KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/augusztus
CANNES
• Schubert Gusztáv: Kóbor lelkek Cannes
• Nánay Bence: Az utolsó szürrealista Weerasethakul stílusa
• Nánay Bence: Az utolsó szürrealista Weerasethakul stílusa
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Tisztább ambíciókkal Beszélgetés Kőrösi Zoltánnal
HOPPER
• Nevelős Zoltán: Nincs esélyed Dennis Hopper, a filmrendező
• Kubiszyn Viktor: Az őrület csúcsain Dennis Hopper, a színész
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Halálkamaszok Pier Paolo Pasolini: Utcakölykök
VAD KÖLYKÖK
• Orosdy Dániel: Pokolfattyak Vad kölykök a mozivásznon
• Alföldi Nóra: A lányok nem sírnak
ISKOLAFILM
• Sepsi László: A katedra árnyéka Tanárok filmen
• Barkóczi Janka: Tanult reménytelenség Magyar iskolafilmek
AKCIÓMOZI
• Géczi Zoltán: Tekerd vissza, haver! A ’80-as évek akcióhősei
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Élményközvetítés Kommentátorok a focivébén
HATÁRSÁV
• Palotai János: Filmfestmények Kovásznai-kiállítás
KRITIKA
• Gyenge Zsolt: A ragaszkodás kórképe Patrice Chéreau: A hajsza
KÖNYV
• Varga Zoltán: A Hitchcock-vászon titkai Hitchcock – Kritikai olvasatok
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Rossz vér Thomas Cobb: Crazy Heart
• Pápai Zsolt: Delirált remény Scott Cooper: Őrült szív
MOZI
• Pápai Zsolt: Hét perc a Mennyországban
• Varró Attila: Mr. Nobody
• Kolozsi László: Élek és szeretek
KRITIKA
• Szabó Noémi: Alkonyat 3: Napfogyatkozás
MOZI
• Vajda Judit: Kéjjel-nappal
• Forgács Nóra Kinga: Szívrablók
• Vörös Adél: Nagyfiúk
• Zalán Márk: Levelek Júliának
• Sepsi László: A Szupercsapat
• Roboz Gábor: Az utolsó léghajlító
KRITIKA
• Baski Sándor: A kilencedik légió
MOZI
• Barkóczi Janka: Bűn és büntetlenség
DVD
• Pápai Zsolt: Halálos tézis
• Sepsi László: Marsbéli krónikák I–III.
• Alföldi Nóra: Két kopper
• Varró Attila: Gyilkosok szentélye

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

A világ összes pénze

A félfülű Getty

Kolozsi László

Money, money, money. Ridley Scott a gazdagságról.

 

Hogyan élnek a szupergazdagok? Boldogít-e a pénz? Ezt a kérdést számos amerikai film körbejárta már, az Aranypolgárhoz képest azonban egyik sem gazdagította újabb jelentéstartalmakkal. Ridley Scott új filmje, A világ összes pénze megerősített abban, hogy vannak olyan önvigasztalásra alkalmas közhelyek, melyeket Hollywood már annyiszor kifacsart, hogy azokban már a bennük rejlő alapigazságnak nyoma sem maradt.

Boldogtalan élete volt-e a világ leggazdagabb emberének, Paul Gettynek, a Getty olajcég birtokosának? Getty az első ember a Földön, aki egymilliárd dollárnyi vagyon fölött rendelkezett. Mérhetetlen hatalom birtokosa. Egy egyébként is gazdag család elkényeztetett zsúrfiúja a henyélés, a tékozlás évei után döbbent rá, hogy mégiscsak jobb neki, ha beszáll a családi bizniszbe, amit aztán még virágzóbbá tett, amikor potom pénzért megszerezte a szaúdi olajlelőhelyek feletti rendelkezési jogot a második világháború után. Celeb lett, irigyelt ember, ugyanakkor sokak szemében ő testesítette meg a „zsugori vén milliárdost”: nem alaptalanul, amint ez Ridley Scott filmjéből is kiderül.

Rossz ember volt-e? A Ridley Scott film első verziójában, ami még a me too előtt készült, a zaklatási ügyeibe belebukott Kevin Spacey – az elkészült részek, a trailerek alapján ez nyugodtan állítható – , egy hidegebb, szenvtelenebb gonoszt adott, mint az a Christopher Plummer, aki már A muzsika hangjában is főnök-karaktert játszott. A Plummer alakította milliárdosnak mérhetetlen zsugorisága ellenére vannak érzelmei, vannak szelídebb gesztusai, vannak olyan pillanatai, amikor repedezik arcán a máz (igaz, leginkább csak akkor, ha egy mesés értékű műtárgyra alkuszik). Vélhetően éppen ezért is lett jobb, erősebb film vele A világ összes pénze, aminek, az újravágások miatt is, tulajdonképpeni főszereplője nem is ő, hanem a menye. III. Paul Getty anyja (Michelle Williams).

Vajon boldogtalan-e a „trónörökös” anyja? A film azt sugallja, hogy egészen addig, amíg a fiát el nem rabolják, nem veszi annyira a szívére gyermeke sorsát. A legifjabb Paul Getty, mint egykor nagyapja, hedonista aranyifjú: marokkói luxusszállodák lakója, de élhetne tulajdonképpen bárhol, hiszen alig van józan pillanata – igaz, egyet éppen elkapunk. Míg a nagyapa, aki mindent megengedhet magának, minden álmát valóra válthatja, nem tekinthető teljesen boldogtalannak, míg a körülötte élőknek a gazdagság hurrikánjából csak egy, a jókedvüket kisöprő szellő jut. Milliárdos rokonának lenni nem feltétlenül öröm: Paul Getty fia (Timothy Hutton) és unokája (Charlie Plummer) egyaránt az öreg Getty (az apa/nagyapa) fösvénységébe rokkan bele.

Ridley Scott és a forgatókönyvet jegyző David Scarpa a kalábriai emberrablók fogságában sínylődő milliárdosfiú történetével nem jutottak messzebbre a közhelyeknél. A világ összes pénze szabályszerűen felépített darab, ám üresen kong, mint a műgyűjtő Getty némely bronzszobra, ha megkopogtatják. Annak ellenére, hogy emberrablást látunk, a film kevés izgalmat és rejtélyt kínál. A true story – még ha a drámai hatás kedvéért a megtörtént eset egyes részleteit ki is színezték – megkötötte a rendező kezét. A füllevágás erős jelenete eszünkbe juttathatja, hogy ebből a történetből már egy magyar író is írt kisregényt, történetesen Déry Tibor. A félfülű ugyan nem éppen legjobb műve, de még így is érdekesebb, mint Ridley Scott filmje. Annyi mindenről szólhatna A világ összes pénze. Ha mondjuk egy Orson Welles kezébe kerül ez az amúgy pompás anyag.

Ridley Scottot nyilván nem „a gazdagoknak sem könnyű” melodrámai konfliktusa vonzotta ehhez az „igaz történet”-hez. Sokkal inkább a 2000-es évek óta hihetetlen ütemben növekvő magánvagyonok és brutális méretű elszegényedés ellentéte teszi izgalmassá és aktuálissá az elrabolt Getty-örökös 1973-as történetét. A film épp ezen a két szálon indul el (szupergazdagnak lenni olyan, mintha egy másik bolygón élnél), a két párhuzamos világ, a „világ összes pénzét” birtokló Getty mesevilága és a botcsinálta kalábriai emberrablók nyomorúsága azonban elmegy egymás mellett, nem ütközik, nem vet szikrákat. Mindkét világ a pénz körül forog, és mindkettő ebbe a sóvárgásba döglik bele. A pénz ugyan nem boldogít, de a pénz hiánya még kevésbé. Nézőként ezzel az aprópénzzel kell beérnünk.

 

 

A VILÁG ÖSSZES PÉNZE (All the Money of the World) – amerikai, 2017. Rendezte: Ridley Scott. Írta: John Pearson könyve alapján David Scarpa. Kép: Dariusz Wolski. Zene: Daniel Pemberton. Szereplők: Christopher Plummer (J. Paul Getty), Michelle Williams (Gail), Charlie Plummer (John Paul Getty III.), Mark Wahlberg (Chase), Timothy Hutton (Oswald Getty), Romain Duris (Cinquanta). Gyártó: Imperative / Panorama / TriStar / Scott Free. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 132 perc

 

 

 

 

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/03 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13582