KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/augusztus
CANNES
• Schubert Gusztáv: Kóbor lelkek Cannes
• Nánay Bence: Az utolsó szürrealista Weerasethakul stílusa
• Nánay Bence: Az utolsó szürrealista Weerasethakul stílusa
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Tisztább ambíciókkal Beszélgetés Kőrösi Zoltánnal
HOPPER
• Nevelős Zoltán: Nincs esélyed Dennis Hopper, a filmrendező
• Kubiszyn Viktor: Az őrület csúcsain Dennis Hopper, a színész
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Halálkamaszok Pier Paolo Pasolini: Utcakölykök
VAD KÖLYKÖK
• Orosdy Dániel: Pokolfattyak Vad kölykök a mozivásznon
• Alföldi Nóra: A lányok nem sírnak
ISKOLAFILM
• Sepsi László: A katedra árnyéka Tanárok filmen
• Barkóczi Janka: Tanult reménytelenség Magyar iskolafilmek
AKCIÓMOZI
• Géczi Zoltán: Tekerd vissza, haver! A ’80-as évek akcióhősei
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Élményközvetítés Kommentátorok a focivébén
HATÁRSÁV
• Palotai János: Filmfestmények Kovásznai-kiállítás
KRITIKA
• Gyenge Zsolt: A ragaszkodás kórképe Patrice Chéreau: A hajsza
KÖNYV
• Varga Zoltán: A Hitchcock-vászon titkai Hitchcock – Kritikai olvasatok
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Rossz vér Thomas Cobb: Crazy Heart
• Pápai Zsolt: Delirált remény Scott Cooper: Őrült szív
MOZI
• Pápai Zsolt: Hét perc a Mennyországban
• Varró Attila: Mr. Nobody
• Kolozsi László: Élek és szeretek
KRITIKA
• Szabó Noémi: Alkonyat 3: Napfogyatkozás
MOZI
• Vajda Judit: Kéjjel-nappal
• Forgács Nóra Kinga: Szívrablók
• Vörös Adél: Nagyfiúk
• Zalán Márk: Levelek Júliának
• Sepsi László: A Szupercsapat
• Roboz Gábor: Az utolsó léghajlító
KRITIKA
• Baski Sándor: A kilencedik légió
MOZI
• Barkóczi Janka: Bűn és büntetlenség
DVD
• Pápai Zsolt: Halálos tézis
• Sepsi László: Marsbéli krónikák I–III.
• Alföldi Nóra: Két kopper
• Varró Attila: Gyilkosok szentélye

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Árulás és megtorlás

Vida János Kvintus

 

Tulajdonképpen örvendetes, hogy a hagyományos távol-keleti harcművészetek valódi és elképzelt bajnokairól szóló filmek között akad néhány – Kínában egyre több, Észak-Koreában pedig mindegyik –, amelyeknek alkotói valamely fontos történelmi eseményhez fűződő viszonyuk szerint formálják pozitív és negatív hőseiket. Ily módon lehet ezeknek a filmeknek valódi dramaturgiája is, a hősöknek jellemük, s a főszereplő iránti rokonszenv a nézőben akarva-akaratlanul összefonódik egy progresszív törekvés iránti vonzalom legalább homályos megnyilvánulásával. Az adott esetben az 1851-ben kibontakozott nagy kínai parasztháború, a világtörténelem talán legnagyobb parasztfelkelése, a tajping-mozgalom a történelmi háttér. Annak idején a felkelők Kína felszabadított középső területein államot alapítottak – a Nagy Egyenlőség Mennyei Birodalma néven –, földet osztottak, különféle plebejus-patriarchális hagyományok és a korabeli haladó és forradalmi ideológiák sajátos ötvözetén alapuló eszmények szerint igyekeztek berendezkedni. A mandzsu császárság a britek és franciák segítségével 1884-ben vérbe fojtotta a felkelést. Csou Kang-jü filmjének cselekménye ekkor kezdődik.

A hasonló típusú munkákban nem ritka fogás, hogy a főhős – egy megrendítő élmény hatására – gyermekként szánja el magát az igazságtalanság megtorlására, erre készül évtizedeken át, mígnem aztán sikerrel végrehajtja tervét. Ilyesmit látunk ezúttal is: a történet lényegében arról szól, hogy a tajping hadsereg főparancsnokának árván maradt fia hogyan edzi magát kiváló kungfu-harcossá és hogyan számol le szülei orgyilkosával, az igaz ügy árulójával. A hitelesen kidolgozott díszletek és jelmezek már-már a történelmi hűség illúzióját keltik, amit a tisztes színészi és harcművészeti teljesítményt nyújtó szereplők révén elismerésre méltó ügyességgel fokoztak az alkotók. Nem csoda, hogy a nézők többsége észre sem veszi, hogy a főhősnek nem (egyébként vitathatatlan) igaza, hanem ügyessége győzedelmeskedett.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/08 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5222