KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/szeptember
FRANKENSTEIN VISSZATÉR
• Sepsi László: A legenda húsa Mary Shelley Frankensteinje
• Varró Attila: A tökéletlen trükk James Whale rémfilmjei
• Barkóczi Janka: A Frankenstein-együttható Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
• Barkóczi Janka: A Frankenstein-együttható Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
• Báron György: Szörnyek évadja Szelíd teremtés – A Frankenstein-terv
NOLAN&NATALI
• Géczi Zoltán: A könyörtelenség színháza Új raj: Vincenzo Natali
• Schreiber András: Felhő a feje fölött Christopher Nolan
MAGYAR MŰHELY
• Deme Tamás: A szelíd lázadók Dárday István és Szalai Györgyi
• Dárday István: Hogyan kezdett új életet Préri János?
• Szalai Györgyi: Hogyan kezdett új életet Préri János?
KORDA ZOLTÁN
• Takács Ferenc: Az örök második Korda Zoltán
• Kriston László: A szerencse fiai? Beszélgetés David Kordával
FILMISKOLA: A MOZGÓKÉP
• Gelencsér Gábor: Kompozíciók sodrás(á)ban Az el-rendezés művészete
• Varró Attila: A négy mesterlövész Filmkép a tévében
• Margitházi Beja: Térzavarból képerő Fahrt és zoom
FRANCIA KÉPREGÉNYFILM
• Bayer Antal: Édes Adél Luc Besson: Adèle és a múmiák rejtélye
• Nagy Krisztián: A Goscinny-örökség Új francia képregényfilmek
• Barkóczi Janka: Iráni hímzések Marjane Satrapi: Asszonybeszéd
FESZTIVÁL
• Varga Balázs: Tarts Keletnek! Wiesbaden
KÖNYV
• Baski Sándor: Könnyed horrortánc Stephen King: Danse Macabre
SPORTMOZI
• Ardai Zoltán: Padlón mindannyian A bokszmúlt képei
KRITIKA
• Gorácz Anikó: Szelíd motorok Groó Diana: Vespa
• Kolozsi László: Üdvözlégy Baarìa
MOZI
• Schreiber András: Mamut
• Barkóczi Janka: Örökifjak
• Varga Zoltán: Mary and Max
• Forgács Nóra Kinga: Kövéren szép az élet
• Schubert Gusztáv: Turné
• Gyenge Zsolt: Mese a szerelemről
• Varró Attila: Babylon AD
• Sepsi László: Varázslótanonc
• Baski Sándor: Salt ügynök
• Parádi Orsolya: Bogyó és Babóca
DVD
• Pápai Zsolt: Újraszámlálás
• Varga Zoltán: Földrengések zongorahangolója
• Sepsi László: Dante: Pokol
• Alföldi Nóra: Lódító hódító

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Fekete villám

Vajda Judit

Csornaja Molnyija – orosz, 2009. Rendezte: Dimitrij Kiszelev. Írta: Dimitrij Alejnikov és Alexander Talal. Kép: Szergej Trofimov. Szereplők: Grigorij Dobrijgin (Dima), Szergej Garmas (Dima apja), Jekatyerina Vilkova (Nasztya), Igor Szavocskin (Borisz), Jekateryina Sztarsova (Sima testvére). Gyártó: Bazelevs Production. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 106 perc.

Az orosz filmipar többször bizonyította, hogy számos műfajban felveszi a versenyt Hollywooddal – lásd Az Admirálisnak a Titanickal vetekedő háborús melodrámáját vagy a Timur Bekmambetov-féle Éjszakai és Nappali őrség akciófantasyját. Részben éppen a kazah rendezőnek köszönhetjük az amerikaiaknak adott újabb csattanós orosz választ is: ő ugyanis a producere a Fekete Villámnak, ami az első, de annál frappánsabb felelet a világ másik oldalán már régóta futó, ám még közel sem lecsengett szuperhősmozikra.

A Fekete Villám (muszáj leírni az eredeti címet is: Csornaja Molnyija) ráadásul úgy használja az amerikai eredetű (szub)zsánert, hogy szervesen beágyazza a kortárs Oroszország valóságába – mintha mindig is ide tartozott volna. Az új orosz szuperhős nem születésénél fogva vagy valamely végzetes baleset okán, hanem egyrészt a jószerencse, másrészt saját döntése következtében válik az embertársait segítő kiválasztottá (vö.: a rendszerváltás utáni, új típusú „self-made-man” vállalkozókkal). S habár főhősünk és Pókember sorsa közt számos párhuzam fedezhető fel (mindketten csóró diákok, akik egy családi tragédia miatt határoznak úgy, hogy felvállalják a szuperhős státuszt, ezenkívül még itt van a szeretett nőért folyó harc motívuma is), elsőre nem sokaknak tűnik fel: Gyima nem száz százalékig orosz hős.

Ennek fő oka egyben a mű legfontosabb különbsége az amerikai superhero-filmekhez képest: a Fekete Villám alkotói egyrészt élesen elválasztják a szuperhőst és szuperképességét (nem a testén belülre, hanem azon kívülre helyezik), másrészt egy olyan eszközt választanak, ami tipikusan orosz: a magát virágkihordónak álcázó Gyima egy ősrégi fekete Volga 21-essel menti a bajba jutottakat. Ez is mutatja, hogy a film nem fél a paródiától sem – ami garantálja, hogy a Fekete Villám a fiatalabb célközönségen kívül a nosztalgiázó idősebbeket is eltalálja.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/03 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10115