KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/szeptember
FRANKENSTEIN VISSZATÉR
• Sepsi László: A legenda húsa Mary Shelley Frankensteinje
• Varró Attila: A tökéletlen trükk James Whale rémfilmjei
• Barkóczi Janka: A Frankenstein-együttható Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
• Barkóczi Janka: A Frankenstein-együttható Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
• Báron György: Szörnyek évadja Szelíd teremtés – A Frankenstein-terv
NOLAN&NATALI
• Géczi Zoltán: A könyörtelenség színháza Új raj: Vincenzo Natali
• Schreiber András: Felhő a feje fölött Christopher Nolan
MAGYAR MŰHELY
• Deme Tamás: A szelíd lázadók Dárday István és Szalai Györgyi
• Dárday István: Hogyan kezdett új életet Préri János?
• Szalai Györgyi: Hogyan kezdett új életet Préri János?
KORDA ZOLTÁN
• Takács Ferenc: Az örök második Korda Zoltán
• Kriston László: A szerencse fiai? Beszélgetés David Kordával
FILMISKOLA: A MOZGÓKÉP
• Gelencsér Gábor: Kompozíciók sodrás(á)ban Az el-rendezés művészete
• Varró Attila: A négy mesterlövész Filmkép a tévében
• Margitházi Beja: Térzavarból képerő Fahrt és zoom
FRANCIA KÉPREGÉNYFILM
• Bayer Antal: Édes Adél Luc Besson: Adèle és a múmiák rejtélye
• Nagy Krisztián: A Goscinny-örökség Új francia képregényfilmek
• Barkóczi Janka: Iráni hímzések Marjane Satrapi: Asszonybeszéd
FESZTIVÁL
• Varga Balázs: Tarts Keletnek! Wiesbaden
KÖNYV
• Baski Sándor: Könnyed horrortánc Stephen King: Danse Macabre
SPORTMOZI
• Ardai Zoltán: Padlón mindannyian A bokszmúlt képei
KRITIKA
• Gorácz Anikó: Szelíd motorok Groó Diana: Vespa
• Kolozsi László: Üdvözlégy Baarìa
MOZI
• Schreiber András: Mamut
• Barkóczi Janka: Örökifjak
• Varga Zoltán: Mary and Max
• Forgács Nóra Kinga: Kövéren szép az élet
• Schubert Gusztáv: Turné
• Gyenge Zsolt: Mese a szerelemről
• Varró Attila: Babylon AD
• Sepsi László: Varázslótanonc
• Baski Sándor: Salt ügynök
• Parádi Orsolya: Bogyó és Babóca
DVD
• Pápai Zsolt: Újraszámlálás
• Varga Zoltán: Földrengések zongorahangolója
• Sepsi László: Dante: Pokol
• Alföldi Nóra: Lódító hódító

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Mesterdetektív

Tüske Zsuzsanna

Sleuth – amerikai, 2007. Rendezte: Kenneth Branagh. Írta: Harold Pinter, Anthony Shaffer. Kép: Haris Zambarloukos. Zene: Patrick Doyle. Szereplők: Michael Caine (Wyke), Jude Law (Tindle). Gyártó: Sony Pictures Classics / Castle Rock Entertainment. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 88 perc.

 

A remake-jelenség idén is megtalált egy szunnyadó klasszikust, a Mesterdetektívet, amelynek felzavarásáért Kenneth Branagh vállalta a felelősséget. Az 1972-es alkotás Anthony Shaffer (Téboly) színdarabjának filmes adaptációja volt, amihez afféle ikerdarab is született Ira Levin tollából 1978-ban, Halálcsapda címen – ennek motívumkészletéből a Branagh-féle változatba is bőven jutott, különös tekintettel a szerelmi háromszög kifordítására. A filmtriász csúcsán tagadhatatlanul Michael Caine áll, ugyanis a hasonló alapszituáció, a macska-egér játék, a filmen kívüli-belüli szerepcserék mellett a sűrű szövésű reflexiós hálóban mindhárom alkalommal fennakadt neki egy főszerep.

Cserék tekintetében az idei változat sem hagy hiányt, ezúttal Caine játssza az idősödő, önimádó írót, Andrew Wyke-ot (az eredeti verzióban Laurence Olivier), Jude Law pedig az ellenállhatatlan fodrász-színész, Milo Tindle szerepében immár a második alkalommal (Alfie) kap lehetőséget arra, hogy nagy tekintélyű kollégájának ifjúkori alteregójaként jelenjen meg a vásznon. Az alkotók megőrizték a kamaradarab alaphelyzetét, amelyben Wyke ajánlatot tesz felesége szeretőjének, Tindle-nek: biztosítási csalás céljából lopja el a családi házban elrejtett ékszereket, cserébe övé lenne a vagyon egy része, és persze a nőt is megkapná. A kétfelvonásosból azonban hamar kiderül, hogy férfitársaságban gyorsan változnak a szerepek és indítékok, a csapdákhoz vezető út pedig színjátékkal és megalázással van kikövezve.

Az új Mesterdetektív külső jegyeit tekintve jelentős a változás: az intarzia és a faburkolat minimalista formákra, geometrikus vonalakra, a nosztalgikus fényképek hideg képernyőkre cserélődnek, az asszony festett portréja helyett jelzésszerű, arctalan próbababa áll, a kacagó-zenélő csetreszek panoptikumát pedig a modern technika játékszerei váltják fel, így Branagh keze alatt a játéktér kiüresített, abszrakt színházzá fagy. Ezzel bizonyos szempontból az eredeti darab leghívebb adaptációját teremti meg, filmje végül mégsem lesz több, mint kiegészítő anyag a két klasszikus mellett – a hivalkodó jelmez ellenére is csak mellékszereplő marad a remake-ek színpadán.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/01 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9226