KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/július
MAGYAR MŰHELY
• Tóth Péter Pál: A képmutatás kora Dokumentumfilm és kreativitás
DROGFILMEK
• Géczi Zoltán: Fehér por Kokainkrónikák 1912–2010
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Háztájiból nagyüzem Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel
• Zalán Vince: A játékból születhetnek jó filmek Beszélgetés Szoboszlay Péterrel
• Muhi Klára: Értő bámészkodás Aniráma
MAGYAR FILM
• Mátyás Péter: Hírös képek Dizseri Eszter: A kecskeméti rajzfilmstúdió
OROSZ SCI-FI
• Wostry Ferenc: Moszkva nem hisz a könnyeknek Timur Bekmambetov fantasztikus filmjei
• Pintér Judit Nóra: Nosztalgia és trauma Tarkovszkij Solarisa
• Roboz Gábor: Na’vik mindenütt Az Avatar mintái
KALANDOK DIGITÁLIÁBAN
• Beregi Tamás: Konzolhuszárok A videojáték és a film
• Csordás Attila: Végtelen történetek Trailer és pixel
DROGFILMEK
• Jankovics Márton: A megvilágosodás rabszolgái Drogfilmek
KALANDOK DIGITÁLIÁBAN
• Sepsi László: Digitális öröklét A kortárs fantasy és a CGI
SPORTMOZI
• Schreiber András: Virtuális testmozgás Sport a számítógépen
• Baski Sándor: Fociláz Futball és film II.
TELEVÍZÓ
• Kemenes Tamás: A dobozember Tévé a köztereken
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Amikor a vörös farok csóválja Udine
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Amerikások Hunky Blues
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Foglalkozása: elbeszélő Robert Harris: A szellemíró
MOZI
• Vajda Judit: Szarul állnak a dolgok
• Klág Dávid: I Love You Philip Morris
• Kolozsi László: Semmit magamról
• Zalán Márk: Egy másik ember
• Forgács Nóra Kinga: Mediterrán finomságok
• Pápai Zsolt: Mártírok
• Tüske Zsuzsanna: Újrakezdők
• Alföldi Nóra: Szex és New York 2
• Varró Attila: Marmaduke
• Baski Sándor: Shrek 3D
• Roboz Gábor: Toy Story 3
• Sepsi László: Drágán add a rétedet
DVD
• Alföldi Nóra: A szív bajnokai
• Teszár Dávid: Szentjánosbogarak sírja
• Pápai Zsolt: Délutáni szerelem
• Nevelős Zoltán: Invictus – A legyőzhetetlen
DROGFILMEK
• Varró Attila: Filmkémia LSD és drugsploitation

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Televízó

BoJack Horseman

A ló túlsó oldala

Pernecker Dávid

BoJack Horseman a legtragikusabb önsorsrontó sorozathős Don Draper óta.

 

„Te vagy BoJack Horseman, erre pedig nincs ellenszer” – mondja ezt egy kevély kanca fiának, a kötött pulcsiba bújtatott búsképű lóembernek, akinek mindene megvan, még sincs semmije. Raphael Bob-Waksberg animációs sorozatának címszereplője a ‘90-es évek legünnepeltebb hollywoodi tévésztárja volt, jelenleg viszont csak egy nagynevű bukott senki, aki alkohol- és drogproblémákkal küzdve próbálja meg palástolni szétesését.

Annak ellenére, hogy Bob-Waksberg őrült emberállatokkal és állatemberekkel megtöltött valóságában a szürreális és abszurd vizuális humor alapvető lételem, a fájdalmas önkeresésébe folyamatosan belebukó BoJack álomgyári szatírába oltott megváltástörténete mégsem frappáns szóviccei, eldobható slaptsick-poénjai (egy titkárgekkó tapadós kezéhez ragadnak az iratok), paródiái (BoJack Seinfeldet idéző stand-up műsora) miatt válik maradandó alkotássá. Noha első ránézésre nem úgy indul, Bob-Waksberg idézőjeles komédiája mégis egy szempillantás alatt válik kíméletlen létkérdésekkel sokkoló egzisztencialista drámává.

Az önző, ostoba, kapzsi hollywoodi vízfestékvilágban felsorakozó hülyék ugyanis a kacagtató felszín alatt mély, végtelen szomorúságukban is mindennapos problémákkal küzdenek. Lehet, hogy Mr. Peanutbutter, a BoJacket trónjáról letaszító gigasztár emberkutya fergetegesen küzd az orvosa által ráerőszakolt műanyaggallérral, de igazi harcát mégis a kiborító lelkesültsége által leplezett párkapcsolati neurózisával vívja. BoJack karrierista macskaügynökének telefonja mellett ott van egy unaloműző kaparófa, de cicajátékaival és kamubarátjával (három gyerek egymás vállán, egy ballonkabátba bújva) csak rettentő magányát próbálja meg leplezni.

A legösszetettebb nyomorúság természetesen BoJack szilánkokra tört életét emészti fel. A hollywoodi dombokra emelt kastélyának izoláltságában, az elmúlt sikerek kulisszái közt érződik leglátványosabban egyedülléte. Ugyan vele él a butácska, semmire se jó Todd, aki BoJack cinikus gorombasága ellenére is barátjaként szereti az életunt lovat, de azt még BoJack sem tudja bevallani magának, hogy azért nem tudja elküldeni a valamilyen oknál fogva nála héderező srácot, mert ő az egyetlen, akin egyszerre tudja kitölteni elfojtott frusztrációit és kapcsolatéhségét.

Ez a kettősség határozza meg BoJack páratlan karakterét. Tragikus önsorsrontása abból a feldolgozhatatlan ellentétből ered, hogy különbnek és szerethetőbbnek érzi magát másoknál, ennek ellenére viszont mégis megmagyarázhatatlanul boldogtalan – míg a lenézettek boldogok. Bob-Waksberg pedig rendkívül empatikusan viszonyul kiállhatatlanságában is imádni való anti-hőséhez, elképesztő érzelmi árnyaltsággal, érzékenyen és aprólékosan építi fel egy olyan sajnálatra méltó figura szellemi-lelki kálváriáját, aki a destruktív melankólia és a fertőző depresszió sötét hollywoodi útvesztőiben próbálja meg leküzdeni az őt felemésztő bánatot.

Míg az első évadban BoJack rádöbben arra, hogy élete talán azért vett komor fordulatot, mert nem volt igazán jó senkihez, addig a második és harmadik évadban annak a lehetőségeit kutatja, hogy ha megtanulná szeretni társait, akkor vajon saját magát is megszeretné-e? Ha pedig épp jó úton jár – ha végre valaki megérti és figyel rá – akkor arról készakarva tér le, hisz retteg attól, hogy mi vár rá egy jobb jövőben.

Akárcsak Don Draper a Reklámőrültekből, BoJack is egyszerre tévelyeg a múlt csapdájában (folyamatosan saját régi sorozatát nézi) és egy szép új énkép délibábjában. Mikor pedig BoJack álma teljesül, és ő játszhatja el a példaképéről szóló életrajzi film főszerepét, a múlt és a jövő összefonódik egy gyomorba vágó pillanatra, minden megváltozik. A kérdés az marad, hogy merre tovább, és hogy nincs-e késő BoJack számára?

Bob-Waksberg a tradicionálisan egyszerű és egyértelmű válaszokkal dobálózó animációs- és szituációs komédiák trendjével szembefordulva nem mutat körvonalazható kiutat hősei számára. Az életben ugyanis – főleg, ha az olyan spirituálisan ínséges, mint Bojack élete – nincsenek könnyű kiutak.

 

BoJack Horseman – amerikai rajzfilm-sorozat, 2014-2016. Kreátor: Raphael Bob-Waksberg. Rendezte: JC Gonzales, Amy Winfrey. Forgalmazó: Netflix. 39x25 perc.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/02 44-45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13059