KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/augusztus
CANNES
• Schubert Gusztáv: Kóbor lelkek Cannes
• Nánay Bence: Az utolsó szürrealista Weerasethakul stílusa
• Nánay Bence: Az utolsó szürrealista Weerasethakul stílusa
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Tisztább ambíciókkal Beszélgetés Kőrösi Zoltánnal
HOPPER
• Nevelős Zoltán: Nincs esélyed Dennis Hopper, a filmrendező
• Kubiszyn Viktor: Az őrület csúcsain Dennis Hopper, a színész
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Halálkamaszok Pier Paolo Pasolini: Utcakölykök
VAD KÖLYKÖK
• Orosdy Dániel: Pokolfattyak Vad kölykök a mozivásznon
• Alföldi Nóra: A lányok nem sírnak
ISKOLAFILM
• Sepsi László: A katedra árnyéka Tanárok filmen
• Barkóczi Janka: Tanult reménytelenség Magyar iskolafilmek
AKCIÓMOZI
• Géczi Zoltán: Tekerd vissza, haver! A ’80-as évek akcióhősei
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Élményközvetítés Kommentátorok a focivébén
HATÁRSÁV
• Palotai János: Filmfestmények Kovásznai-kiállítás
KRITIKA
• Gyenge Zsolt: A ragaszkodás kórképe Patrice Chéreau: A hajsza
KÖNYV
• Varga Zoltán: A Hitchcock-vászon titkai Hitchcock – Kritikai olvasatok
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Rossz vér Thomas Cobb: Crazy Heart
• Pápai Zsolt: Delirált remény Scott Cooper: Őrült szív
MOZI
• Pápai Zsolt: Hét perc a Mennyországban
• Varró Attila: Mr. Nobody
• Kolozsi László: Élek és szeretek
KRITIKA
• Szabó Noémi: Alkonyat 3: Napfogyatkozás
MOZI
• Vajda Judit: Kéjjel-nappal
• Forgács Nóra Kinga: Szívrablók
• Vörös Adél: Nagyfiúk
• Zalán Márk: Levelek Júliának
• Sepsi László: A Szupercsapat
• Roboz Gábor: Az utolsó léghajlító
KRITIKA
• Baski Sándor: A kilencedik légió
MOZI
• Barkóczi Janka: Bűn és büntetlenség
DVD
• Pápai Zsolt: Halálos tézis
• Sepsi László: Marsbéli krónikák I–III.
• Alföldi Nóra: Két kopper
• Varró Attila: Gyilkosok szentélye

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Csak egyszer szeretünk

Zsilka László

 

A Csak egyszer szeretünk magával ragadóan, vérbeli filmes eszközökkel próbál válaszolni, magyarázatot adni a jugoszláv, és talán a közép-európai történelem egy meghatározott szakaszán fölvetődött kérdésekre. A Csak egyszer szeretünk a felszabadulást közvetlenül követő esztendőkben játszódik, abban a korszakban, mikor egyszerre és egyidőben volt jelen az említett tájakon egy demokratikus, szabad világ, a szocializmus ígérete, de már megmutatkoztak azok a jelek is, amelyek a későbbiekben súlyos torzulásokhoz vezettek.

És a főhős, Tomislav sorsában azért érezzük meg a görög tragédiák végzetszerűségét, mert az első pillanattól tudjuk róla, hogy a volt felszabadító, a korábbi partizánvezér, a film jelenidejében funkcionáriusként soha nem lesz képes a kisváros hatalmi harcaiban a korszak túléléséhez okvetlenül szükséges átváltozásra, ő a szabadságot komolyan gondolja, nem akar beköltözni megüresedett burzsujvillába, nem szándékozik jogtalanul útlevelet szerezni apósának, nem kíván régi harcostársainak ártani hamis tanúvallomással. S nem óhajt semmiféle kérésre és fenyegetésre sem elválni polgári származású feleségétől, mivel a szerelem többet jelent számára, mint káderlapja kétes értékű tisztasága. Tomislav erkölcse mindezt kizárja, persze senki se gondolja, hogy Grál-lovagként jelenik meg a vásznon. Ellenkezőleg, esendő, hibáktól sem mentes ember; a rendező nem egyszerűsít személyének megformálásakor. Csak éppen Tomislav nem enged eszményeiből, amelyek nem elvontan, tantételszerűen fogalmazódnak meg benne, hanem olyan természetességgel, ahogyan lélegzünk.

A film érdeme, hogy Tomislav idegenné válásának útját a társadalom változásaival együtt mutatja be. Hősünk nem áldozat, aki véletlenül kerül a hatalmi mechanizmus fogaskerekei közé. Törvényszerű a bukása az adott körülmények között. Ezt sugallja a sokáig emlékezetes zárókép is: egy éjszakai mulató bűvészének cilinderéből riadtan kirepülő – a semmi felé tartó – fehér galamb. A kép itt áll meg.

Az ezt megelőző pillanatban vette a szájába pisztolya csövét és húzta el a ravaszt Tomislav...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/10 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6629