a filmeket születésük kontextusából, legalábbis ami a korabeli német társadalmat és a kulturális hagyományokat illeti. A társadalomlélektani vonatkozásokat többnyire zárójelbe tevő, elsősorban formalista megközelítésből adódó esetleges hiányérzetünk azonban feloldódik a könyv következetesen végigvitt koncepciójában. Martin ugyanis rendkívül következetes gondolatmenetben vezeti az olvasót Lang művein keresztül, A fáradt haláltól a Dr. Mabuse, a játékoson, a Nibelungon, a Metropolison, a Kémeken, az M, egy város keresi a gyilkoson át utolsó német filmjéig, a Dr. Mabuse végrendeletéig. Pár oldal erejéig még a legjelentéktelenebbnek tartott Asszony a Holdonra is kitér, hogy beillessze a filmet a stílus módosulásainak abba a sorába, amit a monumentális látványvilág és a mozgó kamera funkcióváltozásaiban lát.

A könyv legfontosabb tézise szerint az expresszionista stílusjegyek alkalmazását Lang formavilágának belső logikája eredményezi, és nem a korszakban divatos stílusirányzathoz való alkalmazkodás igénye. Miközben a filmtörténeti közhely Langot a filmi expresszionizmus egyik legjelentősebb képviselőjeként tartja számon, Martin nem tagadja, de árnyalja ezt az általánosan elfogadott megállapítást, s pontosan írja le a stílusirányzat és Lang filmjei közötti távolságot. Elképzelését támasztják alá azok az utalások is, amelyeket Lang maga tesz a filmjeiben, reflektálva az expresszionizmushoz való viszonyára. Ennek egyik legszembeötlőbb, ironikus változata, mikor Mabuse, az álarcok mögé rejtőző hipnotizőr azt mondja, hogy az expresszionizmus is „puszta játék”, mint minden az életben, s a Mabuse, a játékos című filmben a stílusjegyek valóban, ahogy Martin Ferenc fogalmaz „díszítő elemmé, ornamens felületté redukálódnak”. A könyv másik fontos gondolati íve a filmeket reflektáltságuk alapján köti össze – ezzel eddigi monográfusai (Lotte H. Eisner, Tom Gunning) nem foglalkoztak –, a figyelmet arra irányítva, hogyan utal Lang a műveiben a „filmkép manipulatív lehetőségeire”.

A végig egyenletes színvonalú és egységes hangnemű szövegben Martin minden megállapítását a művekből vezeti le: csak arról ír, ami a filmeken látható. Az olvasó ezért Fritz Lang rendezéseit életre keltő alapos és precíz elemzésekre, ugyanakkor szikár stílusú könyvre készüljön.

 

L’Harmattan – Könyvpont Kiadó, 2013


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/04 36-38. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12136