KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/szeptember
FRANKENSTEIN VISSZATÉR
• Sepsi László: A legenda húsa Mary Shelley Frankensteinje
• Varró Attila: A tökéletlen trükk James Whale rémfilmjei
• Barkóczi Janka: A Frankenstein-együttható Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
• Barkóczi Janka: A Frankenstein-együttható Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
• Báron György: Szörnyek évadja Szelíd teremtés – A Frankenstein-terv
NOLAN&NATALI
• Géczi Zoltán: A könyörtelenség színháza Új raj: Vincenzo Natali
• Schreiber András: Felhő a feje fölött Christopher Nolan
MAGYAR MŰHELY
• Deme Tamás: A szelíd lázadók Dárday István és Szalai Györgyi
• Dárday István: Hogyan kezdett új életet Préri János?
• Szalai Györgyi: Hogyan kezdett új életet Préri János?
KORDA ZOLTÁN
• Takács Ferenc: Az örök második Korda Zoltán
• Kriston László: A szerencse fiai? Beszélgetés David Kordával
FILMISKOLA: A MOZGÓKÉP
• Gelencsér Gábor: Kompozíciók sodrás(á)ban Az el-rendezés művészete
• Varró Attila: A négy mesterlövész Filmkép a tévében
• Margitházi Beja: Térzavarból képerő Fahrt és zoom
FRANCIA KÉPREGÉNYFILM
• Bayer Antal: Édes Adél Luc Besson: Adèle és a múmiák rejtélye
• Nagy Krisztián: A Goscinny-örökség Új francia képregényfilmek
• Barkóczi Janka: Iráni hímzések Marjane Satrapi: Asszonybeszéd
FESZTIVÁL
• Varga Balázs: Tarts Keletnek! Wiesbaden
KÖNYV
• Baski Sándor: Könnyed horrortánc Stephen King: Danse Macabre
SPORTMOZI
• Ardai Zoltán: Padlón mindannyian A bokszmúlt képei
KRITIKA
• Gorácz Anikó: Szelíd motorok Groó Diana: Vespa
• Kolozsi László: Üdvözlégy Baarìa
MOZI
• Schreiber András: Mamut
• Barkóczi Janka: Örökifjak
• Varga Zoltán: Mary and Max
• Forgács Nóra Kinga: Kövéren szép az élet
• Schubert Gusztáv: Turné
• Gyenge Zsolt: Mese a szerelemről
• Varró Attila: Babylon AD
• Sepsi László: Varázslótanonc
• Baski Sándor: Salt ügynök
• Parádi Orsolya: Bogyó és Babóca
DVD
• Pápai Zsolt: Újraszámlálás
• Varga Zoltán: Földrengések zongorahangolója
• Sepsi László: Dante: Pokol
• Alföldi Nóra: Lódító hódító

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Atomcsapda

Vidovszky György

 

A tengeralattjárón játszódó háborús filmek sorát Wolfgang Petersen híres munkája, A tengeralattjáró nyitotta, amely megteremtette a műfaj dramaturgiai és vizuális alapjait. A K-19 nemcsak ezzel a filmmel mutat rokonságot, hanem a Vadászat a Vörös Októberre című „történelmi” akciófilmmel is.

A K-19-es számú tengeralattjáró a Szovjetunió első nukleáris fegyvert szállító lélekvesztője; 1961-ben azért bocsátják vízre, hogy katonai választ adjanak az USA-nak. A hidegháború eszement fegyverkezési versenye kényszeríti a felkészületlen legénységet egy fedélzetre az atombombával. Polenyin (Liam Neeson) kapitány dolgát csak nehezíti, hogy Moszkvából új felettest rendelnek a hajóra Vosztrikov (Harrison Ford) kapitány személyében. Polenyin embereivel együtt kénytelen engedelmeskedni a magas politikai körökben forgó, kegyetlen katonatiszt parancsainak, aki azonnal próbára teszi a legénység és a hajó teherbírását. A hatvanas évek mára már kiábrándítóan elégtelen berendezései sorra mondják fel a szolgálatot: jégtáblák között landolva elveszítik a kapcsolatot a központtal, megsérül a tengeralattjáró páncélzata. A film eddig a pontig csak a jól ismert panelek frissítéséből táplálkozik: minden néző sejtheti előre, hogy valami történik majd a nukleáris kamrában is. A katasztrófa elhárítása (a robbanás és a halálos radioaktív sugárzás megakadályozása) azonban olyan drámai erővel jelenik meg a filmvásznon, ami kiemeli – persze nem végérvényesen – a filmet az epigon-alkotások sorából. A szemünk láttára lejátszódó mini-Csernobil éppen az esemény valóságossága miatt felkavaró, a sugárzás azonnal romboló hatása pedig a félelem, a bezártság sokszor látott ábrázolását helyezi új minőségbe. Klaus Badelt zenéje mentes az illusztrativitástól, más tekintetben a film viszont szentimentális és okoskodó. Nem beszélve arról, hogy a hollywoodi film még mindig csak egykori ellenségeivel kritikus: mindez elképzelhetetlen volna egy amerikai tengeralattjárón.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/12 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2789