KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/július
MAGYAR MŰHELY
• Tóth Péter Pál: A képmutatás kora Dokumentumfilm és kreativitás
DROGFILMEK
• Géczi Zoltán: Fehér por Kokainkrónikák 1912–2010
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Háztájiból nagyüzem Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel
• Zalán Vince: A játékból születhetnek jó filmek Beszélgetés Szoboszlay Péterrel
• Muhi Klára: Értő bámészkodás Aniráma
MAGYAR FILM
• Mátyás Péter: Hírös képek Dizseri Eszter: A kecskeméti rajzfilmstúdió
OROSZ SCI-FI
• Wostry Ferenc: Moszkva nem hisz a könnyeknek Timur Bekmambetov fantasztikus filmjei
• Pintér Judit Nóra: Nosztalgia és trauma Tarkovszkij Solarisa
• Roboz Gábor: Na’vik mindenütt Az Avatar mintái
KALANDOK DIGITÁLIÁBAN
• Beregi Tamás: Konzolhuszárok A videojáték és a film
• Csordás Attila: Végtelen történetek Trailer és pixel
DROGFILMEK
• Jankovics Márton: A megvilágosodás rabszolgái Drogfilmek
KALANDOK DIGITÁLIÁBAN
• Sepsi László: Digitális öröklét A kortárs fantasy és a CGI
SPORTMOZI
• Schreiber András: Virtuális testmozgás Sport a számítógépen
• Baski Sándor: Fociláz Futball és film II.
TELEVÍZÓ
• Kemenes Tamás: A dobozember Tévé a köztereken
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Amikor a vörös farok csóválja Udine
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Amerikások Hunky Blues
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Foglalkozása: elbeszélő Robert Harris: A szellemíró
MOZI
• Vajda Judit: Szarul állnak a dolgok
• Klág Dávid: I Love You Philip Morris
• Kolozsi László: Semmit magamról
• Zalán Márk: Egy másik ember
• Forgács Nóra Kinga: Mediterrán finomságok
• Pápai Zsolt: Mártírok
• Tüske Zsuzsanna: Újrakezdők
• Alföldi Nóra: Szex és New York 2
• Varró Attila: Marmaduke
• Baski Sándor: Shrek 3D
• Roboz Gábor: Toy Story 3
• Sepsi László: Drágán add a rétedet
DVD
• Alföldi Nóra: A szív bajnokai
• Teszár Dávid: Szentjánosbogarak sírja
• Pápai Zsolt: Délutáni szerelem
• Nevelős Zoltán: Invictus – A legyőzhetetlen
DROGFILMEK
• Varró Attila: Filmkémia LSD és drugsploitation

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Mielőtt felkel a nap…

Hirsch Tibor

Nagy dolog volna, ha a hatvanas évek értékeit mai tizenévesek fedeznék föl, nem nosztalgiából, hanem csak mert eljött a pillanat. Az sem volna baj, ha a hetvenes évek válna hasonló értékforrássá: kicsit komorabb, riadtabb évtized ugyan, de emiatt valamivel szelídebb is. Ez az a korszak, amikor a stoppos és inter-rail-es fiatalok igazán nyugodtan utazgathattak, nem botlottak mindenütt diáktüntetésekbe, politizáló sorstársakba, nem csábították őket vad szekták és kommunák, beengedték őket Európa majd minden országába, és ki is engedték, onnan is, ahonnan addig nem, például Magyarországról. Akik akkor utaztak, tiszta fehér tornacipőben, hátukon a megfizethetően kényelmes keretes hátizsákkal, általában hazaértek tanévkezdésre, és eszük ágában sem volt megszakítani a kapcsolatot a szülői házzal.

Richard Linklater filmje a jelenben játszódik, mégis egy darab hetvenes évek. Amerikai fiú és francia lány Budapestről jövet megismerkednek a vonaton, és Bécsben töltenek egy délutánt, egy estét, egy éjszakát. Azután elköszönnek.

Nehéz megfejteni, miért jó nézni ezt a filmet, sőt, hogy miért nézhető egyáltalán. Hiszen tüntetően filmszerűtlen, ha ez a szó egyáltalán jelent még valamit. Csúcspontja, kibomló cselekménye nincs. Izgalmas látvány benne csak annyi, amennyi évek múlva egy utazásból megmarad. A séta-epizódok szándékosan úgy vannak sorba rakva, hogy felcserélhetőek, tehát utólag keverhetőek legyenek. Fiú és lány ezen kívül annyit beszélnek, hogy az színházban is sok volna. Pontosabban éppen annyit, amennyi a megismerkedéshez, a szerelemhez, a szerelem tudatosításához a valóságban kell. Még pontosabban: ennyi beszéd kellett, abban a bizonyos csendes és bátortalan évtizedben, amikor a tizenévesek nem szemvillanásokból értették meg egymást, hanem abból, hogy hosszan meséltek a gyermekkorukról. Íme az újmódi minimál-mozi, az ártatlanság jegyében.

Párizs, Bécs, Budapest, New York. A biztonságos ifjúsági utazás lazán kijelölt, egységes civilizációjú territóriuma. Megtisztelő, hogy belevettek bennünket.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/06 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=889